Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-10 / 8515. szám
SZÁRSZÓI KERDESEK Népszabadság, 1993.8.7 19 A nemzeti összefogás gondolata 1943- ban fonódott össze Szárszó nevével, ötven éve, a második világháború fordulópontján itt tanácskoztak a magyarság esélyeiről a népi írók és a kisgazdapártiak az akkori népfrontos baloldal és az akkori nemzeti középosztály jó néhány rangos képviselőjével. A történészek sokáig Németh László és Erdei Ferenc vitáját állították egyoldalúan az esemény középpontjába. Németh László a fejlődés önálló magyar útjának megőrzését hangsúlyozta, Erdei pedig egy demokratikus szocialista átmenet perspektíváját vázolta fel. Egyiküknek sem adott igazat a történelem, Szárszó Imégis valamilyen demokratikus nemzeti összefogás jelképévé vált. Csak-E.ogy ebből az összefogásból utólag okán szándékosan kifelejtették az akkori részvevők közül mind a kisgazda vezetőket (például Nagy Ferencet, az ország későbbi miniszterelnökét), mind a történelmi egyházak képviselőit, mind a találkozó megtartását biztosító akkori hatalom antifasiszta szárnyának prominenseit. Ugyanúgy elfelejtődött, hogy Szárszóra meg nem hívott demokratikus erők is léteztek akkoriban Magyarországon: polgári liberálisok, szociáldemokraták. Kétségtelen azonban, hogy a régi szárszói találkozót a népi mozgalom szervezte, a népiek adták a részvevők és a gondolatok zömét. Ahogy az is tény, hogy a népi mozgalom elgondolásainak ötven év múltán is vannak követői. : Ezért gyulladhatnak újra a nyár véj gi Balaton partján az emlékezés és az aggódás tábortüzei, ezért lesz ismét ; „szárszói tábor a magyar megmaradá- I sért” 1993 augusztusában. Mintegy ezer részvevő emlékezik vissza a régi szárszói konferenciára, majd elkezdődik a mostani magyarság helyzetét és jövőjét taglaló vitahét. Ez a találkozó elyitathatatlanul a magyar népi mozgalom reprezentatív szellemi, politikai demonstrációjának szándékával szerveződött. Ennek bizonyítéka mind a témaválasztás: a magyar múlt, jelen, — jövő nemzetpolitikájának, gazdaságpolitikájának, kultúrájának, tájékoztatásának, érdekvédelmének átfogó igényű elemzése, mind a meghívott (s néhol a meg nem hivott) előadók névsora. A tervek szerint felszólal a határon túli magyarok vezetői közül Ágoston András, Duray Miklós, Tőkés László. Felkért előadóként eszmét cserél Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Joó Rudolf, Kiss Gy. Csaba, Lezsák Sándor a nemzetpolitikáról Pozsgay Imrével, Szűrös Mátyással, Kupa Mihállyal. Egymás mellett ad elő a gazdaságról és az érdekvédelemről Nagy Sándor és Nagy Tamás ifj. Fekete Gyulával, Kádár Bélával, Márton János és Szakács Sándor Széles Gáborral és Töröcskei Istvánnal. A kultúráról, a tudományról, a tájékoztatásról egy helyen mond véleményt Andrásfalvy Bertalan és Kosa Ferenc, Dobos Krisztina és Kosa Csaba, Makovecz Imre és Szokolay Sándor, Pungor Ernő és Nemeskürty István. Érdekes a rendezvény előkészítése, még érdekesebb, hogy milyen közös álláspontra juthatnak az ország jelenéről, jövőjéről s benne a népi mozgalom ötvenéves szerepéről a tanácskozók. Kik ma a népiek? A mostani szárszói találkozó részvevőinek önmaguk és a közvélemény előtt meg kell határozniuk: kik is ők i valójában, hiszen az érdeklődők az ití teni közös szereplőket más-más politikai pártokból, szellemi mozgalmakból, a szakmai közélet egymástól távoli területeiről ismerik. S mindig az első kérdés a legnehezebb: kik a népiek és mit jelent a népi mozgalom? A legrövidebb válasz szerint azok, akik a népi mozgalom hagyományait vállalják, és céljait ma is meg akarják valósítani. Ezzel azonban a laikus érdeklődőnek mit sem mondanánk, mert szinte semmit vagy ködös féligazságokat, esetleg torzított általánosságokat tudhat minderről. A közvélemény ma a népieket az MDF egyik belső áramlatával, esetleg a Magyar Úttal, leginkább néhány iskolában tanult, olvasott népi íróval azonosítja. Vajon mennyire tisztázott: a népiek minek tartják önmagukat és mozgalmukat? A népiek társadalmi, szellemi és politikai mozgalma folyamatosan működik a XX. században Magyarországon.' Ilyen folyamatos társadalmi jelenlétre - sajnos - egyetlen másik hazai mozgalom sem hivatkozhat. Csak a két szárszói tanácskozás közti fél században felmorzsolódtak az egykori konzervatív, liberális és kommunista mozgalmak régi alapjai, sőt a népiekkel mindvégig párhuzamosan fejlődő szociáldemokrácia sem tudott 1990 után igazán talpra állni. 