Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-16 / 8517. (8518.) szám

2 4

Pesti Hírlap, 1993. aug. 10.

PLATTHY IVÁN ÉS FEDOR TIBOR MINISZTÉRIUMI SZAKÉRTŐKKEL BESZÉLGET SZÉKELY ANNA

Kárpótolt egyházak iskolái

— Kozkeltlú vád, hogy a volt egyházi ingatlanok visszaigénylésinek és visszaadásának ügyit ez a kormány azért szorgalmazza, hogy ráerőszakolja saját világnézetét a magyar társadalomra, is valamiféle hallgatólagos egyházi befolyást teremtsen szerte az országban. Önöknek, akik elég régen foglalkoznak az egyházak, az egyházi ingatlanok ügyeivel, mi a véleményük, ez valóban kierőszakolt folyamatf

— Semmiképpen sem. Ezt a folyamatot a 80-as évek végének egyre erősödő társadalmi mozgásai indították meg, teljesen természetes módon. Akkorra nyilvánvalóvá vált, hogy az egyházaknak a társadalomban betöltött szerepe fokozatosan megváltozik. Ennek politikai, társadalmi, lélektani és egyéb okai voltak, a tények mindenesetre azt mutatták, hogy jelentősen csökkent az állam igénye az állandó irányításra és ellenőrzésre, az emberek szabadabban merték vállalni vallásos meggyőződésüket, és az egyházak sem titkolták többé, hogy nem csupán elméletileg aggódnak híveik lelki üdvéért, hanem tevőlegesen is részt kívánnak venni testi-lelki épülésükben. És amikor 1989. július 1-jén az akkori kormány megszüntette az egyházakra addig jelentős súllyal ránehezedő Állami Egyházügyi Hivatalt, és hatályon kívül helyezett minden, íz egyházak működését korlátozó jogszabályt, majd az érintettek bevonásával hozzákezdett a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény koncepciójának a kidolgozáshoz — újfajta, addig nem isnert párbeszéd indult meg az illant és az egyházak között. Ymely párbeszéd során fölvetődött a korábbi jogsérelmek orvoslásának lehetősége is.

— Tette-e az akkori korwsásry konkrét intézkedéseket az egyházi ingatlanügyek rendezésére vonatkozóan t Csupán a tényeket szeretném me gismerA Éppen két esztendeje annak, hogy hatályba lépett a volt egyházi ingatlanok tulajdoni rendezéséről szóló törvény. Az évfordulóra ebben a forróságot és hideglelést váltogató nyárban jóformán senki sem figyelt fel, hiszen éppen most semmiféle szenzációt nem röpíthettek világgá egyházivá lett tanítóképzőről vagy ellenszegülő tanári karról a hírügynökségek. Az pedig, hogy a munka korrekt módon folyik, s hogy még a legbonyolultabb tulajdonrendezési ügyeket is igyekeznek az egyeztető bizottságban a Miniszterelnöki Hivatal és a minisztériumok képviselői az érintett egyházzal és ökormányzattai elfogulatlanul megtárgyalni az ugyan kit érdekel? Az ingatlanrendezési folyamat egyes tanulságairól Platthy Ivánnal, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetőjével, és a helyettesével, Fedor Tiborral beszélgettünk.

ni, nem firtatva, vajon ezeket a lépéseket a kormány őszinte érzésektől vezérelvelépte meg, vagy csupán azért, hogy ,jó pontokat szerezzen" a társadalomban.

— A tények mindenesetre azt bizonyítják, hogy már az akkori kormány is felismerte az egyre erősödő társadalmi igényt, amely a hosszú elfojtás után az egyházak számára egyrészt erkölcsi-szellemi rehabilitációt, másrészt tisztességes mértékű anyagi kártalanítást kívánt. Felismerte, és válaszolt rá. Azzal például, hogy jó néhány megszüntetett munkásőrbázist egyházi célokra adott át. Meg azzal, hogy lehetővé tette néhány egykor híres egyházi iskola, így a Baár-Madas vagy a Fasori Gimnázium egyházi kézbe való visszaadását.

