Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-02 / 8509. szám
Fog-szabályozás Bár egv éve már, hogy a fogászati ellátás is „biztosítási alapon" jár, ez nem hozott más változást, mint hogy az asszisztensnő elkéri a kék kányát a körzeti fogorvosi rendelőkben is. Érdeklődésünkre - hogv mikor történik meg a finanszírozási és ellátási rendszer reformja e szakterületen - a Népjóléti Minisztériumban annyit mondtak, hogy most folynak az előkészítő egyeztetések a tb-vel és az érintett szakmai kamarával. A tb-nél egvetlen konkrétumot árultak el: jövő júliusra tervezik ai új fogászati finanszírozási rend bevezetését. .Aligha lehetnek illúziói bárkinek is: a finanszírozási reform annvit jelent majd, hogv nagyobb anyagi terhet hárítanak a fogászati kezelésre szorulókra. Gerle János egveterin adjunktus, a Magvar Orvosi Kamara fogorvosi tagozatának elnökségi tagja volt az egyetlen a reform-egyeztetésben érdekelt három oldal képviselői közül, aki hajlandó volt álláspontjukról beszélni. Szerinte a változtatások célja az, hogv választási lehetőség jöjjön létre a betegek számára éppúgy, mint a fogorvosok és az egészségügyi vezetés számára. .Az orvos esetében ezen azt érti, hogv választhasson: magánorvosként akar-e működni vagy közalkalmazottként. A jövőben - véli - az ellátás zömét a kis magánrendelők nyújtják majd. a privatizációt tartaná jónak az alapellátásban és a szakellátás bizonyos részében. .Ahhoz azonban, hogy a magán-fogorvosok megélhessenek, az szükséges, hogy a tb megtérítsen bizonvos alapellátási tevékenységet, akkor is, ha azt magánrendelőben végzik. Nem tartja a szakma jó megoldásnak - legalábbis a kezdeti, átmeneti években - a költségmegosztást a tb és a beteg között: azt szeretnék, ha bizonyos kezelésfajtákat teljes mértékben a tb terhére számolhatnának el, a többit teljes mértékben a betegére. A magasabb színvonalú szolgáltatásokért ugvanis az elképzelés szerint - v-agv .zsebből" fizetnek majd a betegek, vagv magánbiztosítóval (biztosítási díj ellenében) külön szerződést kötnek, s ennek alapján fizet helyettük a biztosítójuk. E rendszer honi kialakítását egyelőre megnehezíti, hogv senki sem tudja ma megmondani, mi egyegv fogászati kezelés .reális ára": a magánorvcsi árak igen eltérők - részben a? orvos presztízsének, nádasának függvényében -, nem feltétlenül nyilvánosak, és gyorsan változnak. A ma érvényes tb-finanszírozás rendszerében az orvos munkájának valójában nincs ára, csak - úgv-ahogv - a technikának. A fogászat nagvon pénzigényes terület; nemcsak a betegekre hárul majd hirtelen egy új és nagy teher, a privatizáció indítóberuházásait is finanszírozni kell. Márpedig addig nem lehet a régi rendszert szétverni, amíg nincs új működő struktúra (egy magánrendelő berendezése legalább 3-4 millió forint, s ehhez jón a helyiségbérleti díj). Ezért is gondolják úgy a fogorvosok, hogy még négy-öt évig fenn kell tartani az állami főállás és a magánpraxis kettős gyakorlatát. A kamarai elképzelés szerint fennmaradnának önkormányzati illetőleg minisztériumi fennhatóság alá tartozó szakrendelők és klinikák is, ahová a bonyolult eseteket be lehetne utalni, illetve amelyek a közgyógyellátást - magyarán a .szegénygyógyítást - Ls végeznék. A reform során új jogviszonyokat is ki kell alakítani, amelyek között a betegeket ellátók dolgoznak majd. A kamarának fenntartásai vannak azokkal a fogászati kft.-kkel és bt.-kkel szemben, amelyek nem fogorvos vállalkozó pénzén létesülnek: attól tartanak, hogy ilyen esetben üzleti szempontok a szakmaiak elé kerülhetnek a kezelések során, vagyis „túlszolgáltatásra" válnak hajlamossá.(E „hajlam" persze eleve adódik minden magánvállalkozásnál, akkor is, ha orvos vezeti.) Ráadásul - folytatja a kamarai vezető - a jelenlegi jogi keretek között nincs versenysemlegesség a magánrendelő és a „fogászati vállalkozás" között, egyenlőtlen például a reklámlehetőségük. Gerle János olyan orvosifogorvosi szolgáltatóházakat tartana ideális megoldásnak, amelyben önálló magánrendelők vannak egymás mellett, laza informális kapcsolatban. A biztosítási finanszírozásra való átmenet egvik problémája - mutatott rá az adjunktus - az emberek elhanyagolt fogazatával függ össze: a tetemes foghiányok pótlása, a költséges gvógvkezelések hirtelen nagy anyagi terhet jelentenének, ha egy biztosítási rendszerben - a kötelező felülvizsgálatokkal - kiderülnek. Ez ugyanis elvinné a pénzt azoktól, akik rendszeresen ápolják és ellenőriztetik a fogaikat, márpedig az ő esetükben a kezelés kisebb költségű és időben elszórtabban merül fel. A fogazat állapotától függő biztosítási díj viszont csak a kiegészítő magánbiztosításoknál megoldható, nem a tb-nél. A rendszeres fogászati vizsgálatra késztetést viszont a jövőre nézve fontosnak tartja a szakma a magánbiztosítást nem kötők körében is: úgy, hogy a tb fogászati ellátáv nak feltételéül szabná, hogy mindenki évente vagy félévente menjen el a fogorvosához. Egyelőre - a tb-kassza és a fogak állapotát tekintve - arra számíthatunk, hogy szűkül az úgynevezett ingyenes, a tb által járulékainkból finanszírozott fogászati ellátás köre. .Az egés/ségúgyi törvény ugvan előírja a „rágóképesség helyreállítását" - de ez valószínűleg nem jelent majd sokkal többet, mint töméseket, gyökérkezelést, valamint egyéb fogmegtartó kezeléseket, s a legegyszerűbb fogpótlásokat. A / optimista fogorvosi kamara azt reméli, hogy később - a tb anyagi lehetőségeinek javulásával - bővülhet az a szolgáltatáskor, amit a tb finanszíroz. Ezt tartják ugyanis szakmailag szükségesnek ahhoz, hogy ne romoljon tovább a fogunk, sőt az ezredforduló táján a szánk belsejében is elkezdjünk felzárkózni az európai nívóhoz. MAKARA KLÁRA
