Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-31 / 8524. szám
VÁLASZ AZ IZRAELI PARLAMENT (KNESZET) ELNÖKHELYETTESÉNEK Pesti Hírlap, 1993.8.242C C\| d zridóá cserbenhagydsa ezután a cionisták tevékenységét idézi: „A legtöbb mentésre vonatkozó felhívás Palesztina kapuinak megnyitását követelte. Az itt található 550 ezer zsidó alkotta az egyetlen társadalmat, mely ezen a földön hajlandó volt zsidó menekültek tömeges befogadására. De Palesztina brit fennhatóság alatt állt, és az angol kormány gyakorlatilag 1939-ben lezárta e területet a zsidó bevándorlók elótt”. Balfour nyilatkozata 1917-l»cn egy zsidó otthon megteremtését ígérte Palesztinában. Talán nem árt emlékeztetni arra, hogy Lord Balfour a külügyminiszter 1917-ben, s maga is zsidó volt. Ez jól mutatja, hogy a zsidók elsődleges szerepet játszottak a dicsőséges Brit Birodalom közigazgatásában. Imperialisták és igazi gyarmatosítók voltak, de saját állampolgáraik esetében Nagy-Britannia javára cselekedtek. Igazságtalan lenne hanyagsággal és gonoszsággal vádolni a brit népet a zsidókkal szemben általában. Cion bölcsei úgy ítélték meg, hogy már túl sok zsidó van a brit gy armatokon. Az angol zsidók maguk sem akarták veszélybe sodorni vezető pozíciójukat a brit birodalomban. i Meg kell tehát érteni a Struma nevú kis hajó tragédiáját, amely 1942 elején indult el Romániából 769 zsidóval a fedélzetén. Nem léphettek be Palesztinába. A zsidók cserbenhagydsa ezzel kapcsolatban a következőket jegyzi meg: „Az amerikai külügyminisztérium, bár diszkréten, de teljes mértékben támogatta az angol politikát Palesztinában.” • Mindezekből látszik, hogy egyetértés alakult ki a különböző szövetséges ’ kormányok és zsidó szervezetek között az Adolf Hitler katonáinak kezében lévő zsidók sorsát illetően. Ismert, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a zsidó közösség — ötmillió lélek — vezető társadalmi pozíciót foglalt el a holocaust idején. A B’nai B'rith elnökét, aki nagy tekintélynek örvendett a zsidó közösségen belül, megbízták, hogy a különböző zsidó szervezeteket gyűlésre hívja össze Pittsburghben 1943 januárjában. Acél az európai zsidók megmentésének megszervezése volt. A B'nai B'rith ügyesen engedte, hogy ez a kampány, amely kezdetben a megmentésre szolgált, propagandává alakuljon át egy zsidó állam megalapílá'-'' sának érdiében Palesztinában. Vezetői hagyták, hogy megsemmisítsék a világ általuk feleslegesnek tartott zsidó lakosságát Meg kell jegyeznem itt hogy érdemei ellenére David S. Wyman információja a B'nai B'nthre vonatkozóan nem teljes, hogy azt ne mondjam, téves. A többi zsidó szervezethez hasonlónak tekinti, nem mutat rá az azoktól eltérő vonásaira. Bizonyára ez az egyik oka annak, hogy A zsidók cserbenhagydsdnak nem sikerült meggyőző magyarázatot adnia a holocaust felelősségét és okát illetően. De ez nem jellemző sajátosan erre a kitűnő könyvre, amit most tanulmányozunk. Itt azonban tévesen állítja e munka, hogy B’nai B'rith semleges álláspontot foglalt el a politikai cionizmussal szemben, azaz ebben az összefüggésben semleges egy zsidó állam létesítésével szemben Palesztinában. A B’nai B’rith titkos társaság, egy kizárólag zsidó szabadkőműves-tömörülés. A vezetőinek nyilvános nyilatkozatai szükségszerűen nem tárják fel reális céljait. David S. Wyman sehol sem írja le könyvében a szabadkőműves szót. Nem tud a szervezet létezéséről? Aligha hihető. | Hogyan lehet helyesen megmagya- i rázni a modem világban végbemenő történelmi eseményeket, na nem beszélünk a rajtuk uralkodó, azokat irányító szabadkőművességről? És korunk történészei miért nem akarnak beszélni a szabadkőművességről és a tagjaival egyetértésben elkövetett bűntettekről? Bizonyára opportunizmusból, hogy azt ne mondjam, gyávaságból. Az eredményt, amit a cionista szervezetek értek el Amerikában, melyek elterelték a figyelmet az európai, zsidók