Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-10 / 8515. szám
Népszabadság, 1993.8.7 59 A FINTA-ÜGY „Még az idén haza kívánok látogatni, csak egy kis pénzre várok, mivel nem akarok szegényen visszamenni” - mondta Finta Imre, egykori szegedi csendőr százados torontói lakásában. A hazalátogatásnak egyetlen bökkenője lehet, ha a jelenleg háborús és emberiségellenes bűnökkel vádolt Finta Imrét - aki a vád szerint „8617 szegedi zsidó lakos német koncentrációs táborba hurcolását csendőr századosként irányította a második világháború idején” - a kanadai legfelsőbb bíróság bűnösnek mondja ki. A jó néhány éve húzódó Finta-ügyet az illetékes kanadai államügyész ajánlására az igazságügy-miniszter ; június elején vitte az ottawai legfel- I sőbb bíróság elé, azután, hogy Fintát 1990-ben előbb első fokon egy esküdtszék felmentette, és ezt a döntést 1992-ben az ontariói fellebbviteli bi- I róság helybenhagyta. A Finta-ügyben a legfelsőbb bíróság hamarosan várható döntését Kanadában és más országokban, így az Egyesült Államokban is, megkülönböztetett figyelem kíséri, mert a hajdani szegedi csendőrtiszt az első, akit Kanadában háborús bűntettekért bíróság elé állítottak. A legfelsőbb bíróság döntése precedens értékű lehet további húsz, Kanadában élő, háborús bűntettel gyanúsított felelősségre vonását illetően is. „Háromezer náci kollaboránsnak, köztük olyanoknak, akik komoly akciókban vettek részt, sikerült a háború után Kanadába kijutniuk” - közölte Sol Littman, a kanadai Wiesenthal Központ vezetője, akit torontói irodájában kerestünk fel. A \}£iesenthal Központ nyolc évvel ezelőtt nyitotta meg kanadai irodáját.- A németekkel együttműködők közül sokan a helyi rendfenntartó erők, a rendőrség vagy csendőrség kötelékébe tartoztak, részt vettek a zsidók összegyűjtésében - mondja Littman. - A háború végén a németekkel együtt vonultak vissza Németországba, ahol aztán hadifogolytáborokba kerültek. Végül sokan közülük Kanadába emig.ráltak, mivel itt nem nagyon vizsgálták a múltjukat. A hidegháború beköszöntővel pedig a kanadai, a brit és az amerikai kormányok nem nagyon akarták ezeknek az embereknek a múltját piszkálni. Már csak azért sem, mert nyilvánvaló kommunistaellenességük nem jelentett veszélyt a Nyugat számára.- Ismereteim szerint Kanadába háromezren jöttek, tízezren jutottak be az Egyesült Államokba, és mintegy fcjhúszezernek sikerült latin-amerikai országokba menniük - állítja Littman, majd hozzáteszi: - Közülük nem mindegyik számít közvetlen gyilkosnak, de ők voltak a végrehajtók, akik gettóba gyűjtötték a zsidókat, elvették vagyontárgyaikat és feltették őket az Auschwitzba menő vonatra. Sol Littman a Finta-ügyről a következőket mondja: „A Finta-ügy elég nehéz eset. A legtöbb tanú már nem él. Azoknak a nőknek a többsége, aki Fintát ismerte, már meghalt. A kanadai bírósági gyakorlatban teljesen új módszerhez kellett folyamodni, tekintettel arra, hogy a kihallgatható tanúk többsége öreg és beteg. A tanúvallomásokat videóra vettük és lejátszottuk a bíróság előtt. Mindenesetre még sok nyitott kérdés van a Finta-ügyben és egyáltalán nem biztos, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre. A Wiesenthal Központ dokumentációs anyagaiban a következő áll: Finta a '40-es években a magyar csendőrség tagja volt. 1944-ben Szegeden 8617 zsidó polgári lakos német koncentrációs táborba hurcolását irányította. Hozzáteszem: Finta, meglehet, saját kezűleg nem oltotta ki senkinek az életét, de feladatát máradéktalanul teljesítette. A szemtanúk szerint a deportálást és a vagyonelkobzást odaadóan végezte...- „Híven, vitézül, becsülettel” - ez j volt akkoriban a ludovikások jelszava - mondja a torontói Saint Clair Avenue 747. szám alatti Rákóczi-villában levő garzonban velem szemben ülő Finta Imre.