Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-31 / 8524. szám

Magyar Hírlap, 1993.8.24

Siikösd Mihálv A szerző író, a Valósáp című folyóirat

J szerkesztője

A Kádár-korszak születése

Vérben és gyászban született, de nevetséges apróságok is körítenék. Mostanig azt hittem, hogy Virág elvtárs, a Tanú felejthetetlen filmfigurája. Bacsó Péter képzeletének szülötte. Most megtudhatjuk, hogy a Kádár-korszak kezdeten, a háttérben ugyan, de szorgos mellékszereplőként ott dolgozott Virág Ede elvtárs is, a párt- és kormányőrség parancsnoka. Az ő feladata, hogy — a szovjet elvtársakkal egyeztetve — biztosítsa az 1957 januárjában Budapestre érkező Csu En-laj és a kínai kormányküldöttség védelmét. Továbbá ő távolíttatja el a házmesterekkel a fővárosi házakon még ekkor is kint lengő fekete zászlókat.

E groteszk adalékoknál lényegesen fontosabb történelmi tények is olvashatók abban a négyszáz oldalas, példásan szerkesztett dokumentumkötetben, amely Sipos Levente és munkatársai , gondozásában jelent meg. (A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezetőtestületeinek jegyzőkönyvei. 1. kötet. 1956. november 11.—1957. január 14.) I

Az új párt gyakorlatilag kétszer szü- | letett meg. Először november 1-jén. i amikor a sztálinista-rákosista MDP-vel radikálisan szakító MSZMP megalakult. Az akkori intézőbizottság első — egy ben utolsó — ülésén részt vett Kádár János is, de már aznap este nyomtalanul eltűnt. Az ellenkormány megalakulásának körülményeiről csak hét év múlva nyilatkozott meg Münnich Ferenc, a túlságig tömören: ..Engem hívtak a szovjet követségről, és kérték, hogy szóljak Kádár elvtársnak. Elindítottak Tökölre. onnan Moszkvába, majd vissza."

Ma már történelmi tény, hogy Kádárt szovjet katonai repülőgép szállította november 3-án este Szolnokra. Nemsokára ugyanoda érkezett Marosán György, Apró Antal és még néhányan. A társaság november 7-én hajnalban érkezett Budapestre. Belőlük s a fővárosban várakozó néhány elvbarátjukból alakult meg az MSZMP ideiglenes intézőbizottsága. Kezdetben a Parlamentben ülésezett, később a Nádor utca 28. szám alatt.

Az MSZMP alapító intézőbizottságának hét tagja közül ekkor öten a jugoszláv követségen tartózkodtak, politikai menekültként. A hatodikat, Kopácsi Sándort már letartóztatta a szovjet belbiztonság. A hetedik, Kádár, megkezdte tevékenységét a párt és a kormány élén.

Magyar kormány ilyen etikailag gyalázatos. gyakorlatilag nyomorúságos körülmények között nem kezdte működését a 20. században. (A párhuzam a Szálasi-kormánnyal ingerlőén csábító ugyan, de történelmileg sok okból nem megalapozott.) Az akkori szállóige, miszerint tízmillió magyar állampolgár gyűlölte Kádárt és kormányát, ma is igaz, a későbbi fejleményektől függetlenül. Az úgynevezett Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak nem volt társadalmi bázisa: sem a munkásosztály, sem a parasztság nem támogatta, az értelmiségről nem is szólva. Novemberben és decemberben még legálisan működtek a forradalom során alakult munkástanácsok és érlelmiségszervezetek. Ezek

egységesen Kádár kormányzása ellen tevékenykedtek. amíg tehették. Az alig összeállt kormány hallatlan gazdasági nehézségekkel szembesült, a termelés előbb a forradalmi események, később a hosszú és sokáig töretlen sztrájkok okit ból szünetelt.

Ennél is nyomasztóbb ellensúlyt jelentett a légüres politikai tér. A nyugati tiltakozásokkal és a nemzetközi sajtóvisszhanggal Kádár keveset törődött. Önmaga nézőpontjából helyesen érzékelte. hogy fütyülhet a hivatalos és informális üzenetekre, a sorozatos ENSZ- határozatokat pedig nyugodtan eleresztheti a füle mellett, mivel az uralmát veszélyeztető szankciók nem lehetségesek. Számíthatott viszont a Szovjetunió katonai beavatkozása után a gazdasági segítségre is. továbbá Hruscsov személyes támogatására. Aki Kádárt november 2-án, Brioni szigetén még mologyecnek. tehát ifjoncnak minősítette ugyan Tito ajánlatával szemben, később azonban politikai kegyeibe fogadta és atyai figyelemmel kísérte önmaga bukásáig.

A legnagyobb gondot a kormányzati legitimitás okozta 1956 novemberében. Politológiai értelemben ugyanis kettős hatalom alakult ki akkor Magyarországon, független a ténytől, hogy a kettő közül az egyiket megfosztották a gyakorlati cselekvéstől.

Az egyik hatalmi csoport a Parlamentben tartózkodott tehát, később a Nádor utcában, fegyveres fedezet biztonságában. A másik a jugoszláv követségen: az úgynevezett Nagy Imre-csoport. Az egyik tényleges hatalommal rendelkezett, a másik szilárd legitimitással.

November 4-én éjszaka a Parlamentben az elnyűhetetlen Dobi Istvánról mindenki megfeledkezett. Nem bánta, borosüvegei társaságában szunyókált vagy unatkozott, várta a következő gazdit. Készséggel feleskette Kádárt és kormányát, de ez a szentesítés alakilag sem bizonyult elégségesnek. Nagyobb gondot okozott, hogy a makacs Nagy Imre nem óhajtott lemondani, ellenkezőleg, a kötél általi halál pillanatáig ragaszkodott a tényhez, hogy ő Magyarország törvényes miniszterelnöke.

A moszkvai jugoszláv nagykövet. Veljko Micunovic emlékiratainak első nyilvános megjelenése óta tudja a világ, hogy Hruscsov és Tito már november 2—3-án megegyezett Magyarország sorsáról. Ehhez mérve nem várt bonvo„A legnagyobb gondot a kormányzati legitimitás okozta 1956 novemberében. Politológiai értelemben ugyanis kettős hatalom alakult ki akkor Magyarországon, független a ténytől, hogy a kettő közül az egyiket megfosztották a gyakorlati cselekvéstől.

Az egyik hatalmi csoport a Parlamentben tartózkodott tehát, később a Nádor utcában, fegyveres fedezet biztonságában. A másik a jugoszláv követségen: az úgynevezett Nagy Imre-csoport. Az egyik tényleges hatalommal rendelkezett, a másik szilárd legitimitással.”