Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-25 / 8522. szám
vákositott helységneveinket említsem Emlékeztetni szeretném önt. Aczél Endre, hogy körülbelül kétszázra tehető az ilyen elszlovákosított magyar történelmi helységnév száma. S ezeknek az elszlovákosított helységneveknek a kiegészítője lett a szlovákok állama koncepciónak megfelelően kereszt' neveink elszlovákositása az anyakönyvezésben Égészen konkrét leszek íme, az Európa Tanács ajánlásainak két legkönnyebbike: nevünk magyar anyakönyvezése és a kétnyelvű helységnévtáblák! A Szlovák Nemzeti Tanács már törvénybe foglalta a magyar névhasználathoz való jogunkat. Fellélegeztünk. Végre a szlovákok belátják, ki kell csomagolni bennünket a beneSi örökség, a nemzetállam-koncepció következményeiből, magyarul anyakönyveztethetjük, használhatjuk nevünket. Igen ám, de a Nyelvtudományi Intézet igazgatója rögtön megszólalt, levelet írt a miniszterelnöknek, hogy a nyelv törvénye minden más törvény fölött áll, különösen ha a beneéi időkben megfogalmazott és ránk erőltetett na Slovensko po slovenskyt akarja velünk szemben továbbra is érvényesíteni. A miniszterelnök kapva kapott a levélen, a törvényt nem írta alá, elküldte a köztársasági elnöknek, hogy ö megint küldje tovább újratárgyalásra a parlamentnek. Ez is mutatja, hogy a beneSi örökség makacs örökség Szlovákiában, igen-igen kemény dió. A névhasználat jogához kapcsolódik a kétnyelvű helységnévhasználat joga is. Szlovákiában 1945 után, éppen a beneSi örökségből következően, kiszolgáltatott, megfélemlített helyzetünket kihasználva valósággal gyártották számunkra magyar történelmi helységne.. veink szlovák nevét. Még meg is fizették a helységnév-keresztapákat. ötven koronát kaptak egv-egv településnevünk elkereszteléséért! Ezek a nem leforditható helységnevek állnak legvadabbul a kétnyelvű helységnévtáblák engedélyezésének útjában. Ha csak fordítani kellene a helységneveket (Rima vska Sobota-RimaszombaU RoZnava-Rozsnyó, Levice-Léva stb ). akkor sokkal egyszerűbb lenne minden. így azonban hiába az Európa Tanács tisztességes ajánlása, rettenetesen nagt’ az ódzkodás, mert ha megjelennének Dél-Szlovákia-szerte a leforditható nevű kétnyelvű táblák, akkor nagyon kirívóan ott maradnának a lefordithatatlanok, a Gabéikovók, Őtúrovók, Jesenskék, Gbelcék, Kolórovók, kétszázig terjedően a többségében magyar lakosságú területen. Vagyis a történelmi helyneveink ellen büntetlenül elkövetett huszadik századi nagy gazemberség élne tovább! Ezért nem megy egyelőre a helységnévtáblák kétnyelvüsítése. A masaryki-beneüi köztársaságban a kétnyelvű táblákon beérték annyival, hogy Bőst Beire változtatták. Nem azért, mert Benei a magyarokkal szemben jó államférfiu volt, hanem mert a nemzeti kisebbségi jogok szavatolása a trianoni békeszerződés aláírásának feltétele volt. Annyit tettek csupán, hogy a magyar helységneveket igazították nyelvük szelleméhez, a kimondhatósághoz, nehogy úgy járjanak, mint az a hetven körüli bősi ember, aki Pozsonyban a kórházi nagyviziten a magyarul tudó orvosnak arra a kérdésére, hogy hová való, zavartan azt felelte: - Bősi lennék, doktor úr, de most Zabcsikónak hívják ! A magyar ember szemének és szájának ugyanis annyira idegen a Gabőikovo, hogy ki sem tudja mondani. Meggyőződése sokunknak Szlovákiában, nemzeti kisebbségi