Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-13 / 8517. szám
Erdélyi Magyarság, 1993/augusztus 52 Az ukrán-magyar paktum Lehet-e, szabad-é egy megkötött, ratifikált államközi szerződés várható következményeinek megvilágítására kísérletet tenni, ha nem ismerjük annak teljes szövegét? A kérdés ily módon való fölvetése aligha helytálló, több okból. Tény, hogy a szerződés 2. cikkelye második bekezdésének záró félmondata a magyarországi parlamentben kirobbant vitával egy időben átment a köztudatba. A vitatott félmondatot, melyben a szerződő felek kijelentik, egymással szemben nincs és nem is lesz területi követelésük, a kárpátaljai magyarok is ismerik; mi több, tisztában vannak azzal, hogy ez mit jelenthet számukra: Magyarország egyszer s mindenkorra elveti Kárpátalja mind békés, mind háborús módon történő visszaszerzésének szándékát, illetve lehetőségét. A kárpátaljai magyarok javarésze teljes értetlenséggel, sőt felháborodva értesült erről a szerződéskötésről, amely azóta is széles körben beszéd tárgya. Kern tudok maradéktalanul azonosulni azok véleményével, akik a szerződés okán a magyar kormányt és Országgyűlést határozottan elmarasztalják, mondván, kiszolgáltatták a kárpátaljai magyarságot az ukrán állam kénye-kedvének. Még kevésbé értek egyet a szerződés híveivel, amikor az elmarasztaló véleményeket sommásan irredenta megnyilvánulásokként minősítik és visszautasítják. A legfontosabb kérdés nem lehet más, mint az: vajon melyik tábornak van igaza, s mit szól mindehhez a kárpátaljai magyarság? Jómagam korábban inkább rokonszenveztem a magyarországi kormánypártokkal, illetve magával a kormánnyal, mint a szerintem gyakorta indokolatlanul okvetellenkedő parlamenti ellenzéki pártokkal, bár elismerem, utóbbiak nem egy esetben joggal róhattak föl hibákat a kormány számlájára. És most itt van az Ukrajnával megkötött, tíz esztendőn át érvényes, azon túl automatikusan — ha valamelyik fél nem mondja föl — meghosszabbodó érvényességű szerződés, amely szerintem kimeríti a pejoratívan használatos paktum fogalmát. A korábbi rokonszenv így darabokra hullott bennem. Nem tartom elfogadhatónak, legalábbis nem nyugtat meg a ma hangoztatott, szinte belénk sulykolt állítás, miszerint ez a szerződés elsősorban a kárpátaljai magyarság és Magyarország biztonsága érdekében köttetett meg. Nézzük az állítás első felét. A közvélemény részleges ismeretében is megállapítható, Kárpátalja magyarságának semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy az idők végezetéig, pontosabban: önnön lassú és/vagy gyors elfogyása folyamatának végpontjáig az ukrán államban éljen. Nagyon jól tudja ugyanis, hogy mindkét esetben — egyfelől a kisebbségek beolvasztására irányuló (s a legvadabb ukrán nacionalista körök hatalomra jutása esetén várható) törekvés, másfelől (jobbik esetben) az ukrán állam esetlegesen maximális jóindulatát, sőt messzemenő gondoskodását illetően— léte, megmaradása alapjaiban veszélyeztetve van. Ezzel kapcsolatban az erdélyi és burgenlandi magyarságra lehet hivatkozni, ahol is a kisebbségfaló román politika, illetve a közismerten magas
