Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-13 / 8517. szám

között, a Stambergi-tó melletti Feldafing nevű üdülőhelyen. A konferencián, melyen a magyar osztály valamennyi, régi és új szerkesztője összegyűlt, részt vett az amerikai menedzsment részéről Griffiths is.

Három vitaindító előadás hangzott el. Az eszmecserét bevezető első előadást Szabó István, a Szociáldemokrata Párt egyik volt korifeusa tartotta A forradalom eszménye és előzménye címen. E témához szorosan kapcsolódott Borbándi Gyula analízise: A magyar nép forradalmi célkitűzései. E két előadás jól egészítette ki, mintegy a rádió oldaláról Borsányi Julián (Bell ezredes) elvi hozzászólását A lélektani hadviselés elvei és módszerei a forradalom tanulságainak tükrében témájában.

Bede István, a magyar osztály új vezetője, már a konferencia elején meghatározta a célt: el kell döntenünk a magyar osztály ügyét. Feltette a kérdést, hogy a szerkesztőség tagjai a történtek után tudnak-e legalább félig-meddig egységesen, munkaképes környezetet és hangulatot teremteni. Tudnak-e a meglévő felfogásbeli és személyi különbségekre való tekintet nélkül közös platformra jutni vagy sem.

A konferencián két álláspont ütközött meg egymással. Az egyik szerint a rádió szerkesztősége nem mozgott az otthoni valóság és a magyar nép hullámhosszán. Ez jóvátehetetlen hibák, téves megítélések, felelőtlen és nívótlan adások forrása volt. Ezek a demokratikus erők követelték, hogy a másik oldal, a szerkesztőség régi rendszert támogató vagy képviselő konzervatív, sőt jobboldali hívei vonják le az elkövetett hibák, sőt bűnök tanulságait. Ezek azonban megkísérelték magukat igazolni, részben az amerikai tanácsokra hárították a felelősséget, és tagadták, hogy a magyar szerkesztőségen belül egyáltalán világnézeti ellentétek voltak. A felvett jegyzőkönyv kétségtelen dokumentuma annak, hogy néhány régi magyar szerkesztőségi tag maga is elítélte a rádió kétes szerepét. Részben azt is követelték, hogy az uszító, befolyásoló és rossz tanácsokat adó műsorokén az illetékesek vállalják a felelősséget. Egyes felszólalások alkalmával részleteket olvastam fel az előbbi idézetekből, a kritikán aluli stílusban ín uszító cikkekből. Ekkor derült ki. hogy az adások szerkesztői nemigen tudtak szerkesztőtársaik írásairól, a felolvasott idézetek belőlük is felháborodást váltottak ki. A konferencián ilyen mondatok hangzottak el. melyek jól érzékeltetik a tanácskozás hangulatát:

....mi, akik itt vagyunk, bűnösök vagyunk, mert nem vettük észre, hogy Magyarországon egy új társadalom alakult ki. Nem mértük lel helyesen a forradalom előzményeit és eseményeit."

....Különösen súlyos politikai hiba volt Nagy Imre támadása. Nagy Imre volt a kibontakozás egyetlen lehetősége. Nagy Imrét itt azért támadták, mert a rádió munkatársai közt politikai féltékenység uralkodott. Egyesek saját személyes érzéseiket vitték bele Nagy Imre támadásába. Nem megfelelő a magyar desk jelenlegi személyi keresztmetszete. El kell dönteni, hogy magyar vagy amerikai politikát csináljunk."

....A forradalom izgalmai és szenvedései miránk is hatottak, és a rohanó események elhomályosították tisztánlátásunkat."

....A rádió nemcsak a forradalom alatt, hanem előtte is súlyos hibát követett el. így kijelentették, hogy fokozni kell a nemzeti ellenállást, és a kommentárok is ellenállásra késztessenek. Felelős helyről az hallatszott, hogy a forradalmat mi csináltuk, és (mikor a felelősség elhárításáról volt szó a történtek miatt) ugyanitt hangzott el az is. hogy mi elvégre csak újságírók vagyunk és maradunk a helyünkön..."

....Hiba volt. hogy mi minden kommunistát egy katlanba dobtunk és egyformán kritizáltunk. Nem kellett volna Nagy Imrét lejáratnunk, hanem jóindulattal kellett volna figyelnünk működését. A jövő programjának nem egy letűnt világ hangját kell sugározni...”

....A tények azt mutatják, hogy igenis hibák történtek a rádiónál. Erre utal Adanauer kancellár is. aki arról beszélt, hogy személyi változások is történtek a hibák jövőbeni elkerülése érdekében. Miért volt szükség személyi változásokra és miért volt szükség a magyar szerkesztőség munkájának leállítására a forradalom után? Nyilván azért, mert hibák történtek..."

