Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-25 / 8522. szám

Jobb a bajt időben megelőzni • Mi minden pusztítja a magyart? A magyar lakosság halálá­nak 91 százalékáért 5 nagy be­tegségcsoport — a szív- és ér­rendszeri betegségek 50 száza­lékban, a daganatos betegsé­gek 22, az erőszakos halálok 9, az idült tüdőbetegségek és a májzsugor 4-4 százalékban — felelős. A statisztika annál tragiku­­sabb, mivel a felsoroltak közül több is megelőzhető és gyógyít­ható lenne. Mint az az Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat egyik anyagából kitű­nik, 12 halállal végződő beteg­ségből 2 megelőzhető, 3 szűrhe­tő, de helyes diagnózis mellett valamennyi kezelhető volna. Mégis, míg Európa más tájain a rossz egészségügyi ellátás miatti halálozás csökken, addig Ma­gyarországon ugyanez emelkedő tendenciát mutat. A városokban, a falvakban, de még az egyes kerületekben élők, a különböző foglalkozású­ak és eltérő anyagi helyzetben lévők, a más-más műveltségű csoportok körében is jelentős a halálozási statisztika közötti kü­lönbség. Ugyanis minél rosszabb körülmények között és alacsonyabb műveltségi fokon él valaki, annál nagyobb esélye van a morbiditásra és a mihama­rabbi elhalálozásra. Kutatások sora bizonyítja, hogy a lakosság egészségi ál­lapotát lényegesen befolyásolja a/ életmód, a természeti, társa­dalmi — lakóhelyi és munkahe­lyi — környezet. Miután az el­múlt évtizedekben ezek a ténye­zők alaposan megváltoztak, jog­gal merül fel a kérdés, hogy a meglehetősen negatív egészség­­ügyi helyzet kialakulásában ezek milyen szerepet játszanak. Az ÁNTSZ anyagából kitűnik, hogy a magyar lakosság helyte­len táplálkozása, mozgássze­gény életmódja, a dohányzás, a túlzott alkohol- és a terjedőben lévő drogfogyasztás mind-mind az egészség és a hosszabb élet­tartam ellen hatnak. A hírhedten egészségtelen étkeinkkel felvett energia, az elegendőnél másfél­­kétszer nagyobb koleszterinbe­vitel, a túlzott cukor- és sófo­gyasztás is rontja a magyar la­kosság egészségét. És akkor még nem is említettük a moz­gásszegény életmódot, a meg­annyi túlmunkát, s azt, hogy az ifjúság 55, a felnőtt lakosság 84 százaléka még alkalomszerűen sem sportol. A stressz, mint ön­magában pusztító elem, a moz­gásszegény, helytelen étrendű életmóddal társulva kisebbfajta öngyilkossággal ér fel. A felsoroltakat csak súlyos­bítja, hogy a 15 évesnél idősebb magyar lakosság egyetlen esz­tendő alatt személyenként csak­nem 2—3 ezer (!) szál cigarettát szív el. Mint az az iménti szám­ból is kitűnik, az ifjúság a do­hányzást már az általános isko­lában elkezdi: a 14 évesnél idő­sebbek 33,2 százaléka cigarettá­zik! Ugyanakkor statisztikailag bizonyított, hogy a dohányzás a születéskor várható átlagos élet­tartamot 5—8 évvel megrövidí­ti! Döbbenetes adat, különösen akkor, ha ezzel az érintettek nin­csenek tisztában, vagy ha igen, azt semmibe veszik, nem mérik fel a következményeit. Az élet­tartam csökkenésén kívül a szív­­infarktusok 23, a daganatos megbetegedések 29, az idült légúti betegségek 60 százaléká­ért a dohányzás a felelős! Az ÁNTSZ-anyagból kiolvasható, hogy évente 16 300 halál a ciga­­rettázással kapcsolható össze. Az alkohol — és a terjedőben