Azután az állam és az egyházak közötti párbeszéd a rendszerváltozással még jobban felélénkült, és 1991 júliusában megszületett az egyházi ingatlanokkal kapcsolatos törvény. _ v . ,

— Hogyan függött Össze ez a folyamat az általános kárpótlással

— Sehogyan sem. Attól teljesen független haladt. Ez valójában nem is kárpótlás, hanem az egyházi tulajdon rendezéséről szóló törvény, amely természetesen ezen belül bizonyos mértékű kártalanítást tűzött ki célul, de a kárpótlás ebben az esetben pontatlan kifejezés. Annál is inkább, mert van ennek a törvénynek egy igen fontos jellemzője. Úgy formálták meg, hogy kizárólag az egyházaknak a társadalomban való erőteljesebb szerepvállalásához szükséges ingatlanokra terjedjen ki. Tehát a funkcionalitás elve érvényesül.

— Tudják önök ellenőrizni, hogy egy adott településen a megjelölt funkcióra valóban szükség vanT

— Természetesen. Az ingatlanrendezésre minden esetben csak akkor kerülhet sor, ha a helyi társadalom szereplői megegyeznek egymással. Lehet, hogy az egyház eredetileg oktatási-nevelési céllal kéri vissza ingatlanát, de a valóságos, helyi szükségleteket figyelembe véve, ebből

; esetleg csak a nevelési cél valósul meg, mert nem iskolára, hanem kollégiumra van szükség. De az is előfordulhat, hogy éppenséggel öregek napközi otthona létesül. Számos egyeztetés, megbeszélés előzi meg a tulajdonrendezés folyamatát, és a legtöbb esetben „menet közben” is szükség van egyeztető tárgyalásokra. A jogsérelemre jogorvoslás következik, de nem „csak úgy, általában”. Nagyon fontos, hogy közös gondolko-I dással jó fúnkdót alakítsanak ki.

— Melyek azok a tevékenységek, amelyekben az egyház

j igen eredményesen képes szerepet vállalni t

— Az oktatás-nevelés, a kultúra és a szocialis-egészségügyi tevékenység. Az egy; házak természetesen a hitélettel kapcsolatos ingatlanaikat is visszaigényelhetik. Az ezen belüli intézmények a templomok, imaházak, szerzetesi rendházak, temetők, majdnem azt mondtam: mindaz, ami a hitélet „szolgáltatásai” közé tartozik. Oktatási-nevelést pedig az óvodától egészen a felsőoktatásig minden szintű pedagógiai intézményben végezhetnek. De fenntarthatnak különféle közgyűjteményeket, a szabadidő hasznos eltöltését, illetve az amatőr művészeti mozgalmakat szolgáló házakat, kórházakat, szociális és karitatív tevékenységet végző intézményeket is. A ; törvény előírja, hogy a visszakapott intézményeket csakis ilyen célokra lehel felhasználni, illetve, ha intézmény he' lyell pénzt kap az egyház, azt | az összeget is csak az önkormányzattal egyeztetett, a fenj tiekből kiválasztott célokra : fordíthatja.

— Amikor a törvény hatályba lépett, nyilván megrohanták önöket a kérvényekkel. Van-e az egyházi ingatlanrendezésnek valamiféle időbeni vagy pénzbeni határa f

— Van ugyan a törvényben egy kilencvennapos határidő, amely alatt az igényeket be kell nyújtani, de ez csak az alapigényekre vonatkozik, később bárki bármivel kiegészítheti még. Végrehajtási utasítás nem készült, amire ma már azt mondjuk, kár, hogy így történt, talán segített volna a meglehetősen száraz, sok kompromisszum árán megszületett törvényszöveg értelmezésében és utógondozásában. Az lény, hogy az egyházi ingatlanok tulajdoni rendezését tíz év alatt kell végrehajtani. Az egyházak az igényeiket ezen a tíz éven belül bármikor benyújthatják. S minthogy a funkciót is meg kell jelölniük, számukra nagy előny, hogy nem kell azonnal nyilatkozniuk arról, hogy a visszakapott intézményben mit akarnak és mit tudnak csinálni. Lehet, hogy ezt csak öt év múlva képesek meg-