Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-10 / 8514. szám

Pesti Hírlap, 1993.8.4 10 az ez ellen való hangos és hatá­­rozotl fellépéssel. Ok és okozat összekeveredik. Úgy vélem, ma ez a legnagyobb veszély Ma­gyarország tekintélyére néz­ve. — Kinek a segítségére szá­míthatunk ebben a helyzetben! — Ez a nagy kérdés Hi­szen valószínű, bogy még a barátaink, a velünk szimpati­záló országok — akik igen jó véleménnyel vannak Magyar­­országról, mert azzal, hogy a változások élére álltunk, és az eltelt három esztendőben is sikerült megőriznünk a stabi­litásunkat, a szemükben igen nagyra nőttünk —, nos, még ők sem tudnak vagy akarnak kiállni mellettünk oly mérték­ben, ahogy az szükséges vol­na. Régen, a két világháború között létezett egy kisebbség­­védelmi rendszer, ma ilyen nincsen. Kérdés, vajon a kö­zeljövőben sikerül-e valami ilyesmit létrehozni az Európa Tanács keretei között. — Hallottunk a Balladur­­tervről. Ez mit takar tulajdon­képpeni — A Balladur-terv Európai Stabilitási Konferencia meg­rendezését szorgalmazza. Ez arra szolgálna, nogy a konti­nens megosztottságának meg­szűnése után fennmaradó ke­let- és közép-európai kisebbsé­gi és határkérdések amelyek a térség és ezáltal az egész föld­rész biztonságát veszélyeztetik — tárgyalások és megállapodások útján megbízhatóan rendeződ­jenek A terv szerint a konfe­renciát az Európai Közösség készíti elő, majd az érinteti or­szágok és az euroatlanti nagy­hatalmak részvételével, ma még nem tisztázódott keretben és menetrend szerint valósulna meg — Az elázetes jelzésekből úg/ látszik, hop/ a Szmjetunió utódállamaival nem óhajtanak foglalkozni, kivéve talán a bal­ti államokat, a Balkán pedig már amúgy is folyamatosan napirenden van, maradi tehát az úgynevezett „magyar kér­dés”. Ki tudja, lesz-e ebből egyáltalán valamit — Nagyon fontos, hogy le­gyen belőle valami, hiszen napjainkban a kivívott, hely­reállt szabadság, ugyanakkor az elszabadult türelmetlenség és az átrendeződések idején egészen újfajta kérdéseket kell megnyugtatóan megvála­szolni. A 70-es években még más volt előtérben. Akkor Nyugat azt szorgalmazta, hogy a kommunista országok mind ismerjék el a külföldi menekült polgáraik, az emig­rációjogait. A mai nemzetisé­gi konfliktusok közepette „az otthon maradás jogát”, „az otthon való érvényesülés jo­gát" kellene mindenki számá­ra biztosítani. — ön azért mondta el mindezt a külföldi magyar kul­turális intétetek igazgatóinak, mert úgy gondolja, hon ók ed­dig mmaentól függetlenül, a tények mellőzésével^a veszélye­ket nem felismerve végezték te­vékenységükéit — Remélem, nem. De ezek a tendenciák csak napja­inkban válnak világosan lát­hatóvá. Tudomásul kell ven­nünk, hogy bárhol jelenünk meg a világban, és bármilyen eszközt választunk is, mindig és mindenhol a Magyaror­szágról kialakítandó kénét csiszolhatjuk. Közös a felelős; ségünk, és a veszélyek alapos ismeretében úgy gondolom; rendkívül fontos lenne a kül­képviseleteknek, a kereske­delmi kirendeltségeknek és a kulturális intézeteinek az ed­digieknél jóval összehangol­tabb működése. Ezért beszél­tek integrált képviseleti rend­szerről. — Ez úgy hangzik, mintha a külügy be akarná kebelezni a kulturális intézeteket... — Erről szó sincs. Mádl mi­niszter úr is elmondta értékelő tájékoztatójában, hogy ebben az esztendőben a tárta nem tervez radikális változtatásokat a külföldi magyar intézetekkel kapcsolatban. Viszont egy ala­pos és körültekintő felmérésre készül az intézetek munkáját il­letően, hogy megállapítsa, va­jon elég hatásosan, a megválto­zott külső és belső feltételeket tudomásul véve végzik-e a munkájukat, és a lehetséges legnagyobb eredményt