Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-31 / 8524. szám

Magyar Hírlap, 1993.8.24

40

dalmakai okozott Nagy Imre hősies-következetes helytállása a budapesti jugoszláv követség elszigeteltségében.

November 11-én hangzott el Tito nevezetes pulai beszéde. Kétértelmű politikai helyzetelemzés, részint helyesli, részint bírálja a Szovjetunió magyarországi beavatkozásait. Hruscsov — a Brioni szigetén történt, elvtársi megállapodás után — a kritikát érezte a kelleténél súlyosabbnak, ezért a szovjet sajtó gorombán megbírálta Titót. Ez a szovjet—jugoszláv politikai vita végzetes következményekkel terhelte meg Nagy Imre és társai sorsát.

E mostani dokumentumkötet legnvomasztóbb és leginkább tanulságos eseménysora: miként változik meg fokozatosan a Nagy Imre-csoport hivatalos magyar megítélése. Eddig csak kóbor hírekből és szórványos publikációkból lehetett tudni, hogy az ideiglenes intézőbizottság némely tagjai — Fehér Lajos, Aczél György, Köböl József, Gyenes Antal — eleinte Nagy Imrének a hatalomba való bekapcsolódását szorgalmazták. Aczél György javaslatcsokra mai szemmel is tetszetős: semlegesség, nem osztrák, de jugoszláv mintára, esetleg két — szocialista-kommunista — párt, az egyik Nagy Imre vezetésével. Nagy kár, bár semmiképp sem a memória mulasztása, hogy a Kádár-kormány megszilárdulásával Aczél módosította véleményét, s az elkövetkező évtizedeket sem tartotta alkalmasnak, hogy hajdani semlegességi koncepcióját a nyilvánosság elé tátja.

A legfontosabb tény azonban Kádár János színeváltozása: ahogy beszédeiben Nagy Imre elvtársból az ellenforradalom akart-akaratlan szálláscsinálója lesz. Előbb megígéri szóban és írásban, hogy Nagy Imre szabadon távozhat a jugoszláv követségről, ellene büntetőeljárás nem indul. Aztán bekövetkezik, ami bekövetkezett.

„A jugoszláv elvtársak minket tiszta szívből támogatnak, és őszintén látták a végén, milyen képtelen helyzetbe kerültek. Kérték, hogy kezeljük belső ügyként a tárgyalásokat... A jugoszláv elvtársak 3 és fél órai vita után vették ki tőlem azt a formulát, hogy saját lakásukra távoznak... Nem mentek a lakásukra — ezt bizalmasan közlöm —, és az égvilágon senkinek semmi köze hozzá, hogy hova mentek. Sem a jugoszlávoknak, sem a világ más kormányának.”

Aligha véletlen, hogy ezeket a kusza mondatokat a dokumentumkötet kiváló

jegyzetelói nem tudták egyértelműen megfejteni. Ez ugyanis irracionális beszédmód. a feldúlt kedély bizonytalan önmagyarázata. Shakespeare beszélteti így némely kétértelmű figuráját a Macbethben meg a III. Richárdban.

1957—58 fordulóján Kádár 45 éves. Az akkori, szórványos filmfelvételek elgyötört arcú, mindig halálfáradt, koránál idősebbnek látszó férfit vetítenek elénk. Még fél évet kell várnia Magyarország lakosságának ahhoz, hogy a felszabadultan nevető, diadalmas Kádár Jánost láthassa, 1957. május 1-jén. a j Hősök terén, az őt ünneplő tömeggel | szemben.

A politikával alapvetően két dolgot j lehet cselekedni, mondotta volt maradandó mesterünk. Macaulay. Lehet belülről alakítani és kívülről értelmezni. A kettő együtt bajosan megy. Tapasztalaiból vélekedett így. mivel mindkettőt megkísérelte.

Tetszik, nem tetszik, de történelmi tény: 1956 novembere és 1957 januárja között Kádár telivér politikacsinálónak bizonyult. Nem függetlenül persze a meghatározó helyzettől, hogy — miként fellengzősen mondani szokás — „orosz szuronyok hegyén” érkezett és működött. Machiavelli kiváló tanítványának bizonyult akkor is, ha alkalmasint nem olvasta Machiavelli tételeit a hatalom gyakorlásáról. Érdemes megfigyelni, hogy az MSZMP ideiglenes vezetőtestületeinek ülésein mindig ő a vezérszónok, az ő akarata érvényesül. Mellette-utána hűséges hívei és alkalmi vitapartnerei alig jutnak szóhoz, jelenlétében ekkor még a lármás Marosán is alig nyilatkozik meg.

Az országon belüli legális ellenzéket I előbb keményen figyelmeztette, aztán j büntetni kezdte. Eredménytelen tárgyalások után feloszlatta a munkástanácsokat és az Értelmiségi Forradalmi Tanácsot. A szovjet alakulatok szerepét átvállaló magyar karhatalmat szervezett katonákból, rendőrökből, volt ávéhásokból: ekkor még mindenkit alkalmasnak tartott a szolgálatra, aki szolgálni akart. December 31-én érvénybe lépett a statárium, megkezdődtek a tömeges letartóztatások.

Kádár János történelmi pályafutása számos tablót tartogat az avatott történészeknek, parádés nagyjelenetek sorát kínálja a regényírónak. Az illegalitás korszaka. főként a Horthy-rendszer felbomlásának idéjén; szerepe a Rajk-perben; a Rákositól kiszabott börtönévek: szerepe a Nagy Imre-perben; önmaga rendszerének összeomlásával együtt a személyiség leépülése.

Hogy a tudatában mikor mit tárolt, első emberként a hatalmi csúcson miként töprengett önmagával összezárva: már örökre titok marad. E mostani időszakban, november 4-e után Kádár János kíméletlenül célirányos politikus. A szabványosított marxizmus— leninizmus neveltje, aki magánerkólcsét és lelkiismeretét a fegyelmezett párthivatalnok kötelességtudatának rendeli alá.

Itt tartunk 1957 januárjának közepén. A dokumentumdráma foly tatására várva.