Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-04 / 8510. szám
Magyar Hírlap, 1993.7.30 2G liárd forint megoszlása a következő: 13,5 milliárd forintot kell befizetni a foglalkoztatási alapba, 6-ot a területfejlesztési, 4-et a mezőgazdasági átalakítási és újjáépítési alapba, 4-et a kisvállalkozói garanciaalapba és 0,769-et a gépjármű-felelősségbiztosítási és kárrendezési alapba. Ezek — mint címek — a ’93. évi irányelvekben is szerepelnek. — A jövő éviből viszont hiányoznak, legalábbis egyelőre. Ez egy koncepcionális eltérést mutat. — Amikor a május végi változatot kidolgoztuk, akkor úgy láttuk: az irányelvekben az alapok megjelenítése bizonytalanságot hordoz magában. Mert a privatizációból nem jöhet folyamatosan, ütemesen a bevétel. Különösen igaz ez a szabadon elkölthető pénzbevételekre. A pótköltségvetés — erre az évre — ezt a bizonytalanságot áthidalja: az alapok finanszírozását költségvetési forrásokból meg lehet előlegezni. Ez a gyakorlat a jövő évi költségvetés tervezete szerint változatlanul megmaradna. Ettől függetlenül hangsúlyoznom kell: a privatizációban rengeteg bizonytalansági tényező van, sosincs „tuti” üzlet, így „tuti” bevétel sem. — Az utóbbi időben egyre többen figyelmeztetnek a külföldi tőke csökkenő érdeklődésére. — A számok nem ezt mutatják. Óriási az érdeklődés a távközlés privatizálása iránt — amely épphogy elkezdődött —, a bankoknál, de hasonló a helyzet a tejiparnál, a gyógyszergyáraknál. Az elavult technikával dolgozó, túlméretezett kapacitású, volt keleti piacokra tömegterméket szállító cégeknél viszont ritka a vevő, mint a fehér holló. — Bár a jövő évi kötségvetési ten’ rácáfol, úgy tűnik, hogy hangsúlyeltolódás történt. A készpénzbevételekkel szemben a gazdaság hatékonyságának növelése került előtérbe — legalábbis egyes nyilatkozatokban, s a májusban elkészült jövő évi vagyonpolitikai irányelvekben is ez tükröződik. — Ez ténylegesen így van. Erre bizonyíték a reorganizációs keret megemelése, a növekvő garanciavállalás, a hitel- és adósságkonszolidáció. De megemlíthetem: idén a decentralizált privatizációban már több mint 50 milliárd forintot hagytunk a vállalatoknál reorganizációs célra. A privatizációs döntéseknél — szerintem — a cégek hatékony működtetésének kell lennie az alapvető kritériumnak. Ennek nem mond ellent, hogy a pénzes befektető a legjobb befektető. — Immár másodszor bukik meg a költségvetés amiatt, hogy a privatizációs bevételeket a kiadásokhoz igazították, de a pénz mégsem akar úgy befolyni, ahogyan a tönényben meghatározták. S akkor jön a pótköltségvetés... — Magam is ezt tapasztalom, de a kérdés mégsem egyszerűsíthető le ilyen formán. Bár meggyőződésem, hogy a privatizáció nem facsarható a végtelenségig. A bevételek hasznosításának azt a formáját tartom a legjobbnak, ha a gazdaság működőképességének megerősítését szolgálja. • Nagy Ildikó