Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-04 / 8510. szám
Népszabadság, 1993.7.31 " 0 A valuta leértékeléséhez csak végső esetben szoktak hozzányúlni a kormányok, amikor már minden más eszköz kimerült. A devalváció ugyanis sok irányú hatást fejt ki, ezek közül ráadásul a kedvezőtlenek majdnem bizonyosak, a kedvezőek pedig inkább bizonytalanok - írja az ismert közgazdász, a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa. A külföldi valuta megdrágulásával emelkednek először az importált termékek és szolgáltatások árai, majd idővel az infláció megjelenik - a termelés importigényességétől függően - a hazai termelésben is. Ez az árhatás körülményeink közt, azaz nyitott gazdaságunkban, liberalizált import és árrendszer. de fejletlen versenyviszonyok közepette nagyobb valószínűséggel csapódik le, mint fejlett piacgazdaságokban. Újabb vizsgálatok szerint 1%-os forintleértékelés kb. 0,4-0,5%-os áremelkedést idéz elő a termelői és fogyasztói árszintben. Nem garantált a kiviteli többlet Az export jövedelmezősége tehát csak átmenetileg javul, és kérdéses, hogy a hozam átmeneti többletéből lesz-e kiviteli többlet. Korlátozhatják ugyanis ezt a külpiaci körülmények, beviteli tilalmak, kvóták, a vevők árérzéketlensége, a piac telítettsége, a versenytársak kiszorító hatása stb., és belgazdasági feltételek is. Abban az előnyös esetben, ha az exportáló a leértékelés által megemelkedett profitjának egy részét átengedi árengedmény formájában vevőjének, s ez a vevőt többletmegrendelésekre inspirálja, sem biztos, hogy az exporttöbbletek a szükséges mértékben képződnek. Hiányozhat hozzá maga az áru (pl. gabona) vagy az a kapacitásfelesleg, Damivel a termelés bővíthető lenne. E kínálati hiányban megindulhat a kereslet a kapacitásokért (eszközért, munkaerőért), elég nagy valószínűséggel ún. keresleti inflációt vált ki. A kereslet húzta infláció később jelenik meg mint az importanyagok, energia drágulása miatti költséginfláció, de hatása ugyanaz: romlik az export versenyképessége, a leértékeléssel nyert jövedelemelőnyt az áremelkedés felemészti. Közben - exportárengedmény esetén - romlik a cserearány is, amit ugyancsak többlet (mennyiségű) exporttal kellene ellensúlyozni. Ha pedig mindez nem megy - mint ahogy az fejletlen, válságban lévő országokban szokott lenni -, akkor a fizetési mérleg deficites lesz, az ország valutája felülértékelt, amit újból le kell értékelni. A leértékelési spirál veszélyei A nemzetgazdaság könnyen leértékelési spirálokba keveredhet, ha a leértékelés adta lélegzetvételnyi időt nem tudja a reálszféra kihasználni. Annál is inkább, mert a devalváció a tőkemozgásokat is befolyásolja. A külföldi töke nem választja befektetési céljának azt az országot, amelynek valutája leértékelés előtt áll, s főként nem, ha az értékvesztéssel huzamosabb időn keresztül kell szembenézni. A leértékelés elértékteleníti a - például forintra - átváltott valutát, különösen, ha a kamatlábak sem kárpótolnak az árfolyamveszteségért. De a hazai tőke is inkább kifelé kívánkozik, mielőtt még otthon elértéktelenedne. A tőkekivitel forinttulajdonosoknak számára jogilag ugyan nem megengedett, de ténylegesen mégiscsak lehetséges. Ha a hazai befektetők haszna tartósan kedvezőtlen, akkor a nagyobb pénzekkel rendelkezők elemi érdekévé válik a mielőbbi tőkeexport. A be nem jött töke, illetve a kimenekített pedig rontja az ország fizetési mérlegét és devizapozícióját. Az 1991 óta évi 1,5 milliárd dolláros pénzbeli működőtőke-bevonás, valamint a lakossági de facto szabad devizamozgás körülményei közt az árfolyam és a kamatok szabályozásánál, a külkereskedelmi hatáson túlmenően, a tőkemozgásra gyakoroltra is figyelni kell. Rontották a turizmus esélyeit S még egyre, az ún. láthatatlan exportra, amelyen belül az idegenforgalom az elmúlt években elég szépen, évi 5-600 millió dolláros aktívummal járult hozzá a fizetési mérleg javításához. Ha a forint felülértékelt lesz a külföldi valutákhoz képest, mert nálunk az árak gyorsabban emelkedtek, mint a potenciális turisták országaiban, s az árkülönbözetet a forint leértékelésével nem korrigáltak, akkor a külföldi turistának drága lesz Magyarország, és csak különleges szolgáltatásokért, látnivalóért, élményért keres fel bennünket. Az a körülmény, hogy az MNB az árfolyam-politikájában a termelői árindexet tekinti mércének, az utóbbi időben jelentősen felülértékelte a forintot (azaz nem ér annyit, mint amennyit az árfolyamban mondanak róla), ami rontotta az idegenforgalom esélyeit. A hazai nyaralóknak pedig a Balatonnál vonzóbbá tette idegen tengerek partjait. A termelői árindex lényegesen (1992rben 13 százalékponttal) alacsonyabb (volt) a fogyasztóinál, és ezért a hozzánk rendszeresen ellátogató angol úr például joggal érzi, hogy egyre kevesebbet tud a fontjáért nálunk vásárolni. Az MNB legutóbbi forintleértékelése és kamatlábemelése nem volt nagy, annál inkább jelzésértékű. A Jegybanktanács a leértékelés sokirányú hatását mérlegelve döntött úgy. hogy egy hónapon belül másodszor is leértékelik a forintot. Komoly oka lehetett rá feladni az antiinflációs célokat, s menteni, ami még menthető. Valamit javítani az idegenforgalmi mérlegen, a felülértékeltség mérséklésével legalábbis nem elriasztani a külföldi tökét és nem ösztönözni kivitelre a hazait, s megnyugtatni legalább a lelkiismeretet, hogy tettek valamit az export érdekében, illetve az import versenyképességének rontása terén. Emellett az ún. repo-kamatláb emelésével jeleztek a kereskedelmi bankoknak, hogy megdrágul a forrásszerzés, mert mérséklődnek a megtakarítások. Ezek a hamarjában meghozott döntések már nem szolgálnak semmiféle hosszú távú célt azon kívül, hogy el kell kerülni a gazdaság összeomlását, az ország fizetőképességének megrendülését. Ennek esélye ugyanis a biztos IMF-háttér és a hozzákapcsolódó hitelek (erre az évre 700 millió dollár) hiányában, valamint az igen jelen-Jövőre nem a növekedés lesz a kulcskérdés Kárpótlás helyett a károkat kell majd pótolni