1943 óta eltűnt a régi Magyarország: 1945-ben, 1948- ban és 1990-ben háromszor változott a tulajdon szerkezete; legalább ötször alakult át a hatalom politikai berendezkedése, végérvényesen felszámolódott a régi magyar feudális-polgári kettős társadalom. S ha minden összeomlott, miért maradtak állva a népiek? Többnyire részlegesen igaz érveket szoktak ennek okaként a teljesség igényével említeni és az általánosság rangjára emelni:- a népiek a nemzet többségét alkotó parasztság érdekeit képviselték,- a hagyományos népi kultúrát őrizték és fejlesztették,- „harmadik utat” választottak a kapitalista és a szocialista gazdaság világméretű Jcüzdelmében,- „magyáTuiorí” jártak a polgári demokráciák és a kommunista diktatúrák között. A történések egyik vélekedést sem igazolták. Inkább Bibó Istvánnak (s részben Erdeinek) van igaza a népi mozgalom megmaradásának valódi okát illetően. Bibó megfogalmazásában a népi mozgalom „bár kidolgozott és dogmákba foglalt ideológiája nem volt, de eszményeinek és kritikai hozzáállásának a végiggondolásából egy olyan elvi gondolatsor következett volna, amely a kommunizmus és a kapitalizmus hagyományos, ma már nagymértékben sterillé vált, de a világot ma is uraló ellentétén túlmutat, s ezáltal ennek a mozgalomnak népi, nemzeti és társadalmi kereteken túlmutató általános érvényű tanulságait is magában rejti.” (Bibó István: Levél Borbándi Gyulához, 1978.) A népi mozgalom célja a polgárosodás volt. a magyar társadalom egészének polgárivá tétele és az európai polgári minták ötvözése a gazdaságban, a politikában j a magyar társadalom szervesen kifej- I lődött belső adottságaival. Ebből a nézőpontból szemlélve a népiek iránvza- j ta más volt, mint akár a régi társadal-! mat átmenteni igyekvő hazai konzervativizmus, akár a magyar társadalmat felülről és kívülről átformálni akaró polgári liberális vagy kommunista modernizációs elméletek, kísérletek. Két problémát végérvényesen tisztázni kellene azonban a népi mozgalomban: maguk a népiek is szeretik. irányzatukat a magyar progressziój egészével, vágj’ nemritkán a nemzeti gondolat egészével azonosítani. Mindkét feltételezés irreális és önveszélyes A modem magyar haladó gondolkodásban és társadalmi mozgalommá szerveződésben a népiekével párhuzamosan fejlődő s azzal egj’enértékü irányzat a szociáldemokrácia. A népi és a szociáldemokrata gondolat, társadalomszervezödési kísérlet jó száz éve egyaránt az akkori sem nem feudális, sem nem kapitalista hazai „kettős társadalom” tagadásából keletkezett. A szociáldemokráciát a polgán társadalom alávetett munkásrétegének mozgalma és a baloldali értelmiség teremtette, míg a népi mozgalom a polgáro- i sodni vágyó birtokos paraszti rétegek I néphez húzó értelmiségiek, közhivatalnokok szerveződéseiből nőtt ki a századfordulón. A másik tévedés, a népi-nemzeti gondolat összemosása ellenében újra le kell szögezni: a népiek szellemisége sohasem fogadta magába a nemzeti gondolkodás reakciós, ókonzervatív elemeit. Legj’en elég itt utalni Németh, Illyés, Bibó állásfoglalására a Horthy-korszak neobarokk kísérleteivel szemben. A népi gondolatok ilyen talajból eredtek, de mit vállalhat ezekből a mai népi mozgalom? A magyarság tudatát, a nép és a nemzet érdekeinek azonosságát, a magyar kisebbségek érdekeinek védelmét, a magj’arság lélekszámcsökkenésével szembeni fellépés bátorságát általában minden népi ma is könnyen vállalja. Belső viták inkább a demokrácia gyakorlati értel- i mezéséből szoktak adódni. A népiek I kisebb radikális csoportjai időnként a I „nemzet érdekében” megkérdőjelezik ! a politikai demokrácia egységes és oszthatatlan politikai intézménjTendszerének egyik vagy másik elemét Minden ilyen írói munkásságon túlmenő politikai fellépés a népi mozgalmon belül is határozottan visszautasítandó, hiszen a mozgalom lényegi céljával ellentétes. A népieknek mostanában ugyancsak akad ilyetén söpörnivaló saját portájuk előtt. Merre vezet a népi út? A népi mozgalmat történetének leg- , nagyobb politikai kihívása 1990 tavaszán érte a parlamenti választások megnyerésével. Az irányzathoz kötődő pártok kormányra kerültek, s há- j
