Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-24 / 8521. szám
Magyar Nemzet, 1993. aug. 16. Mikor és meddig Haza... Zimányi Tibor az emigrációs konferenciáról (Munkatársunktól) Kerek egy esztendővel a magyarok III. világtalálkozója után közös konferenciát hirdet jövő szombatra, augusztus 21-ére a Magyarok Világszövetsége és a Recski Szövetség, Mikor és meddig Haza... címmel. A részletekről Zimányi Tibor országgyűlési képviselőtől, a Recski Szövetség főtitkárától érdeklődtünk.- Kihez intéznek „hazahívó szózatot" a volt recskieken kívül? Egyáltalán: miért szövetségük vállalta fel az újabb nagy magyar összehajolás felkarolását, éppen az igen jelentősnek ígérkező szárszói találkozó előtt két nappal? (Folytatás az 7. oldalról)- A konferencia igazi célja, hogy a „külföldön élő” magyarság különböző csoportjai, töredezett. s egymás ellen is hadakozó rétegei egy őszinte számvetés, békés, de mindenképpen nyílt beszélgetés keretében találjanak egymásra, vagy találják meg és mondják ki a nézeteltéréseket, s világítsák meg azok okait. A rendszerváltozásig az emigráció az igazi magyar nemzeti érzület egyedüli letéteményesének tekintette magát és teljes joggal tehette ezt, hiszen a magyar szabadságeszmék hűséges őrzői voltak, ébren tartották a lángot, s a kisebbségi sorbansorsban sínylődő honfitársaink érdekében is mindig szót emeltek. Most azonban ebből a szempontból a hangsúly az anyaországra tolódott át. Mert most már itthon is lehet valaki jó magyar. Sokan egy kicsit „trónfosztásnak” fogják fel ezt a helyzetet. De azt hiszem, bírálni. kritizálni mindig könnyebb, mint tárgyilagosan értékelni.- Hányán, s a világ mely részéről jelezték részvételi szándékukat az emigrációs konferenciára? Hol tartják az eszmecserét? Nyilvános-e tanácskozásuk az érdeklődők számára? Kik tartanak vitaindító előadásokat? Mi lesz a tanácskozás vezérfonala?- A világ minden részéből jelentkeztek érdeklődők, Kanadától az Egyesült Államokon át- A recski kényszermunkatábor egykori „lakói” közül az ’56-os szabadságküzdelem vérbe fojtását követően sokan menekültek Nyugatra. Joggal féltek ugyanis attól, hogy a kádári megtorlás során - akár részt vettek tevőlegesen a fegyveres utcai harcokban, akár nem - minden bizonnyal újra lefogják őket, hogy ezzel is bizonyítsák: a felkelők elsősorban a „börtöntöltelékek" közül kerüllek ki - mondja az MDF-es honatya.- A tavalyi magyarok ül. világtalálkozójának más volt a célja, mint amire most mi - szándékaink, eltökéltségünk szerint - vállalkozunk. A földkerekség magyarságának összefogásaként a budapesti világkonferencia egyelőre egy nagy Dél-Afrikáig. A rendezőség 60-80 emigránsra gondolt és ugyanennyi hazai vitapartnerre, hogy bőven jusson idő a kiadós, tisztázó eszmecserére. A találkozót a Várban, a Szentháromság tér 6. szám alatt tartjuk. A tanácskozás nyilvános, de kérjük, hogy a részt venni szándékozók előzőleg a Recski Szövetség irodájában jelentkezzenek: V. kerület, Zoltán utca 16. A megnyitót és a zárszót Csoóri Sándor, a bevezető előadást jómagam tartom.- Szeretnénk ledönteni a válaszfalakat azon két nézet között, amely egyrészről azt mondja, hogy a külföldön élők nem ismerik igazán az itthoni helyzetet, túl régen mentek el ahhoz innen, hogy beleszólhatnának hazai dolgainkba, amely magán viseli a hátunk mögött hagyott negyven esztendő minden átkát-baját; másrészt az itthon élők sem igazán tudják beleképzelni magukat az emigránsok bőrébe, szerepkörébe, nem tudják felmérni, mi mindenen mentek keresztül a számkivetettség, hazátlanság éveiben lelki hajótöröttként. Az igazság, mint mindig, ez esetben is valahol középen, félúton található.- Mióta megkezdődött a rendszerváltozás, a nyugati emigráció nem találja helyér, mert szerep nélkül maradt. Segít-e ezen vajon ez a konferencia? gyűjtőszervezetet akart alakítani, l számba véve, merre, hányán vagyunk tulajdonképpen. A különböző nyugati áramlatok egymás közötti tisztázó vitájára igazából nem jutott idő. Az alkalom is inkább ünnepi, meghitt volt, s a problémákat emiatt sem akarták kiélezni. Azóta viszont kiderült: számtalan kérdés maradt megvitatlanul, függőben, s ez nem segíti a magyarság közös ügyeinek nyugvópontra jutását. Azért választottuk az augusztus 21-ei dátumot, mert a Szent Istvánnapi ünnepségekre és az utána következő szárszói találkozóra mindenképpen sokan hazalátogatnak, ily módon könnyűszerrel összeköthető egyik program a másikkal. (Folytatás az 5. oldalon)- Korántsem gondoljuk, hogy ezt az elég nagy „tudathasadást”, amelyet sajnos a túlságosan hosszúra nyúlt diktatúra váltott ki, egyetlen ilyen megbeszélésen rendezni lehet. Mj csak arra gondoltunk: el kell kezdeni egymás jobb megismerését, s ez okvetlenül azt eredményezheti. hogy ezen keresztül közelebb is kerülhetünk egymáshoz.- Az ön meglátása szerint: mit vár az ország a nyugati magyarságtól, s mit várnak ők egykori és mindig hazájuktól?- Rendkívül erős a nyugati magyarságban az óhaza iránti segíteni akarás, csak ennek a módját, formáját nehéz megtalálni. Ugyanakkor sérelmezik, hogy „senki sem hívott haza bennünket". A tőkeerős hazánkfián kívül felelős államférfi ugyan kit hívhat haza a hétszázezer munkanélküli mellé? Az igaz, hogy soha ilyen olcsón nem lehetett üzletet, üzemet venni, de a földkerekség különböző országaiban boldogulást talált magyarjaink inkább a kultúrában, s az egyetemi oktatásban jeleskednek, semmint a „tőkekamatrációban".- Mindent egybevetve: a hazaiak segítséget, a külföldön élők pedig olyan hazát várnak, amelyben keblünkre öleljük őket, s ahol érezhetik, szükség van rájuk, mert ide tartoznak. (k. b.)