sorsban, hogy amíg nem mondják ki a beneSi dekrétumok és a kassai kormányprogram magyarokat igazságtalanul sújtó részeinek érvénytelenségét, addig ma és a jövőben is az örökség tovább élő következményeinek mutatunk zöld utat. Elég példaként említenem a szlovák oktatásügyi szervek tervét az alternativ iskolák megszervezésére a magyar etnikumú területen, amelynek kényszerítő elfogadtatása a kismalac és a farkasok meséjéhez hasonlít. Csak a két mellső lábamat engedd be melegedni, aztán majd felfallak! Míg Eduard Beneí örökségétől nem tudjuk megszabadítani magunkat, addig mindig csak a kabát közepétől felfelé gondolkozhatunk, akármilyen jók is javaslataink helyzetünk javítására. Az alsó gombok mindmáig a beneSi örökség és a kassai kormányprogram függvényei. A szlovákság és a szlovákiai magyarság jó viszonyának ez az örökség áll az útjában. Ha mi azt mondanánk, s ha a mindenkori magyar kormány is azt mondaná velünk, hogy minden úgy volt jól és úgy van jól, ahogy volt, illetve van, máris felhőtlen lenne a szlovák-magyar viszony. Csak mi ezt nem mondjuk, mert a bőrünkről, a jövőnkről van szó! S a magyar kormány is csak azt mondhatja, amit mi mondunk, ha egyáltalán el akarunk érni valamit ebben a gyűlölettől terhes kelet-közép-európai térségben. Nagy csapás lenne ránk, és visszavetné vagy megtorpantaná küzdelmünket, ha a mindenkori magyar kormány a fejünk fölött, a mi alapvető érdekeinket figyelmen kívül hagyva törekedne jó viszonyra a szomszédaival. S ha jövőre a kormány magyar-magyar politikájának bírálata is részévé válna a választási harcnak, akkor ezen a szomszédos országok nagvon-nagvon nevetnének, s egymásnak kárörvendve suttognák, ugye, jól gondoltuk mi, szomszédaink még azon is össze fognak marakodni, amin semmilyen körülmények között nem szabadna összemarakodniuk. Mács József író, Pozsony Eduard Benet öröksége című írásomban én mindössze szerény kísérletet tettem arra, hogy kimutassam: a néhai csehszlovák elnök 1945-ös dekrétumainak. továbbá az ugyancsak 1945-ben kelt kassai programnak a visszavétele rendkívül súlyos politikai, diplomáciái és jogi bonyodalmakkal járna, men a szóban forgó rendeletek a nemeteket és a magyarokat egyformán sújtották, tehát a „kollektiv bűnösség" vádja alól vagy mind a két népcsoportot felmentik, vagy egyikkel sem teszik meg ezt. Rámutattam, hogy a mai német kormány ilyen erőfeszítéseket nem tesz Prágánál, ami - közvetve - gyengíti a Pozsonyban tett magyar lépések erejét. Arról nem is beszélve. hogy a dekrétumok három sarkalatos pontja: a „bűnös magyarok" állampolgárságának törlése, valamint jog- és vagyonfosztása végül is nem valósult meg, tehát legfeljebb a dekrétumok „szellemének" továbbéléséről lebet beszélni (amiképpen a jognak is van betűje és szelleme), ami viszont a jog eszközeivel nem orvosolható, önnek nálam jobban kell tudnia, hogy a mai szlovák állam jogrendjét nem a közel 50 évvel ezelőtti csehszlovák dekrétumokhoz „igazították", tehát az Önök helyzete ezek visszavételétől semmit sem javulna. Az Önök ellenfele a szlovák nacionalizmus, amely hol a meCiari bürokrácia, hol a Szlovák Nemzeti Párt, hol a Matica alakjaban jelenik meg. am ez talán nem sajátosan beneSi örökség, lévén a néhai elnök. mint köztudott, e nacionalizmus esküdt ellensége. Egyébiránt teljesen egyetértek önnel. Aczél Endre
