Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-04 / 8510. szám

Magyar Hírlap, 1993.7.30 2G liárd forint megoszlása a követ­kező: 13,5 milliárd forintot kell befizetni a foglalkoztatási alap­ba, 6-ot a területfejlesztési, 4-et a mezőgazdasági átalakítási és újjáépítési alapba, 4-et a kisvál­lalkozói garanciaalapba és 0,769-et a gépjármű-felelősség­biztosítási és kárrendezési alap­ba. Ezek — mint címek — a ’93. évi irányelvekben is szere­pelnek. — A jövő éviből viszont hiá­nyoznak, legalábbis egyelőre. Ez egy koncepcionális eltérést mutat. — Amikor a május végi vál­tozatot kidolgoztuk, akkor úgy láttuk: az irányelvekben az ala­pok megjelenítése bizonytalan­ságot hordoz magában. Mert a privatizációból nem jöhet folya­matosan, ütemesen a bevétel. Különösen igaz ez a szabadon elkölthető pénzbevételekre. A pótköltségvetés — erre az évre — ezt a bizonytalanságot áthi­dalja: az alapok finanszírozását költségvetési forrásokból meg lehet előlegezni. Ez a gyakorlat a jövő évi költségvetés terveze­te szerint változatlanul megma­radna. Ettől függetlenül hangsú­lyoznom kell: a privatizációban rengeteg bizonytalansági ténye­ző van, sosincs „tuti” üzlet, így „tuti” bevétel sem. — Az utóbbi időben egyre többen figyelmeztetnek a külföl­di tőke csökkenő érdeklődésére. — A számok nem ezt mutat­ják. Óriási az érdeklődés a táv­közlés privatizálása iránt — amely épphogy elkezdődött —, a bankoknál, de hasonló a hely­zet a tejiparnál, a gyógyszergyá­raknál. Az elavult technikával dolgozó, túlméretezett kapacitá­sú, volt keleti piacokra tömeg­terméket szállító cégeknél vi­szont ritka a vevő, mint a fehér holló. — Bár a jövő évi kötségveté­­si ten’ rácáfol, úgy tűnik, hogy hangsúlyeltolódás történt. A készpénzbevételekkel szemben a gazdaság hatékonyságának nö­velése került előtérbe — leg­alábbis egyes nyilatkozatokban, s a májusban elkészült jövő évi vagyonpolitikai irányelvekben is ez tükröződik. — Ez ténylegesen így van. Erre bizonyíték a reorganizációs keret megemelése, a növekvő garanciavállalás, a hitel- és adósságkonszolidáció. De meg­említhetem: idén a decentrali­zált privatizációban már több mint 50 milliárd forintot hagy­tunk a vállalatoknál reorganizá­ciós célra. A privatizációs dön­téseknél — szerintem — a cé­gek hatékony működtetésének kell lennie az alapvető krité­riumnak. Ennek nem mond el­lent, hogy a pénzes befektető a legjobb befektető. — Immár másodszor bukik meg a költségvetés amiatt, hogy a privatizációs bevételeket a ki­adásokhoz igazították, de a pénz mégsem akar úgy befolyni, ahogyan a tönényben meghatá­rozták. S akkor jön a pótkölt­ségvetés... — Magam is ezt tapaszta­lom, de a kérdés mégsem egy­szerűsíthető le ilyen formán. Bár meggyőződésem, hogy a privatizáció nem facsarható a végtelenségig. A bevételek hasznosításának azt a formáját tartom a legjobbnak, ha a gaz­daság működőképességének megerősítését szolgálja. • Nagy Ildikó

Next

/
Thumbnails
Contents