Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-19 / 8519. szám

tív álláspontot képviseltek, akkor a szociáldemokraták és a liberálisok segítségével korrigálták a kilengést. A szociáldemokrata kormányzás esetenként mértékét vesztő kollektív, például államosítási hajlamait a keresztény pártok fogták vissza. Történelmi tény, hogy nem egymástól függetlenül, hanem együttműködve dolgoztak a modem Európáért.- Véleménye szerint miért gátolta meg a pártállam a magyarországi római katolikus egyházat abban, hogy közvetlenül megismerkedjék az 1962-ben kezdődő n. Vatikáni Zsinat eszméivel, tehát abban, hogy megújuljon?- Nem állt érdekében. A hazai katolikus egyház mint a világegyház szerves része, ebben a régióban a hatalom számára a legveszélyesebb ellenfélnek tűnt. Ha el is hagyjuk ezúttal a Rákosi- és Kádár-korszak egyházpolitikájának elemzését, annyit megállapíthatunk, hogy tudatosan

záHfk *1 az egyházat a zsinati szellemtől. mert úgy vélték, egyszerűbb a

megfélemlített, majd gettóba szorított, de tekintélyelvű egyházzal politizálni, mint olyannal, amely a népből feltöltödik, s megújhodásra képes.

A zsinat alapvetően a fejlett pluralista társadalomban kereste az egyház helyét, olyan időben ült össze, amikorra Nyugat-Európában és Amerikában a társadalom objektív fejlődése következtében felgyorsult a szekularizáció, megváltoztak a vallás pozíciói, a hitélet a magánszférába szorult vissza. Az egyháznak a közéletben új programmal, korszerű eszközökkel és módszerekkel kellett jelentkeznie. Magyarország nem volt plurális társadalom, s még a félpolgárosodás folyamatában sem engedte meg az állam, hogy az egyház önállóan modernizálódjon.- Nyíri Tamás, professzortársa hívta fel a figyelmet arra. hogy ez a zsinat ismerte el először az állam és az egyház szétválasztását, és - bár nem kritikátlanul - igent mon-! dott a demokráciára, az emberi jogokra, te- ; hát elfogadta a modemitást mint tevékenységének keretét.- E gondolat felidézése még világosabbá teszi, hogy egy monolitikus rendszer miért nem akarta befogadni a plurális polgári demokráciában érvényesíthető egyházi gondolatokat.

^ A megújhodás lehetőségei- Az 1989-1990-es történelmi fordulat hogyan érintette az egyházat?- Ugyanolyan váratlanul, mint az 1948-49-es csapás. Akkor az illegális tevékenységre nem volt felkészülve, most pedig arra, hogy a szocialista rendszer elhasználódása, összeomlása után ennyire és ilyen hirtelen fontossá válnak a hagyományos keresztény értékek, a hazafias eszmék és gondolatok. Nemcsak a hívők, hanem még a vallástalan emberek is tűi sokat várnak tőle, például a szociális kérdések megoldásában. Az egyház, felszabadulva az évtizedekig tartó nyomás alól, új helyzetbe kerillt. Egyik lehetősége. hogy- a politikai katolicizmus segítségével, tehát egy katolikus párttal kapcsolódjon be a polgári demokrácia intézményrendszerébe, és érdekeit a parlamentben, a kormányban próbálja meg érvényesíteni. A másik út, hogy mint vallási szervezet, közösség, papjai és hívei közreműködésével mindenütt közvetítse és képviselje keresztény szellemiségét, erkölcsi értékeit.

