Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-10 / 8515. szám

Népszabadság, 1993.8.7

20

rom éve koalícióban gyakorolják a politikai végrehajtó hatalmat. A népi út irányát döntő mértékben szabja meg azóta ez a tény. A mozgalmon belüli feszültségek kitapintható felerősödése is emiatt érezhető. A népieket korábban mindig a közös hagyomány, s a közös társadalmi cél kötötte össze elsősorban, azóta viszont mindennél fontosabbá vált a pártpolitikai kohézió. Miért nem tudja a mozgalom ezt az ellentmondást feldolgozni? Azért, mert gyengék és kudarcokkal terheltek pártpolitikai és kormányzati tapasztalatai. A népiek a századforduló óta sokszínű, heterogén összetételű társadalmi-szellemi mozgalomként alakultak meg. Legfontosabb intézményei mindig a világi kereszténység társadalmi szervezetei, a falusi -gazdakörök, a vidéki szövetkezeti társulások, a népkultúrát ápoló mozgalmak, a nemzeti szellemű : értelmiségi egyesületek s a népi írók,

I tudósok szellemi elitmozgalmai volj tak. A népi mozgalom első politikai j szervezetei igy törvényszerűen a kis- I gazda- és keresztény pártok lettek. Ezek a pártok többnyire az akkori rendszer társadalmi és politikai ellenzékét alkották. Amikor pedig átmenetileg és alárendelt szövetségesként kormányzati tényezővé válhattak akár a húszas évek elején, akár 1945-47-ben, programjukból szinte semmit sem valósíthattak meg. Ráadásul a harmincas évektől, a népi írók mozgalmának fellépésétől máig megerősödött az a nézet, hogy a népi mozgalmat a népi írók vezetik. Móricz, Illyés, Németh még azért úgy tudta, hogy a mozgalom politikai képviselője" a Független Kisgazda - párt, a Nemzeti Parasztpárt, vezetői pedig Bajcsy-Zsilinszky Endre, Tildy Zoltán, Nagy Ferenc. Veres Péter 1945-ben szakított ezzel az józan belátással, s a tapasztalat szerint azóta csak szaporodnak önkritikátlan követői... 1948 után pedig az egypártrendszer évtizedeiben maga a párttagság sem jelenthetett minősítési feltételt, hiszen az adott viszonyok között ki minősíthette rosszabb népinek Pozsgayt, Bíró Zoltánt, Szűröst, Kosát párttagsága miatt a pártonkívülieknél. A pártkohézió elsőbbsége elleni utolsó értelmetlen tiltakozás | 1988-89-ben zajlott az MDF-ben a | „párt vagy mozgalom” vita ürügyén. Antall pártvezéri (s egyben a mozgalmat is nagyban befolyásoló) szerepét azóta is a szellemi mozgalmi mag kérdőjelezi meg különös előszeretettel.

Külön problémát okoz, hogy a mai többpárti demokrácia keretei között is megmaradt a népi mozgalom aktivistáinak hagyományos pártpolitikai tagoltsága. A népi vezetők zöme mára ugyan az MDF-ben és a koalícióban tömörül, de vannak népi csoportok az MSZP „népi baloldalán”, a Nemzeti Demokrata Szövetségben, a Magyar Igazság Pártjában, s számtalan politizáló társadalmi egyesületben. E mozgalomnak hamarosan és hosszú időre el kell döntenie, hogy a mozgalom tagjai milyen mértékben vállalnak szolidaritást a népiség értékeit is programszerűen képviselő kormánypártokkal. Dyen helyzetben hiába szeretné a népiek zöme mozgalmát olyan társadalmi, szellemi csoportként meghatározni, amelyik nem politizál, hanem a magyarság sorskérdéseivel foglalkozik. 1993 őszén valószínűleg választania kell a népi mozgalom szárszói tanácskozásának: vagy csak a jubileumról emlékezik meg és újrafogalmazza a népiek legátfogóbb társadalmi, nemzeti céljait, vagy konkrét álláspontot alakít ki a kormányzat politikájáról. A nemzeti sorskérdések újratárgyalása önmagában aligha kelti fel a közvélemény érdeklődését, mivel a tavaszi választásokra készülődő ország már inkább konkrét cselekvési programokra vár. Márpedig a választópolgárok elvárását kielégítő konkrét, részletes programokat az európai demokráciákban politikai pártok szoktak megfogalmazni. A népi mozgalom nyilvánvalóan nem politikai párt, s nem is akarhat ilyenné válni. Augusztusi szárszói tanácskozásának műsorán mégis a politika legfontosabb területeinek elemzése szerepel. Eldöntetlen kérdés: a népesség fogyásának gondjairól például a szárszói konferencia elviekben cserél csupán eszmét, vagy esetleg állást is foglal a megoldás ügyében? Egyik esetben mit ér az elvi álláspont kifejtése, másik esetben kit kötelez az esetleges konkrét javaslat megvalósítása? A többségi parlamenti

