Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-02 / 8509. szám

Népszabadság, 1993.7.28 A jó szerencse már régen nem elég Visszafordíthatatlanul megváltozik a bányászat Úgy tűnik, a szénbányászat szerkezetátalakítási koncep­ciója ezúttal meg is valósul. Ez egyébként a sokadik program - az első még a nyolcvanas évek vége felé született, amikor is egyre nyilvánvalóbbá váltak a bányák termelési és pénzügyi nehézségei. Azóta számos el­képzelés született, amelyek ál­talában a veszteséges üzemek megszüntetésének különféle változatait tartalmazták, s amelyek a szakma ellenállásán végül is rendre megbuktak. Közben folyamatosan csökkent a termelés és a létszám Egye­dül a Mátraalján, a visontai és a bükkábrányi külfejtéseken termelt lignit mennyisége nőtt, a mélyművelésű széntermelés a legutóbbi 4-5 évben drasztiku­san visszaesett. Gyorsította a folyamatot, hogy a villamos­­energia-fogyasztás jelentős visszaesését a Magyar Villamos Művek Rt. arra használta fel, hogy csökkentse széntüzelésű erőműveinek termelését - a drága szenet elavult, tehát drágán termelő erőművekben elégetve ugyanis túlságosan drága az áram. A szénbányá­szat az igények csökkenésére sztrájkbizottság megalakításá­val reagált, s a bizottság és a kormány tárgyalásai révén má­sodik éve kormányutasítás kényszeríti az erőműveket meghatározott mennyiségű szén átvételére. Nem volt elég az energetikai szenekkel kapcsolatos konflik­tus, ami a termelésnek mintegy hetven százalékát érinti, tavaly fejre állt a lakossági szénpiac is: a legutóbbi szénáremelés drasztikusan visszavetette a vásárlásokat. Végső soron jól jellemzi a helyzetet néhány adat: amíg 1988-ban még mintegy 14 millió tonna szenet adtak a mélyművelésű bányák, addig 1992-ben csak nyolcmil­liót. Mérséklődött az úgyneve­zett peremi külfejtések terme­lése is - 1,8 millió tonnáról 1,2 millióra -, de a legnagyobb mértékben, 2,3 millióról 600 ezer tonnára - a brikettgyártás esett vissza. Az egész magyar szénbányá­szatot - miután az ország ener­giaellátását befolyásoló straté­giai terméket állít elő - még­sem lehet csak úgy felszámolni. De az is nyilvánvalóvá vált, hogy a helyzet, az állandó ma­gas ráfizetés is tarthatatlan. Új megoldásokat kellett találni, átértékelve a szénbányászat korábbi jövőképét. Ezek az elképzelések abból indultak ki, hogy az igények folyamatosan csökkennek a szén iránt, mert mind az erő­művek, mind a lakosság szá­mára drága ez az energiahor­dozó. Mindez bányák bezárá­sát indokolná, amelyek azon­ban többnyire olyan térségek­ben vannak, ahol enélkül is magas a munkanélküliség. Olyan kompromisszumra van tehát szükség, ami a bányavál­lalatok helyzetét is megoldja, de nem teremt kezelhetetlen foglalkoztatási feszültségeket sem. A kiindulópont az volt, hogy miután a szén 70 százalékát az MVM Rt. erőmüvei használják fel, a bányák termelését az erőművek igényeivel kell összehangolni. így azok a bá­nyaüzemek maradnak meg hosszú távon, amelyek műkö­dőképes, sokáig fenntartandó erőművet szolgáinak ki. A bá­nyák és erőmüvek szervezeti, tulajdonosi integrációja bizto­sítja az összehangolt termelést és fejlesztést, s szükség esetén a termelés ugyancsak össze­hangolt