Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-13 / 8517. szám

nojságot. Ez lenne a garancia arra. hogy a hazai forradalomtól, annak célkitűzéseitől nem térünk és nem szakadunk el. Természetes, hogy az új magyar emigráció érzékeli legjobban a magyar nép hangulatát. Ezért a rádiónak eminens érdeke, hogy az állandó kapcsolatot az új magyar emigrációval kiépítse. Ennek megfelelően feltétlenül szükséges lenne a rádió személyzetét így felfrissíteni.

7. Imlokoh-r a leninista frazeológia és milyen fokig ? Várható-e eredmény?

Véleményem szerint, ha nem is indokolt, de hangunk ne legyen idegenül elütő az otthoni nyelvtől, s általában úgy beszéljünk, mint otthon beszélnek az emberek. A leninista frazeológiát általánosan használni komolytalan lenne; egyes esetekben esetleg megengedhető.

8. Milyen halárig menjünk el a Kádár-rezsimmel szembeni lámatlásokhan?

A Kádár-kormányt ne minden esetben és ne minden körülmények közt generálisan támadjuk, hanem általában egyes cselekedeteit és egyes jelenségeit. így esetleg sokkal inkább célt érünk a Kádár-kormány rendelkezésére álló erők megoszlásában.

9. A hallgatók befolyásolása kivánatos-e. lehetséges-e és milyen mértékben?

Szerintem a SZER ne irányítsa, hanem világosítsa fel a magyar közvéleményt. Ne hallgasson el semmit. Mutasson rá a kommunisták és a szovjet hátsó szándékaira, de ne biztasson aktív ellenállásra. Ne követelje a maximálisai, ha tudja, hogy Nyugatról nem lehet megszerezni a maximális támogatást. Semmiképpen se biztasson olyan követelésekre, melyek nem reálisak. Azt hiszem, a múlt hibái inuokolltá teszik az ilyen politika szükségességét.

10. Megfelelö-e a hírszolgálat terjedelme?

Erre a kérdésre már az első két pontban nagyjából választ adtam. Általános elvként szeretném megjelölni, hogy a rádiónak nemcsak a tömegeket kell megnyernie, hanem a tömegeket az értelmes és értékes elemeken keresztül is a rádióhoz lehel szoktatni. Ezért lehetőleg magas színvonalú műsort kellene adni. A rádió az értelmiségnek pl. szinte semmit sem tudott nyújtani az irodalmi műsoron és egy-két jobb kommentáron kívül. Ezért a magyar értelmiség nemigen hallgatta a RFE-t, sőt ellene volt és megvetette az üres propagandát. A magyar értelmiséget csak úgy nyerheti meg a rádió, ha korszerűbb szellemben és nyelven beszél. A demokratikus európai szellemet kei! közvetíteni.

Úgy gondolom, hogy ezzel az új műsorpolitikával az egyik legnagyobb csapást mérhetnénk a szovjet magyarországi politikájára és a Kádár-kormány törekvéseire.

München. 1957. január 18-án

Dr. Benkő Zoltán s. k.

Ezután részünkre, új menekült szerkesztők és tanácsadók részére is megkezdődött a mindennapi rádióélet. Reggeli szerkesztőségi konferenciákon beszéltük meg az aznapi műsortervezetet. az aktualitásoktól, legújabb politikai fejleményektől függően. Az óvatos újrakezdés, tapogatózás ideje volt ez. Kiosztották kinek-kinek a kommentárokat, a glosszák vagy az. egyes rovatok legsürgősebb témáit. Időközben mind az amerikai, mind pedig a magyar szerkesztőség vezetői konzultáltak velünk, újonnan jöttékkel a magyarországi politikai fejleményekből adódó kérdésekről. Konferenciákon és rovatközi megbeszéléseken mondtuk el elgondolásainkat a magyar osztály jövőbeli műsorát illetően. Itt alkalom nyílt részleteiben is az egyes műsorok és rovatok bírálatára, javaslatokra. Velünk együtt jött a rádióhoz Szabó György vezető szociáldemokrata, a forradalom alatt a győri forradalmi tanács vezetője. O a munkásműsomak lett egyik felelőse. Kifejtette, hogy a rádiónak nyíltan állást kell foglalnia a munkásság követelései mellett és érdekeinek védelmében. A munkásság a forradalom alatt világosan kimutatta, hogy a leghatározottabban szcmbenáll minden, a régi rendszert restauráló kísérlettel. Ez a rádió egész szellemét át kell, hogy hassa, különben hatástalan marad a munkásságra. Nyeste Zoltánnal kifogásoltuk az ifjúsági műsor egész irányvonalát, amely főleg a cserkészet fontosságát támasztotta alá, de semminemű adás nem foglalkozott a népi, a kollégiumi és a parasztifjúsági mozgalmak eredményeivel. A rádiónál teljesen félreismerték, sőt lebecsülték az ifjúság politikai és kulturális igényeit. Az ezekről alkotott elképzelésekre éppen az ifjúság forradalom alatti magatartása cáfolt rá, amelyet kezdeményezett és melynek élére állt. Hangsúlyoztuk, hogy az ifjúsági műsor a jövőben minden társadalmi rétegre kiterjedő keretet igényel. Elsősorban a kulturális rész kibővítése a legsürgetőbb, nemkülönben a szabad világ ifjúsági életének hazafelé történő vetítése. A rádió parasztadásaiban is fontosnak tartott változtatásokat tanácsoltunk, amennyiben ennek legtöbb feladata a napi politika ismertetése és kommentálása mellett, a parasztság öntudatát növelni, ismereteit bővíteni. A parasztság azon hagyományait kell ápolni, melyek előremutatóak. Nemcsak a parasztság vallásos beállítottságáról kell beszélni — mint ahogyan ezt addig tették a rádiónál —, hanem arról a paraszti világnézetről is, mely a kelet-európai radikális agrármozgalmakat jellemezte. A SZER nem beszélt a Kisgazdapártról, az agrárszocialista mozgalmakról, a Parasztszövetségről, a Parasztpártról, a parasztság nemzetközi összefogásának lehetőségéről, a népi irodalomról. Ezzel szemben ismertette Werbőczy életét, aki 400 évvel azelőtt a parasztságot megnyomorító törvényeket hozta. A vallásos műsor az egyházi rovatba tartozik, nem a parasztrovatba — mondottuk. Különösen feleslegesnek tartottuk a katonai rovat (Bell ezredes-Borsányi Julián) felújítását, mert ez közvetve felfokozhatja az otthoniak Nyugattal kapcsolatos várakozásait, reményeit. Pszichológiai szempontból nincs is rá szükség.