produ­kálják-e. Előfordulhat, nogy a vizsgálat eredményeképpen egyes helyeken csökkenteni kell a munkatársak létszámát Ahol másképpen nem bUto­­sítható a kulturális diplomácia ellátása, ott a Külügyminiszté­rium hajlandó lesz a követsége­ken belül helyet adni ennek a funkciónak Egyébként azt sze­retnénk, ha ezek a kulturális intézetek a maguk igényes és sokszínű tevékenységével olyan erőteljes kisugárzást tud­nának teremteni a fogadó or­szágban. hogy bizonyos mérté­kig ellensúlyozzák az előítéletes és hazug propagandát. Ez ter­mészetesen nem kizárólag és nem is elsősorban a kulturális intézetek feladata, legfeljebb közvetett módon. De — mint az igazgatók beszámolóiból ki­derült — törekedtek ennek a feladatnak az ellátására is. Hi­szen csak az elmúlt akadémiai évben, mint megtudtuk, 3040 féle tevékenységet végeztek, több ezer produkciót noztak létre, igyekeztek bemutatni a magyar kultúra értékein kívül a magyar politikát és kultúrát is, és több nelyütt igen színvo­nalas tudományos kutatási, fel­sőoktatási munka, illetve köz­vetítés zajlott. A jövőben ép­penséggel ezeket a tevékenysé­geket kell felerősíteni, illetve átrendezni. Az egykori kultúr­­házi funkciónak a mai nemzet­közi és hazai viszonyok között nyilvánvalóan nincs létjogo­sultsága többé. Hiszen nem elfogadható, hogy a jelenlegi Eazaasági helyzetben jelentős öltségeket fordítsunk esetleg csak szerény mértékben láto-Ctott rendezvényekre. zembe jut egy adoma a Rá­­kóczi-szabadságharc idejéből. Akkoriban holland katonák érkeztek Magyarországra, igen szerény gúnyában, ólomgom­bokkal díszítve. Igencsak elcso­dálkoztak, amikor meglátták a nyalka kurucokat, és megkér­dezték: „Ti ugyan miért pa­naszkodtak, hogy rosszul megy sorotok? Mi bizony, ha a szük­ség úgy hozza, még a gombja­inkat is levágjuk és golyó he­lyett használjuk, hogy tovább tudjunk harcolni. Nos, mi, sze­gény, kicsi ország, ne hivalkod­junk. Ez afféle afra nyomorú­ság. Tudomásul kell vennünk, hogy nem vagyunk sem Ang­lia, amelyik egy British Counal nevű hálózatot képes a világ­ban működtetni, de nem va­gyunk Franciaország sem, amelyiknek a Francia Intézetei számos országban záporozzák szét a fianda kultúra és nemze­ti eszme értékeit. — A magyar kormány tehát szét akarja verni ezt a néhány évtizede Kialakult és folyama­tosan alakulóban lévő intéz­­ményrendtteril — Ostobaság lenne. Csak korszerűsíteni szeretné a te­vékenységét. Azt akarja, hogy ezek valóban és hatásosan szolgálják a nemzet céljait, a magyar kultúra elismertsé­gét, általában a magyarságról kialakított kép javulását. — ön úgy gondolja, majd nemsokára létrejövő Nemzeti Tájékoztatási és Propaganda Hivatal fogja megmondani, hagy etek tsz intézetek mit ét hogyan esdnAljastakt — Ném valószínű, hogy egy ilyen intézmény létrejön Magyarországon, már csak rossz emlékű elődje miatt sem. Egy egységes és erőteljes Magyarország-kép kialakítá­sára és az ehhez szükséges stratégiának a kidolgozására azonban rövid időn belül szükség van. Ezt tudomásul kell vennie mindenkinek, aki valamilyen formában Ma­gyarországot képviseli külföl­dön. A változtatás, a megújí­tás, a színvonal emelésének sürgetése persze mindig bizo­nyos érdekeket sért, de nem kell mindjárt „rendőrért kiál­tani” és némi túlzással a füg­getlenség korlátozását emle­getni akkor, amikor kemé­nyen számon kérik az ember munkáját. És meg kell érteni azt is, hogy mind a nemzetkö­zi helyzet megváltozása, mind a költségvetés teherbíró ké­pessége nagy úr. És inkább menjen csődbe egy-egy intéz­mény, zátjuk be, esetleg majd jobb időkben újra megnyitjuk vagy nyitunk máshol, de az ország csődjét nem kockáztat­hatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents