Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-10 / 8515. szám
Pesti Hírlap, 1993.8.7 JL V» A Spicgel-anyag szekunder elemzésében a meglehetősen primitív módszertani fogyatékosságok mögött Kreutz rájött egy érdekes összefüggésre. Kíváncsi lett, vajon mely egyetemek kerüllek a Spiegel-közvéleménv-kutatásban előkelő helyekre, és melyek sodródtak a mezőny .gyenge" térfelére? Kiderült, hogy a „vizsgálatban" azok az újabb egyetemek vitték el a pálmát, amelyeket a szociáldemokrata tartományi kormányzatok fel akarnak futtatni, építkezésekre és tanerő-beállításra elkölthető óriási összegekkel tömnek, de amelyekbe a fránya diákság mégsem akar seregiem; és viszont az „alsóházba" azok a nagyhírű, régi egyetemek kerültek, melyek a több száz százalékos túlzsúfoltság miatt már-már alig blják a diákok rohamát, de amelyek mégsem kaphatnak fejlesztési erőforrásokat. A „tudományos" vizsgálatnak így aztán nem is volt nehéz bebizonyítania, hogy az egy négyzetméternyi férőhelyre és egy tanerőre siámltolt diáklétszám mutatót — ahol persze kezdő gyakornok és világhíres professzor azonos „elszámolási egységet” képeztek (!) — éppen a közvélemény-kutatók lublingegyetemein voltak a legkedvezőbbek. íme a prekoncepcióhoz igazodóközvélemény-kutatás (adatfelvétel, adatkezelés, adatelemzés) bravúros teljesítménye: egy világviszonylatban jelentős intézményrendszer értéksorrendjének tökéletes megfordítása! Nos, ha valaki még kételkednék abban, hogy a hazai közvélemény-kutatás az apró, pár százalékos „kálión”, „adatselejten" túl stratégiai hamisításokra is képes, ha stratégiai céljai úgy kívánják, a monumentális német példából megtanulhatja, hogy egy egész korszak — például egy rendszerváltás egész első parlamenti ciklusa — közvéleménymérésél és „közvélemény-kultiválását" (Gerbner) szisztematikusan el lehet torzítani (hamis vitapontok köré lehel szervezni, majd ezt millió árnyalati fogással életszerűvé leltet „sminkelni"! ha a tudományos mezőnyből hiányoznak a Schruchok és Kreulwk, és a hallgatás többség az idó»ebb AUport által már a húszaj években leírt, majd Mertem által a szociológiában méltó helyre emelt „fíurolisxlikus tudatlanság' jegyében kiszolgáltatva marad egy kétségtelenül tehetésges és felkészült, és ennek tudatáén és önérzetében hatalmi céljait egy pillanatra fel nem adó, ezek elérését minden rendelkezésre álló eszközzel (de mennyi van ilyent) küzdő neokommunista-balliberális elit befolyásának. A Tehát játszva meg tudja tenni, ha stratégám TM céljai ed parancsolják neki. De vajon tényleg érdeke-e, hogy a valóság hű képe helyett ennyire kizsákmányolja a „pluralisztikus ignoranciát" és felépítsen egy ilyen álközvélemény-rendszert? Kant álomban látott száz tallérján lenet-e bármit is vásárolni? Mit ér az a cifra palota, amit a Dodeskadm japán film koldus főszereplői a romlott ételtől kapott mérgezés révületében magmáivá építegetnek? Vagy lehet-e a látszatból mégis valóság? Tényleg léteznék egy JSnbetöUS jóslest' a nagypolitikában is, mint az infláció gerjesztésében vagy a bankok bizalmi válságában? Nos, a publikum természetrajzának egyes iskolái különös együttjárásokra hívják fel a figyelmet. Tölgyessy Péter lényegretapintóan emlegeti fel „Milyen is a magyar modell?4 c. cikkében (Magyar Nemzet 1993. jún. 18.) a múlt választás második fordulójában létrejött polarizálódást: az egyéni kerületben az MDF 65 százalékra emelte, az SZDSZ 21 százalékre csökkentette mandátumait. Az első fordulóban szerzett nem túl nagy előny repedése a másodikra szakadékká tágult. Lehet, hogy az itt érzett törvényszerűség — TocgueviUe korai észlelésében: a többség véleményében olyan bölcsességet sejtünk, hogy biztosabbnak érezzük hozzá csatlakozni, felfüggesztve lehetséges Jéyességének további mérlegelését, mint kisebbségi véleményükben elszigetelődni — általában if és nemcsak a kétfordulós választásokban érvényesül? 