Egy alkalommal az amerikai politikai tanácsadóval, Griffithszel történt megbeszélésen szó került a Magyarországgal szomszédos államok magatartásáról a szabadságharc idején. Megjegyeztem, hogy például a csehek, úgy látszik, részben ellenségesen reagáltak a magyar eseményekre, sőt Komáromnál állítólag lőttek is a magyar forradalmárokra. Griffiths arca furcsán elborult. Engem meg csak később világosított fel Zichy Zsiga barátom, hogy Griffiths különösen kedveli a cseheket. így megjegyzésem nem volt éppen politikus. Vállat vontam, mondván, hogy én nem cseh. hanem magyar érdekek védelmében szólok. „Káderlapodra” ez rossz pontként biztosan felkerül — mondta nevetve Zichy Zsiga. Meg kell említenem egy másik kellemetlen élményemet is. mely bizony kissé lelohasztotta új munkaköröm iránti kezdeti lelkesedésemet. Magát a rádiómunkát igen szerettem; auditív típus lévén, szinte hallottam már az egyes cikkek megírásánál, hogyan hangzik majd mikrofonba mondva. így sokszor éjszakába nyúlóan bennmaradtam a szerkesztőségben és dolgoztam. Egyszer, úgy éjfél felé a produkcióból felhívott. Zichy Zsiga, javasolva, hogy igyunk meg egy kávét a kantinban. Fél órát tölthettünk ott. Visszatérve már a folyosón észrevettem, hogy az ajtókeret mentén világosság szűrődik ki szobámból, holott biztos emlékezetem szerint távozáskor leoltottam a villanyt. Benyitva egy ismeretlen férfival találtam szemközt magam, aki iratokkal teleszórt íróasztalom előtt áll. Kérdésemre, hogy voltaképpen mit keres, és kihez van szerencsém, minden zavar nélkül németül válaszolta: „Sárközy Györgyöt keresem!" (Sárközyvel egy szobában dolgoztam, ő akkoriban a sportrovatot szerkesztette, és szintén új menekült volt.) Nem kis gúnnyal válaszoltam, hogy Sárközy úr éjfélkor általában nem található az irodájában! Az ismeretlen ezután távozott. Másnap a rádió egyik folyosóján szemrebbenés nélkül ment el mellettem. Egyik kollégám közölte velem: ez a Security (biztonsági osztály) embere. Egy tapasztalattal gazdagabb, egy illúzióval szegényebb lettem: a szabadság sem korlátlan.

Háború volt, hidegháború a javából, nagyhatalmak küzdelme, mikor nem lehetett nagyon válogatni az eszközökben — gondoltam, a magyarországi, recski abszolút jogtalanság belém ivódott, minden sejtemben lecsapódott élményeit érezve. Bár a terror módszertana elítélendő, megvetendő, ám ez ellen, ha nem is ugyanazokkal, de mindenesetre ugyancsak kemény módszerekkel szembeszállni, teljesen érthető, sőt elengedhetetlen.

Sokkal értetlenebbül álltam szemben egy a forradalmi események által kiváltott „emberi" megnyilvánulással. A magyar forradalom győzelme egzisztenciális félelemmel töltött el egyes rádióbeli munkatársakat, gondolván az intézmény és ezzel állásuk feleslegessé válására, esetleges megszűnésére. Zichy Zsigmond barátom felháborodva ecsetelte ezt az erkölcsi romlottságot, mellyel az egyéni önzést egyesek még saját népük létérdekei fölé is képesek állítani.

(Konferencia Fehiafingban) Egy hónapja lehettem a rádiónál, midőn sor került a magyar és az amerikai vezetőség által tervezett, a forradalom és szabadságharc tanulságait kiértékelő, a magyar műsor végleges koncepcióját meghatározó konferenciára. 1957. február 8. és 10.