Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-04 / 8510. szám

Magyar Hírlap, 1993.7.30

.4-A NAP INTERJÚJA Csuhaj V. Imrével, a privatizációs miniszter kabinetfőnökével

„A privatizáció nem facsarható a végtelenségig’

A jövő évi költségvetési törvénynek s a ’94-es vagyonpolitikai irányelveknek összhangban kellene lenniük. Ehhez képest szinte csak egyetlen szám — az ÁVÜ működésére szánt 1,8 milliárd forint — azonos a két anyagban. Lényeges eltérés többek között, hogy amíg a költségvetési tervezetben az AV Rt.-nek 8 milliárd forint készpénzt kell befizetnie, addig a vagyonpolitikai irányelvekben egy fillér sem szerepel. S a legnagyobb különbség az alapoknál van. Amíg az egyik előterjesztésben több mint 28 milliárd forintot kell az ÁVÜ-nek az alapokba privatizációs bevételből fizetnie, addig az irányelvek szerint semennyit Az ellentmondások feloldására Csuhaj V. Imrét, a privatizációs miniszter kabinetfőnökét kértük föl.

— Az idén tavasszal kezdődött meg az 1994-es költségvetési törvény előkészítése. Ekkor kaptuk a feladatot, hogy dolgozzuk ki a jövő évi vagyonpolitikai irányelveket, hiszen a ’92-es törvény szerint egy időben kell az Országgyűlésnek tárgyalnia. Mi májusban készítettük el az első tervezetet. A költségvetést később fogadta el a kormány, ezért nem egyeznek a számok. Az irányelvek ennek megfelelő átdolgozásán munkálkodunk.

— Mennyi privatizációs bevétellel számolnak jövőre?

— Kalkulációnk szerint az Állami Vagyonügynökségnél lévő vállalatok eladásából 40-50 milliárd forint közötti készpénzbevétel folyik majd be jövőre. A nagyobb tételeket emelném ki. A privatizációval kapcsolatos kiadásokra 8 milliárdot szántunk, ezt a költségvetési törvénytervezet 10 milliárd forintra emelte. Amíg a már beterjesztett, de még el nem fogadott ez évi vagyonpolitikai irányelvekben 5 milliárd forint szerepel reorganizációs célra, addig a jövő évi — májusban elkészített — tervezetben 12 milliárd. Ma már nyilvánvaló: meg kell erősíteni a cégeket ahhoz, hogy jól lehessen privatizálni azokat. Ez a felismerés tükröződik a reorganizációs keret tervezett felemelésében éppúgy, mint a kidolgozás alatt álló adósságkonszolidációs elképzelésekben. Jótállásra, kezességre, szavatossági tartalék képzésére több mint 10 milliárdot tervezünk. Ez annál inkább indokolt, mivel a mai napon a garanciális kötelezettségek az ÁVÜ-nél meghaladják a 18 milliárd forintot. Emellett a kedvezményes hitelkonstrukciók keretében történő értékesítés garanciafedezetére is elkülönítenénk 4 milliárdot. Májusban úgy tűnt, hogy reálisan lehet tervezni 5 milliárd forintot

az agrárfinanszírozást segítő intézményrendszer létrehozására is. Tehát az ÁVÜ oldaláról 40- 50 milliárd forint készpénzbevételt, illetve kiadást tartunk reálisnak jövőre.

— Mi lesz az AV Rt. be\’ételével?

— Eredetileg úgy számoltunk, hogy az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság mind a privatizációs bevételét, mind a hozadékot teljes mértékben maga használja föl. Sok a reorganizációra, átalakításra váró cég, s ezek feljavításához jelentős forrás szükséges. A nemrég megteremtett kötvénykibocsátási lehetőség is ezt hivatott segíteni.

— Jó, jó — mondják mások —, de az ÁV Rt.-nél 1300 milliárd forintnyi vagyon van. Hogyhogy nem képes a bevételeiből a költségvetésbe befizetni?

— Először meg kell nézni ezt a vagyont. Az itt lévő 160 állami vállalatból mintegy 40 átalakult, szintén 40 átalakulása előrehaladott stádiumban van, s a maradék 80-nál elkezdődött a folyamat. Bár vannak nyereséges cégek — a Matáv, a Mól Rt., a gyógyszergyárak —, de jóval több vállalat veszteséges, s így összesítve az ÁV Rt. negatív eredményt hoz. A priatizációs bevételekre „spekulálóknak” azt is figyelembe kell venniük, hogy nem lehet addig privatizálni, amíg nem világos: milyen közegbe, közgazdasági feltételrendszerbe jön a befektető. Szükséges a tarifaszabályozás, vagy például a gáz- és a villamosenergia-törvény. Egy-egy monopolhelyzetben lévő céget, annak piacát nem lehet eladni a megfelelő szabályozók megalkotása nélkül.

— Az AV Rt.-tői nem várnak készpénzbevételt, tehát a vagyonpolitikai irányelvekben csupán az AVÜ-től származó 48.8 milliárd forint szerepel. Ehhez képest a jövő évi költségvetési

’ törvénytenezetben 80-100 milliárd forint privatizációs bevétellel kalkulálnak, azaz ennyi jelenik meg a kiadási oldalon.

— Hangsúlyozom, az irányelvek tervezete még az előtt született, hogy a kormány a költségvetési számokat elfogadta. A költségvetési tervezetben már az ÁV Rt.-tői 8 milliárd forint állami pénzelvonás szerepel, amely megegyezik az ideivel. Hogy teljesíthető-e ez vagy sem, az majd eldől. Sok függ attól, hogy a gáz- és villamosenergia-projectek vagy a bankprivatizáció mennyire gyorsulhatnak. Ehhez — mint jeleztem — törvényi szabályozás is szükséges, tehát a parlamentnek is van e téren feladata.

— Az irányelvekhez képest költségvetésben az AVÜ kötelezettségei is jelentősen nőttek.

— Amíg a vagyonpolitikai irányelvek májusi tervezetében 8 milliárd forintot szántunk a privatizációs költségekre, addig a költségvetésben 10-re nőtt a szám. A jótállás, szavatosság, garanciavállalás tétele pedig 3- mal emelkedett, így lett 15 milliárd forint. Ez világosan tükrözi annak felismerését, hogy az értékesítés, a „bevételszerzés" fokozott ráfordítást követel mind a garanciák vállalása, mind a közvetlen és közvetett privatizációs kiadások terén. A ’94. évi költségvetés tervezetében ugyanakkor megjelennek a központi pénzalapok, amelyek finanszírozása privatizációs bevételből történik. A 28.2 mii-