....Azoknak, akik a hibákat elkövették, le kell vonniuk a konzekvenciákat. Azok. akiknek hangot adtak ennél a rádiónál, nem árultak el olyan politikai érettséget, melyet az. események komolysága megkövetelt volna..." ....Politikai tájékozottságunk nem felelt meg a való helyzetnek és félreértésekre adott alkalmat. Tény az. hogy az. események robbanása közepette valójában irányítás nélkül állt a magyar szerkesztőség a lélektani

hadviselés szempontjából. Október 23. és november 4. között teljes sötétségben voltunk, és jobb lett volna, ha semmit sem tettünk volna."

....A legnagyobb hibát akkor követtük el, amikor hiányzott az amerikai irányítás. Hiba volt, hogy a napi guidence-cket kötelező utasításnak tekintettük." ....A függőség oka. hogy nem tudtunk kialakítani egységes politikai magatartást, és ezt nem tudtuk az amerikai vezetőség felé megfelelően érvényesíteni. Az a testület, amelyik politikai kérdésekben nem egységes, nem fogja tudni elérni a szervilizmus megszüntetését. Hiba voll, hogy az amerikai vezetőség beiktatott (a rádióba) egy emigráns politikai képletet, olyant, amit az otthon már elfelejtett..."

A konferencián a demokratikus reformvonal az újonnan felvett szerkesztőkkel együtt javasolta a Szabad Magyarország Hangja elnevezés megváltoztatását Szabad Kossuth Rádión; persze csak akkor, ha ennek megfelelő személyi változásokat eszközölnek.

A konferencia végén bizottságot jelöltek ki egy kompromisszumos, közős platform és memorandum kidolgozására. A memorandum megszövegezésére a következőket delegálták a bizottságba: Szabó István, Mikes Imre, Molnár József, Borsányi Julián. Benkő Zoltán, Tormay Tamás, Feketekuthy László és Király Ernő.

A kidolgozott és az amerikai vezetőséghez intézett dekrétum végül is magában foglalta a demokratikus, reálpolitikai erők minden lényeges követelését. Tudomásul vette a konferencia. hogy a magyar nép a köztársaságot tekinti elfogadott államformának, valamint azt is, hogy a politikai kibontakozás csak a forradalom eszméi alapján lehetséges, a mindenkori reálpolitikai lehetőségek figyelembevételével. Hosszú vita alakult ki a rádió új elnevezése — Szabad Kossuth Rádió — körül, melyet a memorandumot megfogalmazó bizottság egyhangúlag javasolt. Ennek előfeltételeként elengedhetetlenül szükségesnek tartotta a rádió adásainak új tartalommal való megtöltését a forradalom eszméi alapján.

A konferencia elfogadta a névváltoztatást — Szabad Kossuth Adó'. Bede István a határozat és dekrétum elfogadása utáni beszédében hangsúlyozta az ezzel járó felelősséget, hiszen az új név óriási mértékben kötelez. Ennek előfeltétele egy egységes álláspont kialakítása az amerikai vezetőséggel a magyar szerkesztőség önálló politikájának lehetővé tételében. Úgy látszott, hogy a demokratikus gondolkodásúak a rádió jövőbeli programjára vonatkozó elképzeléseiket és követeléseiket minden lényeges pontban keresztülvitték. Am nem így történt!

A memorandumot később előterjesztették a Szabad Európa Bizottságnak New Yorkban. A lényeges reformjavaslatokat nem valósították meg, így a rádió magyar adásai elnevezésének Szabatl Kossuth Adón változtatását és a programot sem helyezték a magyar forradalom elvi bázisaira. Sőt!

1957 március közepén minden demokratikus gondolkodású szerkesztőnek, aki a forradalom alatti helyzetet nagyjából helyesen ítélte meg — Molnár József. Király Ernő. Horváth Béla, Vámos Imre — felmondtak. Az utóbbi kettő később, 1961-ben visszatért Magyarországra. Borbándi Gyula csak azért kerülte el az elbocsátást, mert időközben az üzemi bizottság tagjává választották. Ugyancsak felmondtak három konzervatív gondolkodású szerkesztőnek is, Ajtay Miklósnak, Máriássy Viktornak és Lázár Miklósnak. Ók azonban, bár a forradalom alatti magatartásukért súlyos felelősség terhelte őket, továbbra is bedolgozhattak a rádiónak. Ezzel szemben mindazok, akik felelősek voltak az idézett és inkriminált uszító adásokért, katonai tanácsokért vagy egyéb beavatkozásért, majdnem kivétel nélkül megmaradhattak a magyar szerkesztőségben, mint Béry László, Németh Zoltán, Borsányi Julián. Litterati Gyula, Csonka Emil (Szálasi egykori ifjúsági tanácsadója), Mikes Imre (a Fekete Hang szerkesztője).

Mint érdekességet kell megemlítenem, hogy a feldafingi konferencia még tartott, amikor megérkezett Horthy Miklós halálhíre. A konferencián elnöklő Bede István természetesen szükségesnek tartotta, hogy a szerkesztőség egy hosszabb kommentár keretében értékelje Horthy Miklós történelmi szerepét. Erre a feladatra, mint új menekültet, engem gondolt