Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-10 / 8514. szám
Pesti Hírlap, 1993.8. amíg külötabözó nemzetiségei irredentisták mindenfelé óriási és szervezett irodalmi propagandát fejtenek ki eszméik terjesztésére; magyar részről e tekintetben semmi, de semmi sem történik.” így látta a helyzetet — írja Apponyi Albert a háború harmadik évében, 1917 januárjában. Pedig nem mindig állt ilyen rosszul a külföldi magyar „hírverés" ügye. Alig 60 évvel korábban, 1859-ben magyar sajtóiroda működött Brüsszelben báró Jósika Miklós és Párizsban Horn Ede vezetésével. Ezek sikeréről Kossuth így írt Jósikának: „Érdekét kelteni k magyar ügy iránt az európai közvéleményben, ez jelenleg a nyilvános működés terén a mi feladatunk. Ezt Te megteszed, bámulatos sikerrel teszed. Áldjon meg az Isten mind a két kezével buzgó fáradozásaidért." Kossuth lelkesedése nem volt alaptalan — folytatja Juhász —, abrüszszeli és a párizsi magyar sajtóiroda valóban jól működött, és sok barátot szerzett a magyar ügynek. A kiegyezés után azonban elnémult á nyugati magyar propaganda; a magyarság — igazának bi** tos tudatiban — nem tartotta fontosnak vitába szállni a létérdekeit veszélyeztető külföldi agitációval. Mivel nem volt, aki az angol és a francia közvéleményben ébren tartsa a 48-as szabadságharc által felkeltett magyarbarát szellemet, a kisantant propagandájának nem volt nehéz az egykori szimpátia helyére a magyarellenesség érzését plántálni.., 44 AZ ELVESZETT PRESZTÍZS Mit tehetnék hozzá mindehhez? Ezt a hullámzást, Magyarország presztízsének növekedését, megrendülését, majd elvesztését elemezte egyik 1986-ban megjelent kitűnő munkájában, az angliai sajtó tükrében egy magyar történész, mely műnek adatgazdagsága mellett fő érdeme a legendaoszlatis és a tárgyilagosság volt. Ha e művet angolra lefordították volna, ez a könyv a maga területén, hiteles információival, józan hangjánál és elemzéseinél fogva bizonyosan hozzájárulhatott volna esetünkben az angol szakmai közvélemény egy része Magyarország-képének hiteles alakításához, de ahhoz mindenképp, hogy a korabeli angol sajtó akkori Magyaro rszág-megítélésének mai magyar értékelése pozitív visszhangot váltson ki a mai angol közeg megfelelő részében. A könyv szerzője akkor egyetemi oktató, történész kutató volt, ma a Magyar Köztársaság külügyminisztere: Jeszenszky Géza, címe pedig: Az elveszett presztízs. Jeszenszky történeti munkájának és Juhász riportjainak egyik fő és közős üzenete: alapossággal, hitelességei, folyamatos és értelmesen szervezett munkával — mivel igaz, hogy nem elég tisztességesnek lenni, de annak is kell látszani — az elveszett presztízs visszaszerezhető. Hogy ez mennyire így van, jó példája ennek éppen a mai Magyarország egyértelmű, tartós és sokirányú, rendkívül pozitív nemzetközi megítélése, ez azonban az adósság törlesztésének javítására kell hogy sarkalljon bennünket, nehogy önhitt avagy épp csak ezzel nem foglalkozó elődeink bűnébe essünk.
