Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-31 / 8524. szám

hogy nyújtson segítséget ■ magyarországi zsidók számára".

Az angolok és az amerikaiak a7onl>an nem törődtek Horthy javaslatával. A tudók rsnbrnhngyiUa megállapítja:

„Mialatt az angolok és az amerikaiak tárgyaltak, a nácik lelakatolták az ajtókat”.

„Igaz, hogy kivándorlási terve megbukott, Horthy mégis több mint 200 crcr budapesti zsidónak ! teremtett lehetőséget a túlélésre. A ; deportálások abbamaradtak."

„Amikor az oroszok végül is hatalmukba kerítették a várost 1945 február közepén, még közel 120 ezer zsidó maradt élve."

Adolf Eichmann vezette a tárgyalásokat a cionista vezetőkkel, miközben irányította a szerinte és tárgyaló partnerei szerint jelentéktelen kis zsidók deportálását. Kapcsolatban állt dr. Kas7tncr Rezsővel, egy magyar cionistával Kasztner és Eichmann 1864 gazdag és befolyásos zsidót küldött Magyarországról Svájcba. A vidék (wrbrnhitryása a már Németországban lévő foglyok kapcsán megjegyzi:

„eichmann felajánlotta egymillió zsidó elengedését, cserébe tízezer teherautóért (melyeket, mint állította, a keleti fronton használnának), és jelentős mennyiségű kávéért, teáért meg szappanért".

Ezen ajánlatokat a másik tárgyaló fél nem fogadta el. A zsidó szervezetek, a vallásos ortodox zsidókat kivéve, elutasították, hogy váltságdíjat fizessenek a zsidók megmentéséért. Pedig Mózes törvénye szerint a zsidók kötelesek kiváltani a zsidó foglyokat.

Kasztner Rezső a háború után Izraelben telepedett le. Tanúskodhatott volna Adolf Eichmann mellett. Enélkiil is világos azonban, hogy a „gazdag és befolyásos" zsidóknak, azaz leggyakrabban a szabadkőművességhez tartozó zsidóknak nem kellett elpusztulniuk a holocaustban. A felesleges zsidók, akiktől Cion bölcsei meg akarták szabadítani a Földet, a szegény, értéktelen kis zsidókat jelentették a szemükben, mivel nem voltak sem gazdagok, sem befolyásosak. Cion bölcsei ebben a lényeges kérdésben tökéletes egyetértésben voltak Adolf Hitlerrel.

Ami a háború után az ősei földjére visszatért Kasztner Rezsőt illeti, azt hihetnénk, hogy itt bizonyára békét és boldogságot talált, s hogy csak az általa megmentett honfitársai hálájának kifejeződései zavarták. Tévedés! Meg kellett őt akadályozni abban, hogy egy napon megmásíthassa a legendát, melyet Cion bölcsei teremtettek. A zsidó szabadkőművesség parancsára tehát meggyilkolták Tel-Avivban.

Ami Horthy Miklós tengernagyot illeti, Nümlx-rgben ártatlannak nyilvánították felmentése után Portugáliában telepedett le. Az Egyesült Államokban élő magyar származású zsidók ekkor egy villát bocsátottak a rendelkezésére. Sót nyugdíjat biztosítottak számára rendszeres pénzbeli segítség formájában egészen az 1957-ben, 89 éves korában bekövetkezett haláláig.

• * *

A tudók csrrbmharydsa a XV. fejezetben a következő kérdést teszi fel: „Van egy kérdés, melyet az ember szüntelenül feltesz magának a II. világháború óta: a kérések ellenére miért utasította vissza az Egyesült Államok az auschwitzi gázkamrák és krematóriumok, valamint az oda vezető utak bombázását?

A kérések 1944 tavaszán kezdtek megsokszorozódni.".

A válasz e kérdésre az, hogy az amerikai kormány nem akarta megakadályozni a holocaustot. Auscnwitz környékét alaposan és többször is bombázták. Ekkor lehetőség lett volna a haláltáborok és az ide vezető vasútvonalak bombázására. Mielőtt teljesebb választ adnánk a feltett kérdésre, a felelősség problémáját fogjuk tanulmányozni David S. Wymannal. Itt kiemelem, hogy az általa összeírt tények helytállóak.

íme néhány vélemény, melyet A vidék cserbenhagydia alkotott a felelősség vonatkozásában:

„Amerika reagálása a holocaustra számos személy cselekvésének, illetve cselekvésképtelenségének eredménye. Az első helyen állt Franklin D. Roosevelt, aid csak rendkívül korlátozott , intézkedéseket tett az európai zsidók megsegítésére. Ha akarta volna, akkor világos nyilatkozataival kedvező állásfoglalást alakíthatott volna ki a közvéleményben egy életerős mentési törekvés számára. Jobb híján néhány energikus elnöki kijelentés is napvilágra hozhatta volna a megsemmisítésről szóló híreket, és az aktuális eseményeket előtérbe állíthatta volna.".

„A War Shipping Administration segítette a WRB-t (a háborús menekültek irodáját) a tengeri szállítás néhány kérdésének megoldásában. A Roosevelt-féle kormányzás többi részének mérlege egyenlő a nullával."

„Félix Frankfurter, a Legfelső Bíróság bírája rendszeresen bejáratos volt Roosevelthez az egész háború alatt, és diszkrét, de hatékony befolyást gyakorolt a kormány tevékenységének több területén. Felhasználta kapcsolatait, hogy számos

politikai irányvonalat és tervet támogasson, de a mentés nem szerepelt közöttük."

„Hét zsidó közül, akik a kongresszusban ültek, egyedül Emmanuel Celler buzdította állandóan a kormányt mentési akciókra. Időnként Sámuel Dickstein is részt vett a harcban. Négyen közülük csak nagyon ritkán vetették fel a kérdést Ami Sol Bloomot illeti, mindig a külügyminisztérium oldalára állt.”

„Összességében a zsidó értelmiségiek éppoly érzéketlennek mutatkoztak, mint a nem zsidók. Hogy egyetlen példát emeljek ki a sok közül, Walter Lippmann, a rendkívül befolyásos vezércikkíró, aki gyakorlatilag az összes aktuális kérdéssel foglalkozott, soha semmit nem írt a holocaustról."

„Az egyik ok, amiért az átlag amerikaiak viszonylag közömbösnek mutatkoztak az európai zsidók szenvedései iránt, az volt, hogy közülük igen sokan (valószínűleg a többség) nagyon hosszú ideig — 1944-ig, sőt még tovább — nem tudtak a Hitler által elindított népirtó program létezéséről."

„A Tne New York Times, a kor legjelmtóscbh újságja zsidó kézben volt, de nem akarta, b<>gv a zsidó kér-1