Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-04 / 8510. szám

Népszabadság, 1993.7.31 tős fizetésimérleg-hiány - a jegybankelnök szerint június végére elérheti az 1500 millió dollárt a tavaly év végi 324 millió dolláros aktívummal szemben - hátterében. Mi van a három siker mögött? Az Antall-kabinet három makrogazdasági sikert köny­velt el magának: az infláció ütemének mérséklését, a külső fizetőképesség megerösitését, s hogy a felduzzadt költségvetési hiány belső megtakarítói több­letekből finanszírozható. Ez év közepén mindhárom kétségbe vonódott, ami közgazdaságilag rendjénvaló, mert az időlegesen felmutatott eredmények java­részt nélkülözték a tartós reál­­gazdasági alapokat.- Most már bizonyos, hogy az évi fogyasztói áremelkedés ném szorítható 20% alá (14-17% volt a terv). S a leérté­kelést vállaló politika nyomán- ami az előrehozott áfa-eme­léssel is párosul - az infláció jövőre áthúzódó hatása is na­gyobb lesz az előirányzottnál. A megismert külgazdasági po­zíció alapján ugyanis nem tar­tom befejezettnek a leértékelés folyamatát. Romlik tehát a bel­ső egyensúly, ráadásul anélkül, hogy segítené a piacgazdaság épülését.- A devizatartalékból, az eddig felvett, összesen 3 mil­liárd dolláros kölcsönökből az ország ebben az évben finan­szírozni tudja magát. De alig­ha kétséges, hogy a külgazda­sági pozícióromlás második fél évben nehezen leplezhető té­nye nem javítja jövő évi hitel­piaci esélyeinket, még akkor sem, ha az IMF aláírja a most tárgyalt készenléti hitelszerző­dést. (A fizetési mérleg becsül­hetően több mint 2 milliárd dollárral romló egyenlege - a recesszió folytatódása mellett- nem kerüli el a befektetők fi­gyelmét.) S az is bizonyosnak látszik, hogy ebben az évben megtörik a nettó adósságállo­mány csökkenésének tenden­ciája.- Az inflációt lassan egy éve nem kompenzáló betéti kamat­lábak nyomán elapadt megta­karítási többletekkel áll szem­ben az államháztartás óriás csecsemővé nőtt hiánya. A bel­ső felhalmozásokból való fi­nanszírozás egyre kétségesebb, s a pótköltségvetés sem segített a helyzeten. Az általa kikény­­szerített társadalmi áldozat jobbára egy szűk politikai cso­port érdekeit szolgálja. A repo-kamatlábemelés - ha a kereskedelmi bankok átve­szik - nem fogja élénkíteni a beruházásokat. Legfeljebb arra lesz jó, hogy tovább finanszí­rozza azt a jövőt felélő politi­kát, amely az államháztartás élénkülést nem generáló túlköl­tekezésében ölt testet. Stabilizálni, a növekedést elősegíteni, fejlődni - ez volt valamennyi kormányprogram célja. Stabilizáció helyett a kül- és belgazdaság instabilitá­sa, növekedés helyett a vissza­esés folytatódása a teljesítés mérlege. Maradt a veszélyelhárítás Ebben a helyzetben pillanat­nyilag semmilyen távlatos poli­tika nem folytatható, sem az infláció lassítására irányuló, sem a növekedés feltételeit megalapozó. Egyetlen kor­mányprogram maradt - akár­csak a ’90-es választások előtt - időlegesen elhárítani a külső fizetésképtelenség gazdasági összeomlásra vezető veszélyét. Ez sem kevés, de azért többre nyílt volna esély. Ezek után erősen kétséges, hogy az 1994. évi költségvetést lehetséges olyan gazdaságpoli­tikai elképzelésre építeni, amely nem vesz tudomást a gazdaság 1993. évi megroppa­násáról, külső és belső egyen­súlyának jelentős romlásáról. Tartok tőle, hogy jövőre nem a -növekedés lesz a kulcskérdés, hanem kezdhetjük elölről - rosszabb kül- és belpolitikai körülmények mellett - a stabi­lizációt. Kárpótlás helyett a károkat kell pótolni, anélkül, hogy a másfél évtizede romló életszínvonal trendje rövid tá­von megtörhető lenne. Ezt azért 1990-ben a legpesszimis­tább előrejelzés sem jósolta volna. Petschnig Mária Zita /

Next

/
Thumbnails
Contents