Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-25 / 8522. szám
A hazaárulás vádja súlytalan A valódi konszenzus, túl a pártok, a politikai erők megegyezésén, a közvélemény támogatására épül. Ez a legszigorúbb követelmény, s hogy újra ne tévesszünk utat, ezt a közmegegyezést kell megvalósítanunk a reális helyzet feltárásával, őszinte, nyílt beszéddel, új alternatívák megjelentetésével, vitákkal. Itt már kívánatos lenne, sőt egyenesen parancsoló a demokratikus pártok közötti megállapodás, különösen most, a választási kampány küszöbén A rendszerváltás kezdetétől gyalázatos visszaélés tombol a „nemzet", a „haza”, a „magyarság” fogalmával. A túllicitálás, a könnyelmű és felelőtlen handabandázás romboló hatását most már a jobboldali, nemzetieskedő kormánykoalíció is érzi, a szélsőséges rágalmazás nyomán. Az önjelölt küldetéstudat együtt jár a másik becsmérlésével. A hazaárulás vádjának a magyar közéletben már nincs is súlya. A közelmúltban a tévén keresztül tanúi lehettünk annak a szenvedélyes, heves vitának, amely áz angol alsóházban Maastricht körül tombolt. Mindkét fél természetesen azt hangsülyozta, hogy Nagy-Britannia érdekeit védelmezi, de egyetlen alkalommal sem vádoltak meg senkit, hogy állásfoglalásával a hazaárulás gyanújába, a nemzetellenesség vagy nemzetietlenség gyanújába keveredne Nemcsak a demokratikus pártok, az ország hitelét is rendkívüli módon növelné, ha legalább ezen a téren elkerülhetnénk a demagógia és a mocskolódás láncreakcióit. A közvéleménynek és a demokratikus pártoknak (a kon. zervatívoktól a szocialistákig) I fel kell ismerniük és ki kell nyilatkoztatniuk, hogy a magyar külpolitika abszolút prioritása: az ország biztonsága. Ez létfontosságú nemzeti érdek, aminek minden más szempontot és törekvést alá kell rendelni. Első hallásra ez a követelmény általános érvényű evidenciának tűnik. Nem az. Vannak szerencsés országok Nyugat-Európában, amelyeknek a szovjet fenyegetés megszűnése i óta nincsenek biztonsági gond: jaik. De Magyarország kicsiny ország, földrajzi fekvése exponált, helyzete kényes. A térség légköre paranoiás. Mi szüntelenül attól tartunk, hogy a déli szomszédaink között dúló harcok lángjai átcsapnak határainkon. Szlovákia és Románia minden nemzetközi kezdeményezésünk, megnyilvánulásunk mögött terület-visszaszerzési manővert vél felfedezni. A régióban - nem alaptalanul - egyik ország sem érzi magát biztonságban, és gyakran belpolitikai megfontolások alapján a veszélyt el is túlozzák. Magyarország biztonságának garanciája - túl a belső stabilitáson, a modernizált védelmi képességen és a külhoni rokonszenven, ígéreteken - a demokratikus irányba fejlődő közvetlen környezet és a nemzetközi bizalom. Ezek nem adottak és megvalósulásuk csak részben múlik rajtunk. De nem közömbös, mit tekintünk stratégiai célkitűzésnek. A nemzetközi bizalom visszahódítható Mi úgy gondolkozunk, hogy a demokratikus fejlődés és a bel- 1 sö stabilitás nekünk ugyan- i olyan érdekünk, mint az érdekelt szomszédos országoké, s ha egyesek nem besszre spekulálnak, akkor bízhatunk abban, hogy viszonyunk ezekkel az országokkal - ezen belül a nemzetiségi kérdés megoldásának esélye is - megjavul. Más külpolitikának nincs realitása, a fantazmagóriák megrekednek a hangzatos jelszavak szintjén. Mindent el kell követnünk idehaza, a kölcsönös kapcsolatokban es nemzetközi fórumokon, hogy támogassuk szomszédaink demokratikus fejlődését, európai integrálódását. Hozzájárulásunk ehhez a folyamathoz szel rény, de fontos, jelzésértékű Sokkal tágabbak cselekvési lehetőségeink a nemzetközi bi- 1 zalom visszahóditása terén. Mert azt világosan kell látnunk, hogy a bizalom tavaly nyáron megrendült, majd megcsappant. A világ közvéleménye és a nemzetközi sajtó megrökönyödéssel fogadta a szélsőjobboldal uszító, soviniszta, az állítólagos nemzetközi összeesküvések ellen irányuló kirohaj násokat, gyalázkodást, valamint a kormánynak ezzel szemben tanúsított feltűnő engedékenységét, megmagyarázhatatlan magatartását. Az ellenzék pedig megelégedett a tiltakozással. Ez a kialakult helyzet súlyosan ártott hírünknek a világban. Megítélésem szerint ez j volt a pillanat, amikor az ellenzékre hárult ^nemzet becsületének megvédése. Határozott tettekkel, akár a formális külpolitikái konszenzus felmondása árán is, hogy demonstráljuk a világnak: ez nem Magyarország hangja. Tudatosítanunk kell a közvéleményben, hogy az ország jövőjét féltő állampolgárnak ma ugyanolyan elszántan kell fellépnie a nemzetrontó szélsőjobboldali, autoritárius demagógia ellen, mint annak idején a német vagy a szovjet megszállás ellen. A demokratikus pluralista alternativa nem belpolitikai kérdés, hanem nemzeti létkérdés. Valódi külpolitikai konszenzus csak ezen az alapon jöhet létre. Más alternatíva elfogadhatatlan a demokratikus ellenzék számára. Vásárhelyi Miklós országgyűlési képviselő (SZDSZ)
