Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-24 / 8521. szám
A 70 százalékos cigány munkanélküliség egyik oka az alulképzettségük. Ha a pozitív diszkriminációt elsőként az oktatás területén valósítjuk meg, talán nem ütközik olyan éles ellenállásba, ellenérdekekbe, mint a munkaerőpiacon. Ugyanakkor meg kell keresni legalább a túlélés kis támpontjait a gazdasági szférában is. Viszonylag gyors egymásutánban inár másodszor iolyik a nemzeti vagyon újraelosztása. ’45-ben volt az első, amikor a cigányok teljes egészében kifelejlődiek. A második jelenleg is folyik, és úgy néz ki, a cigányok megint semmiféle tulajdonhoz nem jutnak. A tulajdon azért lényeges, mert túlélési lehetőséget jelent. A munkaerőpiac esetleges összeomlása vagy súlyos sérülései esetén lehetőségeket ad az embereknek a megélhetésre, a fennmaradásra. Ingyen bérletekhez kellene juttatni a cigányokat. Kertföldekre, egészen kis vállalkozásokra gondolok. A társadalmi egyensúly, a béke fenntartása érdekében az igazán nem magas bérleli díjakat az önkormányzatok vállalhatnák. Az olyasfajta frázisoknak, mint például a „nem szokta a cigány a szántási”, nincs különösebb jelentőségük. Ha az emberek éheznek, akkor megtanulják, és ha egy módjuk volna rá, megtanulnák a cigányok is. 1945-ben a magyarországi cigányok zöme, hatvanvalahány százaléka falulakóként élt, nagy része a mezőgazdaságban volt érdekelve. A legalacsonyabb szinten, tehát mint alkalmi mezőgazdasági munkás, szezonmunkás, napszámos... Alig rosszabb helyzetben, mint a magyar „hárommillió koldús”. A hárommillió magyar koldus lóidét kapott, rövid távra megoldódott a helyzetük. A cigányokra senki nem gondolt. Ha akkor nekik is adlak volna Ibidet, más hányt vesz a sorsuk. Igaz, nem kapálóztak, hogy földet kapjanak. De a magyar agrárproletár sem kapálózott. Nagyon sok helyen úgy kellett rájuk erőszakolni a Ibidet, fenyegetni, hogy egyáltalán beadják a földigénylésüket. A cigányt a kutya nem agitálta. Nem sok különbség volt egy alföldi magyar agrárproletár és az ugyanott élő cigány mezőgazdasági munkás közölt eleseltségben, nyomorszintben vagy akár a gyerekek számában... Komoly különbség volt viszont az, hogy az agrárprolelár mögött ott állt egy nemzeti mozgalom, amely már a két háború között követelte, hogy a magyar agrárproletárnak is legyen földje, életlehetősége Valamifajta társadalmi támogatottságot érezhetett az előrejutási ambíciói mögött. Még akkor is, ha ez a támogatás többnyire csak a frázisok szintjén működött. Pár évvel később úgy tűnt, mázlijuk volt a cigányoknak, hiszen kimaradtak az erőszakos kollektivizálásból. De távlatilag nem ez a helyzet. — Azt mondja, sem '45-ben, lem most nem gondoltak a cigányokra. Étiébe sem jutott a hatalomnak, hogy létezik el a jelentőt népetoportja az ortidgnak, vagy pedig etiébe jutott, ctak... — Nyilván eszükbe jutott. Most persze más a helyzet, mint négy-öt évtizede. A közelmúltban a cigányok, munkaeró-piaci vonatkozásban az iparban és a városokban voltak érdekelve. — Miken! leli volna elképzelhető a cigányság riizvétéle a kárpótlásban1 Kevesebbel visszaadni másnak, vagy... — Ha a mostam nagy újraosztásnál következetesen érvényesítették volna azt az elvet, hogy csakis olyanok kapjanak Ibidet, akik azt meg is művelik, ahelyett, hogy tulajdonhoz mini él lékhezjullalm egy valamikor kárvallott réteget, amely ma már többségében nem mezőgazdasági érdekeltségű, nem is helyben lakik, zömélren városon él, ehelyett komolyan a mezőgazdaság érdekeire figyelő föld újraosztás lett volna, akkor ebben a cigányság feltétlenül helyett kapott volna. Már akkor is, ha csak a mezőgazdaság érdekeire figyelt volna az újraoszlási elvrendszer. Hát még, ha az általános munkaerő-piaci gondokat, a gazdaság lágabb összefüggéseit is figyelembe vették volna. Ez egy tragikusan elpuskázott dolog. A cigánygyerekeket még akkor is fel kell venni a középiskolákba, felsőfokú tanintézetekbe, ha nem ütik meg a mértéket. A cél, hogy mielőbb értelmiségük legyen, egyáltalán, hogy konszolidálni tudják a maguk kisebbségi csoportját. • • * — Bizonyosra vehető, hogy bármiféle pozitív disikrimináció a társadalom többségéből ellenérzést váltana ki... — A tömegek valamennyire „megdolgozhalók". Megvannak a magyar társadalomban azok az aprócska hasadékok, ahová egy pozitív felvilágosító propagandával betudunk nyomulni. Ennek a képtelen helyzetnek a megértetése nem egy eleve esélytelen vállalkozás. Ez kicsit úgy hangzik, mint régi bolsi időknek a szlogenjei, de mégis így van. Jelentős szerep hárul a sajtóra, felvilágosító előadásokat kellene szervezni slb. A Kádár-rendszerben végig azt a sódéit hintették, hogy a cigányok túltámogatottak. Ami nem volt igaz. Az állami propaganda akkoriban csak ritkán működött — ebben az esetben működött, igen kiválóan. Az emberek elhitték, és ennek máig érzékelhető nyomai vannak. Ez is komoly akadálya annak, hogy pozitív módon be lehessen avatkozni. — Alt állítja, Kádárék belesulykolták az emberekbe, hogy a cigányok javára pozitív diszkrimináció működik. Ami on szerint a különböző kedvezményes lakásépítések, kölcsönök és más támogatások ellenére sem igaz... — így van, nagyon nem igaz. (folytatjuk)
