Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-25 / 8522. szám
Eduard Benes öröksége Válasz Aczél Endrének a Népszabadságban megjelent cikkére Idézem a cikk első bekezdését, amely felizgatott, és a válaszomban ennél nem is megyek tovább. Tehát: „Azzal a páratlan érzékkel, amelyről már többször is megbizonyosodhatott a magyar társadalom, a budapesti kormány megint egyszer elkezdett »kavarni« olyan ügyeket, amelyek a hangulatkeltésen kívül semmi gyakorlati haszonnal nem fognak járni.’' A cikket “elolvasva elszomorodtam, mert újra megbizonyosodtam arról, s ezt Keszthelyen, a Magyar írók Első Világtalálkozóján is elmondtam, hogy a magyar értelmiség sajnos - tisztelet a kivételnek - nem ismeri eléggé a nerrtzeti KJ* sebbségi sorsban éló magyarok helyzetét, életet és történelmét. Könyvekből, elméleti fejtegetésekből indul ki. nem a szóban forgó kisebbségi élet valóságából, s ez megtéveszti a magyarországi olvasót, kellemetlen helyzetbe hozza az érintett kisebbség politikai reprezentánsait, s felbátorítja a többségi nemzet fiait arra, hogy érdemes tartani a makacsságukat. Ki kell várni, és majd kormányzáshoz jutnak olyan erők, akik másképp gondolják, min* a jelenlegi kormányzat, s mindjárt nem lesz feszültség a szomszédos országok kapcsolatában, mint ahogy Rákosiék és Kádárék alatt sem volt lényegében, az internacionalista békés, jó viszony kedvéért odadobták a gyeplőt, odadobtak bennünket. Kiállni mellettünk, az érdekeink mellett, nem megy’ feszültség nélkül, ezt vállalni és viselni kell türelemmel, mint ahogy a többségi nemzet fiai is vállalják a számukra „szent” cél érdekében. Nem Magyarországnak kell itt engednie jószomszédi viszonyra törekedve, hanem a bennünket uralmuk alatt tartó többségieknek. Szeretném hinni, hogy erről nem nehéz .meggyőznöm önt. ' De visszatértek Eduard BeneS öröksége cimü cikkének az első bekezdéséhez. Ennek az örökségnek a felszámolása az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom sarkalatos programpontja Hasonlóképpen KOMARMO FARKAS JÓZSEF GYÖRGY FELVE TELE a Magyar Polgári Párté és a Magyar Néppárté is. Az Antallkormányzat csupán ezeket a mozgalmakat támogatja céljuk elérésében. S ez nem hangulatkeltés, ez alapvető törekvés. Mondom is mindjárt, hogy miért. Eduard Benes örökségének a felszámolása nem csupán annyi, hogy a szlovák kormányzat kimondja, szánom-bánom, amit az elődeink tettek. Hogy bocsánatot kér a beneíi dekrétumokból és a kassai kormányprogramból következő tragédiákért, hogy vagonokat inditottak el Csehországba ártatlan magyarok tízezreivel, hogy vagonokat inditottak el Magyarországra kényszerkite-lepítéses tízezrekkel, amit a szlovákok mindmáig olyan szívesen neveznek lakosságcserének, hogy megfosztottak állampolgárságunktól, és arra kényszerítettek bennünket, hogy valljuk magunkat szlováknak, hogy bezárták anyanyelvi 'iskoláinkat négy teljes esztendőre, s ránk parancsolták vasszigórral a na Slovensku po slovePc'"(Szlovákiában szlovákul, . kévalóságát. S ezekből a mai napig alig engedtek valamit (lásd a zsarnoki nyelvtörvényt). ezért nincs ma sem Dél-Szlovákiában írásban és szóban ketnvelvüseg. amiből aztán olyan embertelen dolgok következnek. hogy a beteg nem tud beszélni az orvosával, hogy nem lehet kétnyelvű levelezés a hivatalokkal, hogy a magyart a vasútállomásokon nem figyelmeztetik anyanyelven az érkező vagy a tolató vonatok veszélyére. és a példákat még hosszan sorolhatnám. A benesi dekrétumok lényege: Csehszlovákia a csehek és a szlovákok állama! A különválás után pedig a még most is hangoztatott elv, hogy Szlovákia a szlovákoké! Mikor a szlovákok 1945 után látták, hogy a ránk kényszeritett lakosságcserével nem mentek semmire, pedig számunkra hátrányosan megbontottak az 1945-ig lényegében tiszta magyar etnikumot, kitelepítettek bennünket a helység- és személyneveinkkel. így lettek a dél-szlovákiai magyar etnikumban olyan falu- és városne'•°k. mint Jesenské-Feled. Stú. o-Parkany. ■Gbelce-Köbölkút. Kolarovo-Gúta. Gabóikovo-Bós. Calovo-Nagymegyer. hogy csak a legkirívóbb elszlo-
