Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-10 / 8514. szám

Pesti Hírlap, 1993.8.6 BESZÉLGETÉS BARANYA, SOMOGY ÉS TOLNA MEGYE KÖZTÁRSASÁGI MEGBÍZOTTJÁVAL A törvényesség alfája és ómegája A címzetes államtitkári rangban hazánkban tevékeny­kedő nyolc köztársasági megbízott az önkormányzati munka törvényességi őre, az állam meghosszabbított karja. Egyikük dr. Bögner Miklós, aki speciális problé­mákkal igencsak megtűzdelt régiókban, mondhatni „fron Lmegy ékben” látja el feladatit. A Baranya, So­mogy, Tolna megyei köztársasági megbízott 41 éve él a szülővárosában, Pécsett, 1976-ban itt végezte a jogot. Tíz éven át vállalati jogászként dolgozott, majd öt évig a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektori hi­vatalát vezette. 1991. január S-án nevezték ld köztár­sasági megbízottnak. LMÄ2 JÁNOS — Mindenekelőtt azt kérem, árulja el, milyen a viszonya a térség önkormányzalaival. — A dél-dunántúli régió­ban, amelyet a Balaton—Du­na—Dráva fog közre, 649 te­lepülési önkormányzat mű­ködik, s közel egymillió állan­dó lakos él e területen. Azért hangsúlyozom az „állandó" jelzőt, mert a három nyári hó­napban a dél-balatoni lakos­ság száma az üdülővcndégek­­kel több százezer fővel növek­szik meg. Az önkormányza­tokkal a köztársasági megbí­zottnak szükségszerűlcg egy kicsit távolságtartó és bűvös a viszonya. Hiszen az ellenőrző és az ellenőrzött viszonyában vannak, s ez. a korrekt kapcso­lat érdekében megkívánja a kellő és mérsékelt távolság­­tartást. Én úgy érzem, hogy az önkormányzatok zöme az 1990. őszi választások során olyan lelkes, tenni akaró em­bereket kapott, akikkel há­rom év alatt csodát műveltek. Egy kis résszel van csupán gond. Nevezetesen azokkal, amelyekben régi-régi szemé­lyes ellentétek szabdalják ma is a testületet. Végül is nem az önkormányzati törvény hibá­jából adódóan zavaros a hely­zet, hanem a személyeskedés miatt, amely némelykor poli­tikai beütésekkel színezve mérgezi meg a viszonyokat. S van egy nagyon szűk köre az önkormányzatoknak, ame­lyek tudatosan szembehelyez­kednek a köztársaság tör­vényeivel. — Ez miben nyilvánul meg, s ön általában hogyan reagál erret — Olyan ügyiratokkal is találkozunk, amelyekre a pol­gármester ráírja, tudatában van annak, hogy törvénysér­tést követ el, de 6 mégis in­kább a meggyőződése szerint cselekszik. Ilyenkor kénytele­nek vagyunk arra figyelmez­tetni, hogy a helyi önkor­mányzat és az ország vezetése között hierarchikus viszony van. Tehát itt nem a mellé­­rendeltség, a kollegialitás, ha­nem az aláfölé rendeltség elve | érvényesül. Úgy is fogalmaz­hatnánk, nem az ország áll 3100 önkormányzatból, ha­nem Magyarországon van ennyi önkormányzat. Ez a lé­nyegi különbség. — A települések képviselő­testületeinek torzsalkodásairól gyakorta hallani. Ugyanakkor független hivatalok szakértői­nek véleménye szerint a testüle­ti döntések sokszor nem eléggé körültekintőek, nem szakszerű­ek, megalapozottak. Miként látja ezeket I — A köztársasági megbí­zott a válasznál bajban van, ugyanis a törvény rá kizáró­lag a jogszerűségi vizsgálatot bízta. Ennek következtében én csak azt vizsgálhatom egy önkormányzati döntésnél, hogy a megfelelt-e a hatályos törvényeknek. Hogy az a döntés célszerű, racionális, költségkímélő volt-e, esetleg az ott élő lakosság érdekeit képviselte-e, azt a kmb meg­ítélni nem jogosult. Ezt a vá­lasztott önkormányzati testü­letnek kell elbírálnia. Mon­dok egy extrém példát: ha va­lakinek kedve lenne hajdani nagy és bölcs vezérünkről el­nevezni egy utcát, megtehet­né. — Rákosira gondolt — Igen. Szóval ezt megte­hetnék, itt csak egyet lehetne vizsgálni, jogszerú-e az eljárás avagy sem. Hál' istennek ilyen nem fordult elő. Az ön­­kormányzatok ellenőrzésé­nek tehát az az alfája és óme­gája, hogy az állami ellenőr­zés csak a döntések jogszerű­ségének vizsgálatára szorít­kozhat. — Ezt tekintve melyek tehát a tapasztalatokt — Aki figyelte, hogy mű­ködtek a tanácsok, és hogyan a mostani önkormányzatok, az úgy találhatja, ez a mostani túl hangos. Sok a zaj, a ricsaj. Ezt én nem tartom hibának. Ahol ugyanis zaj van, ott hoz­zák a valós döntéseket. Mivel ma már nem a pártbizottsá­gok hozzák a döntéseket, ha­nem a képviselő-testületi ülé­seken, ott bizony a különböző vélemények keményen kon­frontálódnak. És ez így van rendjén, ugyanis az önkor­mányzat nem színházat ját­szik, hanem önmaga, felelő­sen dönt. így van ez a nagy „önkormányzat”, az ország­­gyűlés esetében is. Az önkor­mányzat laikus testület, hi­szen többnyire az ott lakó ér­telmiségieket reprezentálja, akik szükségképpen nem mindenhez értenek. — Manapság egyre több vagyon, vállalkozás részesei az önkormányzatok. A megvalősi­­tás, a piacgazdaság kialakulá­sának folyamatában nemrit­kán aktív résztvevői az üzleti életnek. Vannak polgármeste­rek, akik szerint nem keü vál­lalkozni, mások erre az útra tö­rekednek. Mi erről a vélemé­nyét — Én az előbbiek vélemé­nyét osztom, mivel az önkor­mányzatok dolga elsősorban a helyi érdekű közügyek ellá­tása. Másrészt arra is gondol­ni kell, hogy az önkormány­zati vagyon korlátozott lehe­tőségű vagyon. Ez nem egy négyéves választási ciklusra szól, hanem évtizedekre, év­századokra előrelekintően az adott közösség érdekeit kell szolgálnia. Vagyis én nem ér­tek egyet azzal, amikor az egyes települések abszolút vállalkozói nézetekre helyez­kedve, sokat kockáztatva vál­lalkoznak. Egy vállalkozó a saját vagyonát, egzisztenciáját teszi kockára, ezzel szemben a község, a város vezetői ily mó­don esetleg a közvagyont pré­­dálhatják el. A kettő nem ugyanaz: a közösségi tulaj­donnak a jövő nemzedék ér­dekeit is szolgálnia kell. Egy önkormányzati vezető maga­tartásában tehát én minden­képpen azt tartom helyesnek, ha visszafogottan bánik a rá­bízott vagyonnal Hiszen az-

Next

/
Thumbnails
Contents