'V. I -A közvélemény-kutatásokban külföldön ií ftlhon is van két standard kérdés. Az egyik: amit a bevezetőben idézett méltatlankodó Pesti Hírlap-levelezőnek is feltettek: „Airr szavazna, ha most lennének a választásokt' — A másik: Jdit gondol, o többség kire fog szavazni?" E két kérdés egymáshoz való viszonya: rejtelem, aminek megfejtésén neves szakértők régóta fáradoznak. Azért is, mert sorsdöntő implikációi vannak. Ha egy jő (tehát manipulációtól valóban mentes) reprezentatív felvételben összeszámláljuk a bemondott saját szavazati szándékok adatait, ez ugye objetfv képnek tekinthető a valós arányokról. Ennek papírforma szerint nagyjából, tendenciában „klappolnia" kellene azzal a képpel, amely a második kérdésre adott válaszokból áll össze. Illetve, ha mégsem klappol, hajlamosak volnánk az egyedi szándéknyilatkozatokból összesíteti-, objektív" képet fontosabbnak, megb(z)iri^^tiŐtAc61ddiéktekinteni a j választások ki mé ölttSW eTm mama? eleve csak vélekedésen alapulót Nos, az Időről-időre felvett két adat görbéje csakugyan nem egymásba fonódva fut előre, hanem közöttük óriisi távolság lehet De hogy melyikük a jobb előre becslő, itt drámai meg- . lepetés érte a törvényszerűséggel először találkozó kutatókat. (Vö. Noelle-Neumann.- A hallgatás Spirálja.) A választási esélyek hullámvonalában végülis az abárt kapta el az utolsó hullámhegyet — még kétfordulós választás nélkül isi —, amelyiknek a győzelmét ez a titokzatos mottó — „a többiek fgy fognak választani, függetlenül attól, hogy én hogyan fogok" — megjósolta. Nos, ha meggondoljuk, hogy a pluralisztikus /udallanság korszakában éppen ez a félelmetes eló- rebecsló erejű Jöbbtek vélekedése” van az elektronikus és papírmédiumok „kapuóreinek", de mindenekelőtt a közvélemény-kutatóknak a kontrollja alatt, szinte a birtokában, válik teljessé a kép: miért kellett megszállni e stratégiai pontokat ét ej^y felkészült és tehetséges baloldali értelmiség erői által. És jön meg a válasz a Jta képesek is manipulálni, de vajon érdemes-e nekik' kérdésre. Hogy tehát a ’94-es parlamenti győzelemhez lehet-e értékes munfciószállítmány, erősítés akármilyen adatok „holt léikéiből, is óriási fanlonuereglések felmutatása ? • ..A saját reflexiók elkalandozásai után viszszatérve a reprodukálni próbált vitafolytatás foszladoző fonalához, ennek logikai végkifejletében érdekes egybeesést találunk a (cikkünk dmében is idézett) kiindulóponttal. M egyik fél, a jelenlegi nemzeti-keresztény kormányzatot a következő parlamenti ciklusra mandátumától demokratikusan megfosztani óhajtók és törekvők, végül is minden erővel azt kell, hogy elhitessék a közvéleménnyel, hogy a kezükben lévő eszközrendszerrel őket nem befolyásolni, csak és kizárólag kutatni akarják. A nekik tiem ritkán megrendelést adó kormányzatiakkal pedig azt, hogy ha á közhangulat ellenük fordul, ehhez az 6 ártatlan tükörtartásuknak az égvilágon semmi köze: • kurzus magára vessen a jmr ira el stúdió bemutatott negatív közreagálásokért. („Ók sajnálják • legjobban!”) — A másik fél inkább érzi, mintsem pontosan ki tudná fejezni, mi is a nem egészen tiszta ebben a — néha még jogi képviselők fenyegetéseivel is megtámogatott — szakmai érvelésben. Nos, az egyenlőtlen, aszimetrikus erőviszonyokat tükröző vitában pillanatnyilag magunk sem vállalkozhattunk többre, mint hogy explicitté, kifejezetté próbáltuk lenni a játszma logikai szerkezeiét. Megoldást itt reálisan csak a jelen közvéleménykutatási szakmai mezőny politikai kiegyenlítettsége hozhatna. Ahogy a világ parlamentjeiben és nálunk is az erős ellenzék nyújtja a legmegbízhatóbb minőségi és törvénybetartási garanciát a kormányzat számára, úgy ebben a parlamentnek nem vagy csak alig jelentéktelenebb hatalmi arénában is csupán a ,/herks and balances' demokratikus alapelv érvényesülése véd meg a veszélyes patológiától.
