Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-10 / 8515. szám
Magyar Narancs, 1993.8.5 07 ftntall kontra Lengyel kontra ép ész Antall József döntésének háttere egyelőre ismeretlen. Leng>el lászló jelen volt a lakitelki találkozón, később tanácsadóként is közreműködött az Antall-konnány első időszakában. A hit-judos kormányszóvivői álláspont szerint a miniszterelnök mindössze a kormány jó hírét igveks/ik védeni - a kormánytagok és tisztviselők elleni alaptalan rágalmak ellen kíván fellépni - azzal, hogy egy, a kormányát támadó politológust a bíróság elé idéz. Az ominózus veszprémi előadásban Lengyel állítólag a kormányt egészében megvásárolhatosagg.il vádolta: feltehetően ez a „csúsztatás* képezi majd a vád get incét. A per kimenetele legalábbis kétséges, erre utalt a szervezett bűnözéssel foglalkozó rendőri egység vezetője, Tonhattser László ezredes nyilatkozata, melyben a maffiák és a magyar politikai vezetés összefonódására célzott. A feljelentés mindenesetre tossz előjelnek tekinthető a közeljövőben induló választási kampány előtt. A kormány szemmel láthatóan nehezen talál vissza egykor sikeres, nyugodt, középpárti identitásához. Az üggyel kapcsolatban Lengyel László az alábbi intetjút adta a Narancsnak: Magyar Narancs: Ott azt nyilatkozta, hogy nem szívesen venne részt egy korrupcióellenes vizsgálatban. Lengyel I.ászló: A magam részétől nem szeretnék egy antikorrupciós vizsgálóbizottság élete állni. Az más kérdés, ha tákényszerítenek - tehát az elítélésemről lesz szó -, akkor nincs más választásom, mint előállni a nevekkel. Attól azonban nem ' kill tartanom, hogy nem jut eszembe egy név sem. MN: Tulajdonképpen Ön miért.vonakodik néven nevezni a bűnösöket? LL: Ez alkati kérdés. Az elmúlt három napban ugyanis hihetetlen mennyiségű anyag gyűlt össze nálam, és ennek feldolgozásához egy profi módon eligazodó ügyész kellene. Én elméleti közgazdász és politikai elemző vagyok, tehát képtelenség, hogy feltárjam egy miniszter, állami Újabb tyúkper vette kezdetét a magyar belpolitikában Antall József miniszterelnök feljelentette Lengyel László politológust, a Pénzügykutató Rt igazgatóját. Lengyel egy Veszprémben tartott előadásában korrupcióval vádolta meg a kormányt, mire a miniszterelnök váratlan lépéssel bíróság elé vitte az ügyet. tisztviselő ügyeit, vagyis azt, hogy mit csinál a káeftéjében, vagy mit szerez a gyerekének és az apjának. Ehhez, ha tetszik, ha nem, vérebnek kell lenni. Nem vagyok vétebalkat, és ezzel nem is akarok foglalkozni. MN: Az elmúlt másfél év során számtalanszor bírálta a kormányt. Miért pont most lett elegük? LL: Csak találgatni tudok. Szerintem csak Antall József tudja ezt megmondani. A könyvemben modellként hoztam Olaszország példáját, és Magyarországhoz hasonlítottam. Számomra ez nagyon fontos elméleti kérdés: merre is tart Magyarország? Modellértékűnek tanom, hogy az a fajta politikai és gazdasági összefonódás, amelyet ott is Utpasztalunk, Magyarországot is tíz-húsz éves pályára viszi. Persze hogy írtam róla. Ha mát az olasz példát említette: az ottani politikai elemzők 9‘J százaléka sem azzal a céllal ír a kormány és a maffia összefonódásáról, hogy vizsgálatot követeljen, még akkor sem, ha erkölcsileg fel is vannak háborodva. Én sem azért írtam, vág) mondtam ezeket. A kormány mostani lépéséi csak stratégiai megfontolásokkal tudóin magyarázni. A választási kampány idejére el akarja hallgattatni azokat, akik szólhatnak. Ez egy fenyegetés a részükről. MN: Úgy fogalmazott egy interjúban, az ügyészségi kihallgatás után, hogy nem hiszi: a jelenlegi koalíció számára ez az eljárás előnyös lenne, llogy érti ezt? LL: Nem tudom elképzelni, hogy például a KDNP számára - amely hozzám hasonlóan nyilvánul meg privatizációs kérdésekben,-és az ÁVIJ, valamint az ÁV Rt. privatizációs ügyeinek felülvizsgálatát indítványozta - üdvözítő az ellenem indított eljárás, mellyel azért próbálnak megbüntetni, mell a korrupció ellett beszélek, ahelyett, hogy azokat büntetnék, akik részt vesznek benne. Egy választási kampányban ez nagyon nagy öngól. En éppen e/éil azt hiszem, hogy a miniszterelnök saját maga, vagy néhány tanácsadójával együtt döntött. Ez természetesen szíve joga. A koalíciós partokat azonban ezzel nagyon nehéz, helyzetbe hozta, hisz belpolitikai vonatkozásain túl az ügynek a külföldi közvélemény tekintetében óriási jelentősége van. MN: Teremthet-e precedenst a jövőre nézve ez az eljárás? Van-e esélye, hogy másokkal is hasonlóan igyekeznek bánni? LL: Most azért több határt is átléptek. Az egyik a liberális demokrácián belül elképzelhetetlen: hogy egy politikai elemzővel szemben nem is polgátjogi, hanem büntetőeljárást kezdeményeznek. Fenyegetnek, mégpedig börtönbüntetéssel. Ha például Jolin Major vagy Bili Clinton ilyen lépésié szánná magát, holnapra már nem lennének hivatalban. Ok a sajtótól nap mint nap hasonlókat kapnak, söl, ott gyakrabban vádaskodnak megalapozatlanul. Azért úgy gondolom, nálunk is működik valamiféle kontroll, ami megálljt parancsol. Szerintem példát akarnak statuál-
