Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-19 / 8519. szám

Népszabadság, 1993. aug. 14. 2r Szabad egyház a szabad államban? Gergely Jenő történészprofesszor u politikai katolicizmusról A magyarországi katolikus egyház becslések szerint legalább két-hárommil­­lió állampolgárra gyakorol közvetett vagy közvetlen befolyást, ezáltal jelenté­keny belpolitikai tényező is. A rendszerváltozással, a plurális társadalomban ismét természetessé vált, hogy keresi a módját a katolikus érdekek hatékony érvényesítésének. A kérdés az: hogyan? Dr. Gergely Jenőnek, az EL TE Böl­csészettudományi Kara egyetemi tanárának most jelent meg úttörő jelentő­ségű monográfiája Keresztényszocializmus Magyarországon 1924-1944 cím­mel. A történészprofesszorral az európai és a magyar politikai katolicizmus előtörténetéről, XX. századi tendenciáiról és a rendszerváltozás óta megfi­gyelhető jelenségeiről beszélgettem.- Honnan és miből, mikortől eredeztet­hető a politikai katolicizmus? Mindenkori válasz a modern kor kihívásaira, társadal­mi változásaira, vagy érdekérvényesítő esz­köz csupán?- A politikai katolicizmus akkor jön létre, amikor világnézetileg meg­bomlik az európai társadalmak ke­resztény homogenitása, tehát a felvi­lágosodás korában. Akkor születnek meg a nem vallásos töltésű autonóm emberi értékek, a polgárosodás de­mokratikus eszméi, az állam és az egyház szétválasztásának gondolata. Az új tendenciákra a katolikus egy­ház sokáig elutasítással reagált. Csak a XIX. század utolsó harmadától pró­bálkozott meg azzal, hogy konstruk­tív válaszokat adjon. Belátja ugyanis, hogy egy pluralizált polgári társada­lomban mint vallási szervezet, már­mint a klérus, a közéletben nem tudja hatékonyan képviselni a katolikus ér­dekeket, ezért világi instrumentumra, polgári pártra van szüksége. Oldás, kötés és önvédelem- Müven lényegi eltérések vannak a ! nyugat-európai és a magyarországi tenden- | ciák között?- Két párhuzamos síkon fogunk haladni. Kezdjük Nyugat-Európával, ahol a politikai katolicizmus a XIX. század végén a kapitalizálódás szo­ciális és társadalmi problémáira kere­si a megoldást, az egyház új szerep­­vállalásának eszközeit. 1891-ben jele­nik meg XIII. Leó pápa Rerum nova­­rum kezdetű, forradalmian újszerű enciklikája, amelyben elméleti alapot ad a különféle kereszténydemokrata, keresztényszocialista pártok és moz­galmak -számára. Ez már nem a szem­befordulás programja a polgári társa­dalommal, hanem annak jobbá, szo­ciálisan elfogadhatóbbá tételén való munkálkodásé, egyben a szocializmus anti tézise. Magyarországon viszont még nem oldódtak meg a polgári átalakulásnak azok a liberalizmus által szorgalma­zott feladatai, amelyeken a nyugati világ már a XIX. század közepén túl­jutott. A politikai katolicizmus ná­lunk negyven-ötven év késéssel. 1895- ben jön létre, önvédelmi reflexként, a liberális parlament és kormányok olyan törvényei miatt, amelyek bizo­nyos területekről visszaszorítják az egyházat, ezért sértik az érdekeit. Példaként említhetem a polgári há­zasság és anyakönyvezés intézmé­nyét, az iskolapolitikát és így tovább. A politikai katolicizmus a Katolikus Néppártban ölt testet. A kapitalizmus fejlődése nyomán a húszas évektől ki­bontakoznak a keresztény-szocialista ! mozgalmak és pártok is, de a közélet marginális jelenségeként. Az egyház és a katolikus társada­lom nem a keresztény-szocialisták se­gítségével próbálta megoldani a sze­génység problémáit, mérsékelni a szo­ciális feszültségeket, hanem jótékony­kodással. Többre becsülte a nőegyle­teket, a szerzetesrendek közreműkö­dését, később a hivatásrendi szerve­zeteket és az egyesületi tevékenysé­get, mint a pártmozgalmat.