képviselőket, a kormányzatot, a szárszói részvevőket? A mezőgazdasági gondok és az érdek-képviseleti viták feloldásában is hasonló kételyek támadnak a tárgyilagos szemlélőben és a meghívott tanácskozóban. A mezőgazdaság dolgáról miben tudhat érdemben megegyezni mondjuk Medgyasszay László államtitkár és Oláh Sándor kisgazdapárti képviselő Nagy Tamással, az Agrárszövetség elnökével? Miben fognak közös nevezőre jutni nagyon sokan Nagy Sándorral, az MSZOSZ elnökével? A legkomolyabb témákban - félő! - az egykori Hazafias Népfront üléseinek színvonalán alakulhat ki közös álláspont.

Az „új nemzeti többség”

1993 őszén kikerülhetetlen kérdés: milyen a népi mozgalom viszonya’ a hasonló célokat valló kormányhoz? Ha bármilyen módon a kormányzat mellett tör lándzsát a konferencia többsége, ezt aligha fogadják el a Magyar Út Mozgalom, az MSZP népi baloldala és a Nemzeti Demokrata Szövetség jelen levő prominens vezetői. A kormány ellen még nehezebben foglalhat állást a népiek többsége anélkül, hogy kormányzó pártjainak biztos választási megbuktatását kockáztatná. A népi mozgalom egésze a magyar demokrácia harmadik évében a kormányzattal szemben hitelesen a „kint is vagyok - bent is vagyok” szerepét sem játszhatja el. Mozgalom és kormánya önmaga ellenében a közvélemény előtt sohasem lesz hiteles. Püski februárban Kisújszálláson bejelentette: a szárszói tanácskozás a népi mozgalom politikai erőinek '94-es választási sikerét is szeretné előmozdítani. Gondolom, a szárszóiak zöme ezen nem az MSZP támogatását érti; jó lenne azonban pontosan tudni, mi erről a népi baloldaliak véleménye! (S mi lesz az MSZP véleménye, ha a népi baloldal színt vall

egyszer?)

Bonyolultabb politikai problémát jelez, hogy a népi mozgalom bármilyen formában felvetheti-e valamiféle „új nemzeti többség” szervezésének igényét a közéletben és a parlamenti politikában? Ma politikai lehetetlenség megmondani: az MDF centruma és a KDNP mondjuk a Nemzeti Demokrata Szövetséggel és a Magyar Igazság Pártjával milyen politikai alapon tömörülhetne „nemzeti többségbe". Ezt aligha tisztázhatná egy mozgalmi tanácskozás, hiszen nem is feladata A politikai élet tendenciái inkább e pártok távolodását, semmint közeledésüket mutatják. A másik oldalon a népiekkel rivális politikai erők tavalyi demokratikus chartás „ellenzéki egységét” az idei év politikai csatái pillanatok alatt illúzióvá foszlatták. A népi mozgalom a választások kapujában végképp nem követhet hasonló álomképeket.

1993 Magyarországának társadalmi, politikai helyzete az 1943-as képlethez alapvetően nem hasonlít. Ötven éve az ország a biztos világháborús vereség és valamilyen történelmi átalakulás küszöbén állt; a mai változás demok- 1 ratikus alapokon 1990-ben megtör•I tént. ötven éve az országot a fasiszta f nagyhatalom megszállása vagy a kom| munista nagyhatalom általi bekebelezés veszélye fenyegette; most ilyen ve, szélyeztetettséggel közvetlenül nem kell számolnunk. Állami létünket, demokratikus intézményeinket - ellentétben az 1943-as állapotokkal - nem ellentétes, rivalizáló politikai erők össznemzeti vagy népfrontos jellegű szövetségével tudjuk megerösiteni. A magyar népi mozgalom mai szerepe ezért más módon, más eszközökkel tölthető be a magyar demokráciában.

Az esetleges szereptévesztés felvállalása időleges funkcióvesztésre kényszeríthetné a népieket, rosszabb esetben a szociáldemokratákéhoz hasonló történelmi identitászavarba juthat a mozgalom. A népiek történetük során egyszer már szembekerültek egymással: a Nemzeti Parasztpárt 1946-47-ben a Baloldali Blokkba sodródott a kisgazdák ellenében. Akkor ez kényszerből történt. Hasonló helyzetbe önhibájából aligha hozhatja magát a népi mozgalom. Az egységesen vállalható szellemi, társadalmi célok viszont minden bizonnyal ma is meghatározhatók A szárszói találkozó remélhetőleg csupán ezt az egyébként nem kis feladatot/^ igyekszik majd teljesíteni. -