Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-04 / 8510. szám

Magyar Nemzet, 1993.7.30 j r (Tudósítónktól) WASHINGTON - Tud­hatták már a Magyar-Amerikai Vállalkozási Alap és a budapes­ti EurAmerica Capital Corp. banknak a The Washington Post kelet-európai tudósítója által megkeresett vezetői, hogy érle­lődik a baj, ám még ők is meg­lepődhettek a csütörtöki lapban megjelent beszámoló - terjedel­mén. Hiszen az meghaladta a Post aznapi boszniai hírcsokrát is (lapunkban pedig fél oldalt tenne ki; az idén, sajnos, a mér­vadó lap együttvéve nem közölt ennyit hazánkról, főleg ha le­számítjuk pár hénel ezelőtti anyagát a Teleki-ügyről). Zsíros fizetéseket húztak a magyar alaptól, a kongresszus ferde szemmel néz erre, a képviselők szerint a segélyezést elrontonák - hirdették a két újságoldalnak is élére tördelt tudósítás címei, nyilvánvalóan felkeltve a fővá­rosi politikus olvasóközönség figyelmét, lévén az Obey de­mokrata képviselő fotójának aláírása: „ostoba hibák". Képviselői háborgás Vádlottak padján a Magyar-Amerikai Alap Az ügyet felhánytorgató és eme hibákon háborgó Obey sze­rint ugyanis a főként az alap pénzén létrehozott EurAmerica bank menedzsereinek hatalmas fizetése - a washingtoni költség­­vetési kurtílási időszakban - csapást mérhet a külföldi segé­lyezés ügyére. A Post-tudósító Peter Maas által Budapestről fel­hívott képviselő ,.nagyon bol­dogtalan” emiatt, s az Obey által vezetett albizottság ennek már júniusban is hangot adott, ami­kor írásba foglalta, hogy .elvesz­tette bizalmat” az alap irányítói­ban: e friss lapjelentés aligha­nem a végső lökés lehet. Hiszen a látszat akkor is rosszabb, ha ne­tán nem történt szabálysértés is: a segélyalap négymilliós beszál­lásával létrejött bank három fő­nöke nagyjából kétszer annyit keresett, mint az amerikai elnök. S lévén a hatvanmilliós Ma­gyar-Amerikai vállalkozási alap fenntartója az itteni költségvetés, tehát az adófizető polgár, ez ak­kor is kínos, ha az üzleti életben e négyszázezer dolláros jövedel­mek korántsem kiugróak. Ráadásul Marc Holtzman .jrcpublikánus csodagyerekből” (Reagan pennsylvaniai kam­pányigazgatójából) lett budapes­ti bankár „és washingtoni stílusú lobbyzó, jó kapcsolatokkal az Egyesült Államokban és Ma­gyarországon", míg az alap elnö­ke, John Whitehead a Reagan­­kormányban volt külügyminisz­ter-helyettes. A másik bankve­zér, Michael Marino a Salamon Brotherstől került az új céghez, a harmadik nincs megnevezve. Annál inkább főszereplő a tudó­sításban az alapot irányító Ale­xander Tomlison, aki az Obey­­nak írt levelében megvédte és megmagyarázta a magas bankfi­zetéseket: a Post-ember kong­resszusi és kormánykörökben azt hallotta, hogy nemcsak az EurAmericától vonják meg a négymilliót, hanem Tomlisontól is a bizalmat. Noha a tudósító magyar forrásai szerint az alap kilenctagú vezetőtestülete meg­próbált a washingtoni vihar előtt járni: maguk kérték volna Holtz­­manéktól a fizetésük felének visszaadását. Hiszen nemcsak a látszat a gond, hanem például az is, hogy a bank menedzserei az idei járandóságukat még tavaly kivették - számítva Clinton adó­emelésére. .. De a Post-tudósító furcsának tartja azt is, hogy az e béreket biztosító (tehát mégsem az amerikai adózókat terhelő) bankhaszon miként keletkezett a kelet-európai recesszióban. S szokatlan az is, hogy már az EurAmerica létrejötte utáni hó­napokban volt akkora nyereség, amiből - ha egyszer nem az alap pénzéből! - ilyen jól lehetett fi­zetni a főnököket. A. J.

Next

/
Thumbnails
Contents