- Most megjelent kötetében olvastam, hogy a Horthv-korszakban. 1944-ig nem a katolikus párt. hanem közvetlen az egyházi vezetés politikai akarata érvényesült. A mai aggályok és gyanakvások a húszas­harmincas évek hatalmi-egyházi mecha­nizmusaira vezethetők vissza? ■ - A Horthy-korszakban a politikai katolicizmus az egyház számára nem volt stratégiai jelentőségű. A püspö­kök hivatalból tagjai a törvényhozás- | nak, az egyház birtokaival, sajtójával, j alapítványaival intézményesen jelen volt a gazdaságban, és meghatározó szerepet játszott a közoktatásban, a kultúrában. A világi hatalomhoz való viszonyát egy virulens katolikus párt csak zavarta volna, ezért hát takarék­ra állította. A hercegprímás akkor tárgyalt Horthyval és a miniszterel­nökkel, amikor akart, a püspökök a miniszterekkel úgyszintén. Ez a me­chanizmus az egyház számára jónak és eredményesnek bizonyult, nem volt tehát értelme, hogy megváltoztassa- Ezekben az években mi történt Euró­pa nyugati térfelén?- A modernizáció hatással volt a katolikus egyházra is. Bár Franciaor­szágiján egy ideig dúlt a vita a mo­narchiához ragaszkodó, illetve a re-i publikánus katolikusok között, de ■ például Olaszországban és Spanyol­­országban feleslegessé vált a katoli­kus érdekek elkülönült képviselete, mert az állam kiegyezett az egyház­zal. Németországban viszonÉtttár Bis- ! marck időszakában megalapítják a i katolikus Centrum Pártot, mert szá­mukra a kancellár túl liberális De ez t a párt a katolikus és szociális értékek néppárti ötvözete, például több bá­nyász és munkás tagja volt. mint a li­berális vagy- más polgári pártoknak. A fő tendencia folytatódott, a kon­zervatív önvédelmi reflex nem jött működésbe, mert a polgárosodás alapvető liberális kihívásain már ré­gen túl voltak, s mert a kormányok nem sértették meg elviselhetetlenül az egyház érdekeit. A második világ­háború. az antifasiszta ellenállás uj helyzetet teremtett, bár akkor még senki sem tudta, hogy ez olyan törté­nelmi pillanat volt. amely Európa egész 1945 utáni fejlődésére jelenté­keny hatással lesz.- Ezeket a tényeket, úgy hiszem, nálunk sokan nem tudjak, vagy szívesen elfelejte­nék. Bár újabban az egy kori győztesek is átírják korabeli szerepüket.- Mostanában nem szokás kiemel­ni, hogy a nyugat-európai nagy ke­resztény pártok, tehát a német CDU. a francia MRP és az olasz DC az anti­fasiszta ellenállásban született meg. Igaz. nem a Vatikánban, a püspöki palotákban találták ki. hanem a fa­' sizmus ellen összefogó népi-polgari erők termelték ki őket. Ebben a nagy véráldozatokat követelő, hősiességet felmutató összeurópai mozgalomban egymásra találtak a kommunisták, szociáldemokraták, liberálisok, radi­kálisok és keresztények. A fasiszta to­talitarizmussal szemben bontakozott ki együttműködésük, amely a háború után a bolsevik típusú diktatúra el­utasításában folytatódott, és lényegé­ben kitartott az 1989-90-es kelet-kö­­| zép-európai fordulatig. A kommunis- I ták 1945 után ebből már kimaradtak. A történelem különös, de nem vé­letlen eredménye, hogy a helyreállítás után a modernizáció feladatait az említett nagy keresztény pártok vi­szik véghez. Az olasz Alcide de Gas­­peri. a francia Maurice Schumann, a német Konrad Adenauer összehangolt keresztény politikával teremti meg a korszerű Kis-Európát, rakja le a ná­lunk sokat emlegetett és áhított szo­ciális piacgazdaság alapjait. Ezek a pártok megőriztek a demokratikus gondolkodásmódot, a szociális érzé­kenységet. a szolidáris érzéseket amelyeket az antifasiszta ellenállás­ban is kamatoztattak. Partnereiket, aktuális politikai ellenfeleiket tisztel­ték, igyekeztek megérteni azok szem­pontjait. Ha valamikor túl konzerva­

Next

/
Thumbnails
Contents