megmentéséről, kifejti A zsidók cserbenhagydsa: „Amikor beköszöntött 1944 ősze, a szenátus és a kamara háromnegyed része már hivatalosan állást foglalt egy zsidó állam létesítése mellett”. Úgy tűnik, hogy az európai szegény zsidókat már elítélték, és szándékosait átengedték Hitlernek, hogy létrehozhassák a zsidó államot. Eközben egyesek mégis beterjesztettek a kongresszusban egy mentési indítványt. Ezzel kapcsolatban A zsidók cserbenhagydsa emlékeztet: „E szöveg körül folyó csata folyamán, amely már a kongresszus elé kerülése előtt megkezdődött, hívei beleütköztek a cionista vezetők és a legbefolyásosabb zsidó képviselő, Sol Bloom ellenállásába". • * • Ugyanakkor tanulmányoznunk kell a hitleri uralomnak alá nem vetett országok zsidó közösségeinek magatartását is. Illik például idézni a skandináv Olscn megállapítását, aki a mentéssel foglalkozott. A zsidók cserbenhagyja ezzel kapcsolatban ezt írja: „Akik ezeket a mentési kísérleteket szervezték, nem várhattak na^v segítséget a svéd zsidó közösségtől, amely elég kis számú közösség (7000 ember), de viszonylag gazdag. Olsen véleménye szerint a svéd zsidók attól tartottak, hogy a menekültek áradata csak pénzügyi terhet jelent számukra". Nagyon is világos tehát, hogy Cion bölcsei úgy vélték, hogy már túl sók zsidó él Svédország| ban. A zsidók cserbenhaj gydsa felhívja a figyelmet még a következőkre: „Olsen megjegyezte, í hogy a svéd királyi zsi' dók »rendkívül érzéket- I lennek« mutatkoztak a : dán zsidók mentésének Idején, 1943 októberében. Semmit nem tettek azokért a norvég zsidókért sem, akiknek sikerült Svédországba menekülniük. Sőt amikor harminc közép-európai zsidó árva érkezett Svédországba 1943- ban, a svéd zsidók »nem akarták, hogy háborgassák őket«. A gyerekeket keresztény családoknál helyezték el". Ami Svájcot illeti, örömmel idézem ezzel kapcsolatban A zsidók cserbenhagydsa következő .részletét: „Nincsenek pontos statisztikák, de vitathatatlan, hogy a menekültek befogadása terén Svájc, ha figyelembe vesszük kis kiterjedését, nagylelkűbb volt, mint bármely más ország Plasztinát kivéve. 1944 végén közel 27 ezer zsidó menekült érezhette magát biztonságban Svájcban — éppúgy, mint az a 20 ezer nem zsidó menekült és közel 40 ezer szökött katona”. David S. Wyman terjedelmes fejezetet szentel a zsidók háború alatti helyzetének Magyarországon. F.zzcl kapcsolatban megállapítja: „A szigorú antiszemita megszorítások ellenére Magyarország megengedte a jelentékeny zsidó lakosságának, hogy látszólag békében éljen 1944-ig. Sót menedékül is szolgált több ezer lengyel és szlovák zsidó számára. De Hitler 1944. március 19-én, attól tartva, hogy Magyarország a szövetségesek oldalára áll, és dühösen látva, hogy nem szolgáltatta Id a zsidókat a náciknak, megszálló erőket küldött az országba" Meg kell jegyezni, hogy „a szigorú antiszemita megszorítások” egy ik fontos megnyilvánulása az volt, hogy a zsidók által sűrűn lakott város, Budapest utcáit zsidó utcaseprők takarították ebben az időszakban. Ez a cionista propagandisták számára az antiszemitizmus nyilvánvaló megnyilvánulása volt... Horthy Miklós tengernagy, a mafyar királyság kormányzója 1920-tól 944-ig ellenállt a náciknak, sőt 1944 júliusában elérte a deportálások felfüggesztéséi is. A zsidók cserbenhagydsa megjegyzi: „Am Horthy hatalma ingatag volt, és a deportálások bármely pillanatban újra kezdődhettek. Mégis, i július 18-án a budapesti zsidók reményei ismét megnőttek. Ezen a napon ugyanis Horthy a Nemzetközi Vöröskereszthez címzett egészen meglepő válaszában felajánlotta, hogy engedélyezi minden olyan tíz év alatti zsidó gyermek kivándorlását, aki vizáimmal rendelkezik, más országokba, és kortól függetlenül minden olyan zsidóét, akinek belépési engedélye van Palesztinába. Felszólította a Vöröskrtesztrt is, Cserbenhagyott hitsorsosok mónus Áron • a szerző matematikus, író •