- Én a rend és a becsület embere vagyok és voltam. Soha senkit nem | bántottam, nem raboltam ki senkit - folytatta. Randolph L. Braharn A magyar Holocaust című könyve második kötetének 57. oldalán olvasható: „A szegedi gettó kiürítése 1944. június 16-án kezdődött. A zsidókat a csendőrök áthajtották a helyi Társulati Téglagyárba, a környékbeli településekről való zsidókat már itt őrizték... A koncentrációs és bevagonirozási központ Finta Imre csendőr százados parancsnoksága alatt állt, ő vezette a különleges csendömyomozó egységet is. ...Finta alá tartoztak azok a csendőrök, akik vallatták és kínozták a zsidókat, hogy „felkutassák” elrejtett értékeiket. Számos háború utáni beszámoló szerint Finta emberei „könyörtelen alapossággal” hajszolták ezt a célt. A zsidó nőket meztelenre vetkőztették, aztán a röhögő csendőrök szeme láttára minden testrészüket alaposan átkutattatták szülésznőkkel.” Finta Imre minderre így emlékszik:- 1944-ig a világ legjobb közbiztonsági szervezete a magyar királyi csendőrség volt. 1943-44-ben nem lé- ,1 tezett közbiztonsági gond Magyarországon. A cigányokkal sem volt prob- i léma. Maga éjjel 12-kor keresztülme-1 hetett az erdőn, és senki sem támadta meg. A belügyminiszter és a nyilasok parancsolták meg, hogy a csendőrség szedje össze a zsidóságot, hát ezért lett a csendőrség halálosan gyűlölt, semmi másért, ugye...- Ha valaki ebben nem akart részt venni, megtehette?- Hát, maga gyermek, hát hogyan lehetett volna!? Nézze, aki katonának, csendőrnek esküdött föl, aláírta, hogy híven, vitézül, becsülettel szolgál. Én nem hallottam olyan emberről, aki megtagadta volna a parancsot. Magyarországon ez lehetetlen. Nem úgy volt az akkor, mint a vietnami háborúban, amikor ötvenezer amerikai katona megszökött. Ezek csavargók...- Miért a csendörséget bízták meg ezzel a feladattal?- Hát kit bíztak volna meg?! Maga kit bízott volna meg, na? Végül is a csendórségnek a gettóba gyűjtés volt a feladata, illetve az értéktárgyak bej szolgáltatása. Voltak, akiknek azt I mondták - például Szegeden is hogy értéktárgyait tegye bankba, a széfbe és ha visszajönnek, akkor fel tudják venni. Voltak, akik vissza is kapták. De, ha valakinél a táborban a németek találtak ékszereket, ugye. akkor a legdurvábban jártak el.- A csendőrök vag> ön erőszakkal nem vett •1 ilyen értékeket?- Be lett jelentve, hogy le kell adni az értéktárgyakat, mert ebből kellemetlenségük lehet. Azt mondták, hogy Ausztriába fogják szállítani, vagyis külföldre viszik őket, és az volt a cél, (hogy értékeik ne kerüljenek német kezekbe. Adják le. hogy az értékek az országban maradja- i nak, gondolom legalábbis, hogy ez volt a belügyminiszter célja, ugye. Inkább nekünk, mint a németeknek, mert ugye azok mindent elraboltak volna. Háború volt. Hát idefigyeljen, mi történt velem is... Végeredményben ez ugyanolyan dolog. Amikor '45-ben München mellett amerikai hadifogolytáborban voltam, eg}’ amerikai átkutatott. Föltettem a kezem. Az amerikai látta, hogy egy arany Marvin óra van rajtam, mindjárt le is tépte rólam. Te bitang, mondta az amerikai, és a gyűrűmet is letépte. Ezek az amerikaiak voltak. I nem az oroszok!- Mi volt az ön szerepe az értékek begyűjtésekor?- Nekem sajnos egyetlen teendőm volt, bárcsak elmentem volna akkor betegszabadságra. Engem bízott meg ugyanis a tábornok, hogy menjek be és hirdessem ki a belügyminiszter parancsát, hogy minden ékszert le kell adni. Ennyi az egész. A kiskunhalasi csendőriskolától volt odarendelve hu- j szonöt fő őrző személyzet, Bodolai főhadnagy és égj' másik ember, akik a tábort, a szervezést és a vagonba való beszállást ellenőrizték. Én századosi rangban voltam, és nekem a bűnügy: nyomozás volt a specialitásom. A kihirdetésen kívül ilyen kicsi dolgokkal nem foglalkoztam. Nem is érdekelt. Egyébként is korábban kértem feljebbvalóimtól, hogy ne vigyenek Szegedre, mert egyáltalán nem akarok ott szolgálatot teljesíteni, ahol annyi zsidó barátom volt és a gyűrűs menyasszonyommal, a Fuchs Évával, aki Izraelben él, a legszebb napokat töltöttem. Itt van például a Révész Zsuzsi is, aki nekem eg}’ édes-kedves kis barátnőm volt. Kijött ide Kanadába a Zsuzsa tanúnak és azt mondta, hogy a Finta egy abszolút úr volt. Bevittek a táborba, így a Zsuzsi, és amikor az Imre meglátott, odajött hozzám és azt mondta: Zsuzsikám miben segíthetek, nincs valamire szükségetek? Hát persze, hogy felmentettek, mert kérem, olyat nem tudtak mondani, hogy a régi barátomba belerúgtam volna. Szóval én ez a típus voltam, és ezért is vagyok tiszta. Énnekem soha nem