Miközben megértem, hogy oktatási - kulturális és szociális intézményeket kért és kap vissza folyamatosan, hogy

az egyház a keresztény erkölcs alapján politizál, keresztény nevelést akar adni az ifjúságnak, keresztény mércék szerint kívánja megoldani a szociális ügyeket, úgy vélem, a történelmileg legfontosabb dilemmája ugyanaz, mint a társadalomnak: a modern világhoz való alkalmazkodás. Ha rosszul dönt, akár jövőt és teret is veszíthet. Amennyire ismerem a magyar és kelet-közép-európai térség politikai katolicizmusának történetét és módszereit, úgy vélem, hogy általában nem voltak sikeresek az elkülönült egyházi törekvések. Akkor értek el több és jobb eredményt, amikor a keresztény emberek, hivő katolikusok I másokkal együttműködve próbáltak ' haladni. Példaként említve a magát -------------- liberális katolikusnak tartó Eötvös József életművét, úgy gondolom, hogy l tőle sokat tanulhatna, meríthetne a katolikus utókor. Egy dolog, hogy az egyház mit akar, egy másik, hogy az uralkodó politika mennyit teljesít belőle és milyen szándékkal.

— Itt van előttünk újságkivágásban a bíboros érsek esztergomi, a híveket politikailag is útbaigazító előadásának kivonatos szövege, ismerjük az oktatási törvénnyel, az iskolai hitoktatással, az egyházi törvény módosításával kapcsolatos vitákat. Látni való, hogy a kormánykoalíció erősen épít és számit a katolikus egyházra. S újra felbukkant a liberálisokkal szembeni önvédelmi reflex: mi lesz, ha ők győznek...- Mit jelent ma, hogy az egyház politizál? Szerintem,

ha «gy püspök, különösen amennyiben tekintélyes ember, megszólal valamely társadalmi, világi ügyben, s főképp vitathatóan és éles fogalmazásban, akkor a közvélemény, a sajtó egy része, az ellenzéki pártok úgy értékelik azt, hogy' íme, megint itt van a politikai katolicizmus, vagy akár a klerikális reakció. Ez a reagálás félrevezető. Ugyanis a polgári demokráciában a vélemény szabadságától senkit sem lehet megfosztani. Ha a liberális politikusnak jogában áll nézeteit nyilvánosan kifejtenie, akár bírálnia az egyház valamely törekvésé'

miért ne lenne alanyi állampolgári joga egy szerzetesnek, plébánosnak, püspöknek arra, hogy véleményt mondjon a hívők tömegeit érintő politikáról? Ebben a liberális minimumban, azt hiszem, nehézség nélkül meg lehet egyezni.

Persze ha az esztergomi érsek nyi- [ latkozik meg politikai ügyekben, ak-' kor az ő szava milliókat érint, mii- j Hóknak ad útmutatást, és senki sem gondolhatja, hogy a magánvéleményét hirdeti, hanem az egyház állásfoglalását. Emlékeztetek rá, hogy' a baloldali liberálisok részéről súlyos szemrehányások érték utólag az egyházat, mert sokak szerint nem foglalt állást egyértelműen a háborúról, a zsidókérdésről vagy más sorskérdésekröl.

; Ma, egy idő után a keresztény közösség joggal vonhatná magában kérdőre a főpásztorát, miért hallgatott olyan nagy’ súlyú társadalmi kérdésben, mint az országgynilési választás. Az egyház bölcsen tette, hogy’ nincsenek reverendák a parlamentben, de azt teljesen korrektnek tartom, hogyha szükségét látja, a főpásztor a politikában is tanácsokat, útirányt ad a hívőknek: lelkiismeretetek szerint ar| ra a képviselőjelöltre szavazzatok majd. aki a keresztény etika, a keresztény szellem, a hazafias értékek megvalósításán kíván munkálkodni.- Csak azok a pártok képviselhetik a ■ keresztény értékeket, amelyek a nevükben

hordozzák vagy deklaráltan vállalják? Három ilyen párt van a koalícióban...- Lehet, hogy’ több lesz. Nem zárható ki, hogy’ a nem kimondottan keresztény szellemiségű pártok és politikusok is azonosulhatnak a keresztény vagy’ olyan egyetemes humanista értékekkel, amelyek a hívők számára is követendők. A kirekesztés mindig tévútra vezetett. Mindegyik pártban, a Hberális pártokban és a szocialistában is, vannak keresztények. A vallá| sós zsidók is hívő emberek. Csak hát a politikában nehéz megvalósítani az ! ökumené szellemét, pedig a politikai katolicizmus története azt bizony’itja, hogy az egyház nemcsak konzervatív