Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-25 / 8522. szám
Magyar Nemzet, 1993. aug. 17. Vélemények a felsőoktatási törvényről Megújulás vagy nem? Széles körű egyeztetés után, a nyári ülésszak utolsó napján, 1993. július 13-án fogadta el a parlament a felsőoktatási törvényt. A következő hetekben különböző véleményeket közlünk arról, ki hogyan fogadta a felsőoktatás átalakításának irányait és lehetőségeit megszabó új törvényt. A következőkben a hallgatói önkormányzatok képviseleti szervének, az OFÉSZ vezetőségének álláspontját olvashatják. <A szerk.) Az elfogadott törvény várhatóan nem jelent fordulatot a felsőoktatás egésze számára. Ennek az az oka, hogy a törvény a felsőoktatás autonómiájával szemben az egyetemek, főiskolák autonómiáját erősíti. Az önálló jogi személyiséggel bíró egyetemi szövetségek létrejöttét, az átjárható, sokszínű képzés megvalósulását a paragrafusok éppen úgy nem íiják elő, mint ahogy a képzés normatív finanszírozását sem. Az intézmények így továbbra sem érdekeltek a hallgatók létszámának emelésében, a közös programok megvalósításában. A Magyar Felsőoktatási Egyesületek Szövetsége nem jelenik meg a törvényben, emiatt nehezen lesz értelmezhető az egyes intézmények képviselete, különösen a törvény által létrehozott, stratégiai fontosságú döntéseket hozó Felsőoktatási és Tudományos Tanácsban. A törvény szövege szerint a tanácsban a jelenleg meglévő több mint nyolcvan egyetem és főiskola közül mindössze hét képviseltetheti magát. A törvény fontos pozitívuma, hogy a hagyományoknak és az európai normáknak megfelelően az egyetemek joga a tudományos képzés és az ennek megfelelő fokozat odaítélése, a habilitációs eljárás lefolytatása. A törvény az Országos Akkreditációs Bizottság (OAB) felállításával garantálja a minőségi követelmények intézményesített számonkérését. A legnagyobb eredmény: az ágazati irányítás felszámolása felemásra sikerült. A most kialakult helyzet - amely szerint 1993. szeptember 1-jével megszűnik a szaktárcák felügyeleti joga - sok problémát vet fel. A törvény előkészítése során felmerült variációk szerint a felsőoktatás egységes irányításának létrejöttét leghamarabb 1996-ra tervezték. Ennek következtében sem a szaktárcáknak, sem az MKM- nek nincs kialakult koncepciója a végrehajtásra vonatkozóan. Kérdés, hogy az elkövetkezendő időszakban születik-e megnyugtató, átgondolt megoldás. A hallgatók szempontból jelentős eredmény, hogy törvényben határozták meg a hallgatói önkormányzatok helyét és szerepét az intézményi autonómián belül. A hallgatói önkormányzatok jogosítványai viszont túlságosan is kerettörvényhez méltóra sikeredtek. A törvény által adón jogok nem elégségesek működésük feltételeinek biztosításához, nem kellő kidolgozonságuk miatt az intézményi autonómia könnyen formálissá teheti őket. Különösen a diákszociális intézményrendszer részének tekinthető, intézményi kezelésben levő ifjúsági táborok, hallgatói irodák, kollégiumok működésében hiányoznak hagyományos döntési, egyetértési jogosítványok. A törvény elfogadása után számos nyilatkozat új elemként értékelte a tandíjat. A törvény ugyan többféle kompenzációs lehetőséget is említ, de a tandíjjal kapcsolatos politikai kérdések eldöntését, illetve ezek szabályozását kormányrendeletre bízza. Ez lényegében biankócsekk a kormány számára, kitöltése azonban nem lesz könnyű feladat. Jelenleg az intézmények minden főiskolás, egyetemista hallgató után évi 65 000 forintot kapnak, melyet csak a hallgatók szociális, tanulmányi, kulturális, sport- és egyéb tevékenységeinek támogatására használhatnak fel. Ezt az összeget a hallgatók osztják el egymás között alapvetően szociális és tanulmányi alapon, de még a leggondosabban, legjobban megszerkesztett elosztási rendszer is csak a nagyon rossz szociális helyzetű, kiemelkedően jó tanulmányi eredményű hallgató számára nyújt szűkös megélhetést. A hallgatók többsége így tehát jelentős összegű pénzbeni és természetbeni (élelmiszer, ruha és így tovább) szülői segítséget vesz igénybe, de a felmérések szerint több mint egyharmaduk kényszerül rendszeres vagy alkalomszerű munkavállalásra, nyilván nem javítva ezzel tanulmányi teljesítményét. Márpedig ha a kormányrendelet általános, mindenkire kiterjedő, képzési költségarányos tandíj szedését teszi lehetővé, akkor ez az összeg még viszonylag alacsony, havi 3-4000 forinttal számolva is, egy hallgató számára átlagosan annyi, mint eddigi állami pénzbeni támogatásának a fele, kétharmada. Ilyen konstrukciójú tandíj tehát nem jelentene mást, mint azt. hogy az alapvetően állami költségvetésből ^ finanszírozott intézmény tandíj formájában ] beszedi azt az összeget, amit az állam az i állami felsőoktatási intézménybe beiratkozott hallgatók támogatására szán. Leginkább az intézmények számára alacsony a tandíj becsült mértéke, hiszen az említett összeg még egy átlagos képzési költségű intézmény költségvetésének is alig éri el a 4-6 százalékát, nem beszélve az orvosi, agrár-, műszaki felsőoktatásról. így képzési költségarányosság esetén az utóbbi két tudományterületet tanulmányozni kívánók száma valószínűleg a mainál is kevesebb lesz. A hallgatók mellett tehát az intézmények sem túlságosan érdekeltek abban, hogy nagyobb összegű tandíjat szedjenek - főleg, ha az évi „menetrendszerű" költségvetési elvonás, a bázisalapú, költségvetési alkuban kialakítón finanszírozási rendszer továbbra is megmarad. A tervezen hallgatói létszámemelés egyik új és sokak által meghatározónak tekintett elemének - a tandíj - bevezetése várhatóan a kívánttal épp ellenkező hatást fog elérni. Nem beszélve arról, hogy a térítési díjakról szóló kormányrendelet eltörli az eddig 600 Ft/hó-ban maximált kollégiumi térítési díjról szóló MM-utasítást (a jogosultaknak jelenleg több mint egyharmada szorul ki a kollégiumból), ezért a minden bizonnyal önköltségessé váló kollégium második tandíjként is bátran felfogható. Tandíjból pedig a családok nagy részének egy is túlterhelést jelentene, hát még kenő. Kuntár Agnea-Rózsás Péter Szabó Tibor-Várnagy József OFÉSZ elnökségi tagok •