leállítását. Az MVM Rt. számára felesleges bányá­kat pedig vagy bezárják, vagy vállalkozásba adják. Hogy ezek az elképzelések ezúttal nem maradtak papí­ron, abban a kormány eltö­kéltségén túl az MVM Rt. eltö­kéltsége is szerepet játszik - az áramszolgáltató társaság ugyanis igen aktívan, radikális lépésekkel hajtotta végre a bá­nyák erőmüvekbe olvasztását. Közös szervezetbe vonták össze a Mátrai Szénbányákat és a Mátrai Erőművet. A Me­csekből Komló és a külfejtés a Pécsi Erőművel házasodott össze, Veszprém térségéből Aj­kát és Balinkát kapcsolták a Bakonyi Erőműhöz, Borsod­ban pedig - a térségre vonat­kozó külön kormánydöntés alapján - Lyukóbánya terme­lésére tart igényt a Borsodi Erőmű. A Dunántúlon működő bányaüzemek közül Tatabá­nya térségében Mány, Orosz­lány térségében pedig Márkus­­hegy, a XX. akna és a külfejtés túlélését biztosítja a térségben működő szénerőmü. Ennek a lépésnek még csak az előkészí­tése folyik, de a szakértők sze­rint nem lehetetlen, hogy még az év végén megtörténnek a szükséges szervezési lépések. Ezeknek a bányaüzemeknek a sorsa hosszabb időre biztos, ahogy - ha ellenkező előjellel is - biztos a Nógrádi Szénbá­nyák bányászainak a sorsa is. A nógrádi bányákat ugyanis, ahol igen nehéz geológiai vi­szonyok között és igen drágán folyt a termelés, felszámolják. A vállalkozásba adandó külfej­tést kivéve valamennyi bányá­ját: Kányást, Ménkest, Nyir­­medet és Székvölgyet bezárják. Hasonló sorsra jut a Mecsek­ben a Pécsi Bányaüzem, Doro­gon a Judit-akna, a Veszprémi Szénbányáknál Várpalota és Borsodban Edelény, ahol 1995- ben fejezik be a termelést. Fel­hagynak a széntermeléssel Ta­tabánya két bányaüzemében is, a külfejtésen és a Zsigmond­­aknán, ezeket azonban nem a nagy ráfizetés, hanem a szén­vagvon kimerülése miatt zár­ják be. Végül van a bányáknak egv olyan csoportja, ahol egy dara­big még termelnek, ám a jövő mégis bizonytalan: ezek a vál­lalkozásba adott üzemek. Ilyen a Mecsekben Szászvár, Doro­gon Lencsehegy, Veszprém tér­ségében Dudar, Borsodban a Rudolf-akna, Putnok és Feke­tevölgy, végül Oroszlány há­rom kisebb üzeme. A bizonyta­lanságot az okozza, hogy amíg az erőmüvekhez kapcsolt bá­nyák termelését garantáltan átveszi a tulajdonos erőmű, a vállalkozásoknak - Putnok és Feketevölgy kivételével, ame­lyek garanciát kaptak arra. hogy az erőmüvek egy ideig át­veszik tőlük a szenet - a na­gyon bizonytalan lakossági szénpiacon kell megélniük. S tevékenységüknek nem csupán a szűkülő kereslet, emiatt pe­dig élesedő verseny szab korla­tot, hanem az is, hogy1 ezek kis tőkeerejű vállalkozások, ame­lyek ha a meglevő szénvagyon lefejtésére képesek is, a továb­béléshez szükséges fejleszté­sekre már aligha. Ezért könnyen lehet, hogy csak né­hány évig képesek eredménye­sen gazdálkodni. Ez a néhány év - ami a magánvállalkozás­ban rejlő hatékonyságnövelő lehetőségek révén azért növel­hető - mégis tehet egy igen nagy szolgálatot: segít ugyanis megnyújtani a szénbányászat visszafejlesztésének idejét, s ezzel enyhíti valamelyest egy évszázados szakma átalakulá­sával járó konfliktusokat. És ma majdhogynem ez a legtöbb, ami elérhető. Kozma Judit

Next

/
Thumbnails
Contents