Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-10 / 8515. szám
Magyar Narancs, 1993.8.5 OS ni, dt- az kizárt, hug)' még eg)' emberrel a jövőben ezt megiegyék, megköt ká/tassák. Ila mégis: azt mondom, nagyon bátrak. MN: Mintha az idő is sürgetné őket. LL: Nem véletlen, hogy a múlt jm eszembe: kísértetiesen hasonlít az eset a 88-as kizárásomra a pátiból. Akkor ott senki nem tudhatta, mi log vele történni, ha „kegyvesztetté válik". Akkui senki nem tudta, hogy hónapok múlva összeomlik a rendszer, és valami egész, más lesz. Aki utólag azt mondja, előre tudta, az hazudik. 1 la valakit akkor kizárlak, vagy ügyészi vizsgálatot folytattak elle: ne, azt végérvényesen megbüntették; igazán lelhetett attól az irtózatos tehertől, amelyet élete végéig cipelnie kell majd. És akik ezt nézték, mind falfehérek voltak, kezdve az újságíróktól egészen a parlamenti képviselőkig. Ma azonban más a helyzet: határidő van. Egyértelműen látható egy féléves, netán háromnegyedéves periódus, amelynek a végén a dolog lezárul. Akármi is történik, egy biztos: ez a kormány nem marad a helyén. Ezért nem mondhatom, hogy ez precedens lenne. MN: Lehet tudni, hogy milyen mértékű ez a korrupció a politikai es gazdasági szférában? LL: Tisztázni szeretném: én nem azt mondtam, hogy a kormány korrupt és nem neveztem meg öt minisztert. Annyit mondtam: az országot átfonja a korrupciós hínár, mely egészen a főtisztviselőkig terjed. Aki egy bank „ élén dolgozik, vagy életében egyszer részt vett a privatizációban, vagy aki érzékeli, hogy emberek hogyan utaznak költségelszámolással, vagy aki meggondolja, milyen alapon választottak ki egy vállalatot egy tenderpályázaton - az bizony látja a problémát. Az újságok csak a jéghegy csúcsáról írnak. MN: Vajon ez mennyire sajátja a hatalom természetének? A kapcsolatok mindenhol aranyat érnek. LL: Ez az, amiben szerintem itt nagy tévedés van. Az érvelés 1992-ig helytállónak tűnt. Akkoriban még mondhatták: mit akartok, a modern demokráciák ilyenek: így megy ez Olaszországban, Németországban, Japánban, Angliában, az USA-ban. Az ember akkor tényleg vállat vont, és azt mondta: így van ez, nem megy ez másképp. Most azonban az effajta kampány azért jön rosszul a kormánynak, mert a világon végigsöpör egy antikorrupciós hullám, ami évekig fog tartani. Ez az elszegényedéssel függ össze: az adófizetők részéről igény van arra, hogy a kormány és a tisztviselők személyesen ne költekezzenek a pénzükből. Az olaszok, a japánok 45 évig eltűrték, most elegük lett. Tegnap a brit kormány még nyugodtan üldögélt, ma pedig minden ízében reszket: mikor jön, és melyik miniszter ellen valami. Beregovoy a töltött fegyvert választóiul. Az Egyesült Államokban az utolsó centig mindent átnéznek, Clintonnak ezért félnie kell. Itt van Jacques Általi, az EBRD volt elj nőké, aki kétszer vett fel egy ja- i pán útra pénzt. De hát: hányszor és hányán vesznek fel ilyen összegeket nálunk, és a parlamenti képviselők hány százaléka tagja káeftéknek és felügyelőbizotiságoknak? A helyzet most hasonló ’92 őszéhez, amikor egy nagy antifasiszta hullám söpört végig Nyugai-Európán, és ha egy politikusról bebizonyosodott, hogy egy szélsőjobbossal kezet rázott, akkor mennie kellett. Nem azért, mintha félelem lett volna Le Pen hatalomátvételétől - a nép mégsem kért belőle. Az MDF is ezen veszített, mert a Csurka elleni kampány lényege ugyanez volt. Ma nemzetközi igény van arra, hogy ne legyen sem szélsőjobboldali, sem szélsőbaloldali diktatúra, de tolvaj állam sem. Simó György Somos András
