Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-10 / 8514. szám
Pesti Hírlap, 1993.8.6 ■p 1 / • * 1 // Felezesi idő Be kell vallanom, hogy nekem semmi »em élig jó. Bár ezt elismerni teljesen fölösleges: sokan vagyunk ilyenek. E furcsa devianciára a forradalom után rájött már egy bölcs tanárom is, aki az iskola folyosóján rohatlgászva üvöltötte: ezeknek a striciknek semmi se jól Van itt egy kitűnő rendszer, ók meg tönkretennékl Szaladgálás és kiabálás közben sokunkat lenyűgözött a . . dühöngd tanerő látványa, és az a tény mi-ME&AY LÁSZLÓ lyen röviden és egyszerűen képes megfogalmazni a lényeget. De milyen a fiatalsági Kiröhögtük szegényt, aki — mert a Jóisten neki hosszú eszéhez rövid termetet adott — elénk állt ilyenkor, és ököllel verte a mellünket. Azóta meghalt már a jámbor; elég meggondolatlanul tette ezt, hiszen igen szép beszédeket mondhatna az újbolsevik módszerekről, melyekkel a tanügy mostanában dolgozik. ' Azok az ökölcsapások nem voltak fájdalmasak *— hisztéria váltotta ki őket, meg a butaság —, és később kénytelen voltam belátni: volt bennük némi jóindulat, hiszen az a dühöngő ember féltett bennünket. A csöndesen mosolygó tanároktól, akik pontos listákat készítettek a lecsukandó diákokról, és azokról, akiket csak kicsapni tanácsos. T Az a tanár kommunista volt — vagy legalábbis azt hitte, hogy az. És bármily különös, ennek megvallásához akkorftfttti — közvetlenül a forradalom után — kellett némi személyes bátorság is. Legalábbis olyan fokon, hogy elviselje valaki kartársainak egységes, néma utálatát és a diákok megvetését. Egyik: sem volt csekély, hiszen Sokan érezték azt az események utáni első hónapokban, hogy még semminek sincs vége: a világ nem tűrheti a velünk megesett gyalázatot. Sok idő telt, míg rájöttünk: eltűr még nagyobbakat is — esetleg éppen azok részéről, akikben mi akkor őszintén reménykedtünk. A világ már akkor is furcsa volt — miért csodálkoznánk, hogy ma is az? Az új persze régi — hatalom nem elégedett meg azzal a pár szelíd ökölcsapással. Lecsukatta, jobb esetben kicsapatta a rebellis diákokat. A fegyelmi tárgyalásnak nevezett kultúrműsoron aztán új furcsaság történt. Egy évvel a forradalom után, a mi harminctagú tantestületünk teljesen egyhangúan zárt ki bennünket, mindössze ketten kerestek számunkra mentségeket — az egyikük az eszme ökölharcosa volt. Tanulság nincs. Csak némi magyarázat arra, hogy miért nem elég jó nekem semmi, ami ma történik — és miért nem elég rossz, ami tegnap volt. A két korszakot ezer szállal — tízmillióval — köti össze a szereplők, esetleg csak a helyzetek azonossága. És ebben nincs semmi széryelnivaló. Különösen akkor, amikor ez a felismerés oly közkeletű, hogy ettől aZ Igazi megbékélés csak egy arasznyira van. *» Nem bakarattfól fírtftó — elismerem. Azt Is, hogy lapokat dhraWa. 'népsfónbkokat hallva W3 köZjárnböTiág mindennek tűnik, csak általánosnak nem. Rossz dolog, hogy tegnapi júdáspénzek kamataiból szépen meg lehet élni, csak a bérből bajos, és lassan jobb erkölcsi üzlet a nyilvános gyónás, mint a feddhetetlen állapé* — de mit tegyünk? Egy igazságtalan rendszerből haladunk egy kevésbé igazságtalan felé egy rozoga kocsin, amin ugyanazok az utasok. Igaz: már nem Marx eszméi vezérelnek bennünket — eddig se tették nagyon —, de akkor el kell fogadnunk Ortega igazságát, vagy legalább egy mondatát, ami nagyjából így szól: „Méltatlan dolog, hogy az erősek uralkodnak a gyengék felett, de még rosszabb, ha a gyöngék vezetik az erőseket." Az erő sokféle lehet. Jó esetben táplálkozhat a bizalomból, az erkölcsből is. Adományozása történhet közmegegyezéssel, ahogy polgári demokráciában szokás. Ez történik egy szűk év múltán nálunk is. Jövő tavasszal érdekes választás várható, hisz — teljes joggal — nekünk semmi sem elég jó. A most kormányzó politikai pártok iránti bizalom mára megkopott — ahogy az előre látható volt. A polgárok ezért úgy ítélték megdobban teszik, ha később a helyhatósági választásokon inkább a liberális pártokra szavaznak. Eltelt egy kis idő, és a liberálisnak mondott önkormányzatok bizonyultak könnyűnek. Jöttek a társadalombiztosítási választások, és győzött egy baloldali csoportosulás, melynek népszerűsége hetek alatt megfogyatkozott, lévén első dolga, hogy a nemzeti nyomort tagjai sorában szüntesse meg. Pedig állítólag ez a csoport lett volna a harmadik politikai eró. i A bizalom jelzési ideje aggasztóan csökken. De pánikra semmi ok. A politikusok népszerűségi listájának élén változatlanul a golf-apostol zsúrfiú áll.
