Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-24 / 8521. szám
A katolikus sajtó harcai az elnyomatás óveiben Az egyházi kulturális és tudományos egyesületek korábbi feloszlatásával s az ebből eredő vagyonmegosztással kapcsolatban parázs viták lobbantak föl a parlamentben, amelyről a sajtó alig-alig emlékezett meg. Nyilvánvalónak látszott, hogy a javakat saját céljaira fordítja az egyre inkább kommunista befolyás alá kerülő kormányzat. A vagyonelszámoltatás kérdését több polgári és független képviselő is fölvetette, hiszen ebben az esetben több millió forintról volt szó. Az is méltánytalannak mutatkozott, hogy azelőző évben a belügyminiszter (mely tárcát kezdettől fogva megkaparintották a kommunisták) korlátlan ura lett az egyesületek működtetésének: bármilyen egyesületet betilthatott vagy feloszlathatott, ha kedve úgy tartotta. Többen szóba hozták azt az „ígéretet" is, mely alapján néhány egyesületet - mint például a KÁLÓT-ot - valamilyen formában visszaállítanának. Az Új Ember pontosan tudósított ezekről a parlamenti „közjátékokról", amelyek - mint utóbb kiderült - a hazai nemzetgyűlés utolsó szabad föllobbanásai voltak. Észak-amerikai magyar nyelvű lapokban több cikk tette felelőssé a keresztény egyházakat, hogy nem emelték föl szavukat a zsidók üldöztetése ellen. Az Új Ember 1947. április 27-én megjelent cikke nem kisebb tekintélyt, mint Einstein professzort szólaltatta meg e kérdésben. A világhírű tudós egyértelműen az egyházak védelmére kelt nyilatkozatában. „Vártam, hogy mint egy ember állnak talpra a német egyetemek és tiltakoznak, mikor Hitler uralomra került, de hallgattak. Vártam, hogy a nagyszerű tollú sajtófejedelmek szállnak síkra - de hallagattak. Vártam... Csak egy mozdult meg ellene, az Egyház, amelynek vezetőit azonban Hitler százával csukatta börtönbe." Az É947. május 4-én megjelent vezércikk megdöbbentő és durva eseményről számol be: április 26-án éjjel ismeretlen tettesek ledöntötték a Károlyi-kertben álló Prohászka-szobrot. A barbár tettet semmi sem mentheti. A drótkötéllel „dolgozó" személyek, akik soraiban egy ismert író-műfordító is található, az éjszakai órákat használták föl erre a minősíthetetlen cselekedetre. A katolikus hetilap írása világosan rámutat arra, hogy Prohászka - aki papként és nem „politikusként" elevenedett meg a szobor alapzatán, hiszen kelyhet tartott a kezében - ezáltal még magasabbra emelkedik a hazai katolikusok szemében és szívében. A vezércikk képtelenségnek tartja azt a hazug és történelmietlen állítást, hogy a nagy püspök a hitleri ideológia „előkészítője" lett volna Magyarországon. Aki életét és életművét ismeri, jól tudhatja, hogy a Szociális Testvérek és a Szociális Misszió Társulat alapítója épp a szegények és üldözöttek védelmét, támogatását tűzte ki életcéljául, s utolsó pillanatáig ezt a szellemiséget és humanista életelvet szolgálta tántoríthatatlanul. Az egyház megítélése terén kissé eltérő véleményeket valló Polgári Demokrata Párt - melynek napilapja, a Világ többször is támadta Prohászkát - a szobordöntést követő napokban mély megdöbbenését fejezte ki az esettel kapcsolatban, és felhívta a keresztény hívők figyelmét a „kiváló egyházfő" tiszteletre méltó életművére. A fakultatív hitoktatás körüli hosszú és elszánt küzdelmek során az evangélikusok egyetemes közgyűlése is fölemeli szavát a méltatlan döntés ellen,- mely semmibe veszi a hívő többség akaratát. Óva intik a kormányt, nehogy helyet adjon a szélsőséges fölfogásnak, melynek következtében egy központi ügy eshet áldozatul a megalapozatlan „politikai jelszavaknak". A Duna- melléki református egyházkerület csatlakozik az evangélikusok álláspontjához és meggyőző kiáltványban fogalmazza meg nézeteit. Érveik nem is vitathatóak: „az állam olyan jogból, amely nem tőle származott, engedményt nem adhat". (Folytatjuk) Szeghalmi Elemér ír3 U Új Magyarország, 1993. aug. 17.