lévő drogfogyasztás — a ma­gyar lakosság egészségét rom­boló másik tényező. Noha 9 éves adat, mégis érdemes to­vábbgondolásra, hiszen a hely­zet azóta csak drámaibban rom­lott, hogy a férfiak 18, a nők másfél, a 14 évesnél idősebbek 9,4 százaléka rendszeres alko­­holfogyaszló. Pontos adatok má­ig nincsenek arról, hogy a lakos­ság hány százaléka él a pusztító „pótszerrel”, mégis több mint 6(X) ezerre becsülik az alkoholos szenvedélybetegek számát, kik­nek csupán 10 százaléka kerül gondozásra. Az alkoholizálás sok tízezer család drámájához vezet, tíz- és tízezer elet siklik félre a hódító szertől, bizonyított, a nyclőcső- és hasnyálmirigyrákok, a magas vérnyomás és a májzsugor kifej­lődésében igencsak nagy szerep jut az alkoholfogyasztásnak. Az. utóbbi két esztendőben az alko­hol 16,3 százalékban játszott szerepet közúti baleset során. Mindezeken túl az ország terü­letének 11,2 százalékát, így pedig a lakosság 44,3 százalékát érinti a levegőszennyezetlség. Csaknem unásig beszéltünk már a gyer­mekkori asztmáról, a kiskorúak ólomterheléséről, a felnőttkori idült légúti megbetegedésekről, melyek szintén rontják a magyar lakosság egészségi állapotát. És akkor ott vannak még a lakótele­pi otthonok meglehetősen száraz levegője, az út menti parlagfű miatti allergiás betegségek. Vizeink többsége szegény jódban és fluorban, pedig ezek a vegyületek az egészséges szer­vezel számára elengedhetetle­nek. Nem úgy a nitrát, amiből viszont a kelleténél több — a szervezetre károsan ható — ta­lálható a honi vizekben... Szin­tén bizonyított, hogy a magyar­országi települések 11.4 százalé­kában egészségtelen az ivóvíz, és mindehhez a szennyvizeink­nek mindössze 27 százaléka tisztított elfogadhatóan. Sok egyéb mellett a gyermekkori fogszuvasodás, a golyva és ar­zénmérgezés. a vérhas- és bél­­kólijárványok oka lehet honi vi­zeink szennyezettsége. A zajártalom közismerten az egészségre ártalmas tényezők egyike. A magyar lakosság 3,4 millió foglalkoztatottja közül mintegy I millióan dolgoznak olyan munkahelyen, ahol a hal­láskárosodással járó — határér­ték feletti — zaj van. Az ipari üzemekben fokozott hőhatás­nak, a normálisnál nagyobb pá­ratartalomnak, vibrációnak, io­nizáló sugaraknak, pornak teszik ki a munkavállalókat. Nem vé­letlen, hogy nyomukban „elha­rapódzott” a mozgásszervi meg­betegedés, a halláscsökkenés, a végtagok érszűkülete és a légúti daganatok száma. Az ipari, a mezőgazdasági és a kereskedel­mi munkahelyeken — ki gon­dolná? — több száz, az egész­ségre ártalmas vegyi anyaggal dolgoznak. Márpedig ezek hatá­sára fokozottan fordulnak elő hörgőrákok, májzsugorok és kü­lönféle allergiás kórképek. Ahhoz, hogy egyszer azt mondhassuk majd — rövid időn belül irreális lenne ezt elvárni —, egészséges nemzet a miénk, bőségesen van mit tenni. A ma egészségvédelme, a holnap egészséges emberének egyik ga­ranciája. Természetesen ennek anyagi vonzalai is vannak, de ! aki tovább lát az orránál az meg j érti, hogy megéri. Ugyanis, a ma tönkrement egészségűek gyó­gyítása holnapra marad. És ak­kor a s/ámla nem annyi lesz. mint napjainkban... KRAS7.NAI ÉVA Magyar Hírlap, 1993. aug. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents