Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-31 / 8524. szám
1 Új Magyarország, 1993.8.24 38 Transzcendentális fenyegetés. Az ügyészség nem tilthat be szektát A büntetőjog a transzcendentális fenyegetésekkel nem tud mit kezdeni. Időről időre titokzatos hírek röppennek fel sejtelmes vallási közösségekről, úgynevezett szektákról, ahol .olyan dolgok' történnek, amelyekről senki sem tudhat Csak azok, akiket már beavattak. De ők nem beszélnek. Még akkor sem, amikor a közösséget elhagyták. Félnek. A szülők és hozzátartozók viszont tenni akarnak valamit Valamit .az' ellen, amit ők sem ismernek, valamit .az' ellen, ami (vagy) aki a szektákból való .szökés' után is rabságban tartja a lelkeket.. E jelenség büntetőjogi megítéléséről Bócz Endre fővárosi főügyészt kérdezte lapunk.- Vajon a vallási közösségekbe való .csábítás" büntetőjogi szempontból értékelhető cselekmény-e?- A magyar büntetőjog alapvető elve, hogy csak az a magatartás minősül bűncselekménynek, amelyet a törvény az elkövetés idején büntetés terhével tiltott. A magyar büntető törvénykönyvben nincs olyan rendelkezés, amelyik azt mondaná, hogy valamely szervezethez való csatlakozás végett alkalmazott rábírás büntetendő cselekmény. Következésképpen egy szektához csatlakozásra rávenni valakit éppen úgy nem tilos, mint ahogy nem tilos ezt megtenni bármilyen más szervezetre vonatkozóan. Vannak azonban a büntető törvénykönyvben olyan tényállások, melyek bizonyos típusú „akarathejlítást" vagy az akarat neblyásolásának bizonyos módszereit tilalmazzák. Az e módszerekkel .kiváltott" akaratelhatározás nem tekinthető önkéntes akaratnak, és aki ezen idegen akarat szerint jár el, az személyi szabadságától megfosztottnak minősül. Eklatáns példa erre annak a pucéran fürdőzó embernek az esete, akinek elviszik a ruháját, és nem tud kijönni a vízből. Saját elhatározásából tartózkodik a vízben, hiszen választhat a meztelen flangálás és a vízben maradás között. Evetén vízben tartózkodás mégis a személyi szabadság megsértésének minősül.- Es mikor beszélhetünk kényszerről vagy fenyegetésről?- Ha valakit fizikai erőszakkal bírnak rá valamely cselekmény véghezvitelére, akkor az már kényszernek minősül. Ennek hiányában viszont „csak" fenyegetés történik. A büntető törvénykönyv a fenyegetésnek két típusát különbözteti meg: a rablási és a zsarolási fenyegetést. Az első esethez az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetés kell - mikor például a rabló azt mondja, hogy pénzt vagy életet -, míg a másik változatnál a zsaroló olyan súlyos hátrányt helyez kilátásba, amely alkalmas arra, hogy komoly félelmet keltsen a megzsaroltban - arra az esetre, ha nem a zsaroló igénye szerint járna el.- Ha valaki .transzcendens" fenyegetés hatására csatlakozik egyszektához, vagy ilyen fenyegetettség hatása alatt állva fél onnan eljönni, indulhat-e büntetőeljárás a fenyegető ellen?- Indulhatna, ha a rendőrség vagy az ügyészség tudomására jutna, hogy nagy valószínűséggel kényszer vagy fenyegetés történt. Eddig azonban tudomásom'szerint sem az ügyészség, sem a rendőrség elé nem tártak az érintettek olyan tényszerű adatokat, amelyek okot adtak volna annak feltételezésére, hogy tényleges, büntetőjogi értelemben vett kényszer vagy fenyegetés történt. De a „ha nem csatlakozik hozzánk, akkor elkárhozik" típusú fenyegetésekkel a büntetőjog nem tud mit kezdeni. Ha ugyanis ezt fenyegetésnek tekintjük, akkor nagyon érdekesen alakulna a helyzet, mert melyik az a vallás, amelyik nem azzal „fenyeget", hogy aki nem az ó útját járja, nem az ó hitét vallja, az elkárhozik...- A másik kritikus pont a közösségből való kilépés, illetve az ettől való félelem...- De miért nem merik a tagok elhagyni a közösséget? Azért, mert attól félnek, hogy elkárhoznak, vagy valami hasonló hátrány éri őket. Ez pedig a büntetőjog szempontjából nem értékelhető. Ha viszont igazolható lenne, hogy megfenyegették arra vonatkozólag, amennyiben otthagyja őket, rágyújtják a házat, családtagjaival kegyetlenkednek, vagy valami ilyesféle kézzelfogható fenyegetést alkalmaznak ellene, akkor mondhatnánk azt, hogy ez egy szabálysértésnek minősülő veszélyes fenyegetés. Ameddig azonban „hittételek' alapján csatlakozott a közösséghez, együttműködik velük és támogatja őket, addig nincs mit kezdeni.-Az ügyészség feladatai közé tartozik a társadalmi szervezetek működésének felügyelete. Hol helyezhető el ebben a körben a vallási közösségek és szekták felügyelete?- Az egyesülésről szóló törvényben megvannak azok a feltételek, amelyek fennállása esetén egy szervezetet társadalmi szervezetnek kell tekinteni. Megvan a módja a bírósági bejegyzésnek is. Ha bejegyezték a szervezetet, azaz a társadalmi szervezet státust elnyerte, akkor attól kezdődően működését valóban a: ügyészség felügyeli. Ha viszont nem kérik bejegyzésüket, akkor tulajdonképpen nem lehet velük semmit sem csinálni. Akkor ez egy olyan személyközösség, amelyiknek nincs jogi relevanciája. Olyan, mint például egy vendéglői asztaltársaság.- Sokan szívesen vennék a szekták elleni hathatósabb fellépést- Az egyesüléshez való jog nemzetközi szerződésekben rögzített alapvető emberi jog. Egyébként is ez nagyon kényes terület. Hiszen olyan párhuzamokat is lehet vonni, melyek szerint a „bevett" felekezeteknek is vannak bizonyos szervezetei, ahol önként csatlakozó emberek dolgoznak a közösség javára. Hogy más hitelvek alapján más közösségek szerveződnek, és konkurálnak velük’ A hagyományokat alapul véve mondjuk azt, hogy akt újonnan szerveződik, azt betiltjuk? Egyébként is: az ügyészség felügyelete csak adminisztratív jellegű. Ha valaki az ügyészségnél panaszt emel a társadalmi szervezet törvénysértő működése okin, akkor az ügyészség bírói eljárást kezdeményezhet a törvényes állapot helyreállítása végett. Tehát az ügyészi felügyelet nem azt jelenti, hogy az ügyész odamegy, és szétkergeti a híveket... Adorján István
