Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-10 / 8514. szám
Magyar Fórum, 1993.8.5 lí Mit mondott a külügyminiszter Csurka Istvánról Kaliforniában? Előzmények: 1993. március 26-án a Los Angeles-i Radisson Hotelben Jeszenszky Géza külügyminiszter úr előadást * tartott a helybeli magyaroknak. Ebben támadta Csurka Istvánt, a parlamenti képviselő tevékenységét — s erre a támadásra a- Magyar Fórum Szerkesztőbizottságának elnöke szokásos rovatában, a „Helyszíni közvetítésben" reagált. A Magyar Köztársaság külügyminisztere sérelmesnek tartotta Csurka István írását, s tiltakozó levelének közlését kérte a Magyar Fórurptól. Jeszenszky Géza külön kifogásolta, hogy a Csurka István által felhasznált forrás — a kaliforniai ÚJ Világ című hetilapról van szó — „egy kifejezetten szélsőjobboldali lap". A külügyminiszter úr levelével együtt megküldte az eseményről ugyancsak beszámoló Amerikai Magyar Hírlap cikkét is, hogy állítását — miszerint a Csurka István által kifogásolt kijelentések nem hangzottak el — igazolja. A lap szövege azonban, mintha egy másik előadásról tudósított volna. Azért kénytelenek voltunk beszerezni az előadás magnetofonfelvételeit, és ezek alapján ismertetjük az ott történteket. Ezt annál inkább szükségesnek és elkerülhetetlennek tartottuk, mert közben telefonon érdeklődött nálunk Jehuda Lahav izraeli újságíró, aki arra hivatkozva sürgette részletes reagálásunkat, hogy a Külügyminisztériumból olyan információkat kapott, melyek szerint mi onnan megkaptuk volna az előadásról tudósító hiteles hangfelvételeket. Ezek beszerzését kénytelenek voltunk más források segítségével megoldani. Egyúttal gondoskodtunk hivatalos,'amerikai közjegyző által hitelesített tanúsítványokról is, miszerint az általunk felhasznált forrásanyag mindenben megfelel a valóságnak, az ott elhangzottaknak. Idéznünk kell néhány sort Jeszenszky Géza külügyminiszternek a Magyar Fórumhoz megküldött leveléből. Ebben egyebek közt azt írja: „Csurka István magánéletével előadásomban nem foglalkoztam, de valóban kifejtettem azt a véleményemet, hogy az ő személyisége és politikai viselkedése az elmúlt évben Jelentősen megváltozott. Ebben az összefüggésben hasonlítottam néhány újabb keletű közszereplését ahhoz, ahogy egy részeg ember sok igazságot szokott kimondani („in vino veritas"), de éppen az alkohol hatása alatt a mindennapi életvitelben elkerülhetetlen és szükséges korlátokat átlépi és nem egy esetben felelőtlen, átgondolatlan kijelentéseket tesz." A Csurka-jegyzet forrásaként felhasznált Új Világ című lapról ezt olvashattuk: „Talán Önök nem tudják, hogy a forrásként felhasznált orgánum egy kifejezetten szélső jobboldali hangvételű lap, amely három éve következetesen nem bírálja, ót szidalmazza a szabadon választott magyar kormányt, annak működéséről és Magyarországról tudatosan elferdített információkat közöl. Az április 9-i szám nem csupán meglehetősen útszéli és primitiv hangnemben fogalmazta meg „tudósítását", de olyan kijelentéseket adott a szájamba, amiknek az elhangzása aligha képzelhető el, ezért a közlés és a kommentálás előtt illendő lett volna megkérdezni az MDF egyik elnökségi tagjának a másik elnökségi tagot, hogy mennyiben felelnek meg a valóságnak az állítólag elhangzottak. Közben a külügyminiszter úr által elmarasztalt Új Világban idős Szalay Róbert megírta „Fiam védelmében"című cikkét, és ugyanott megjelent az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége alelnökének, Viczián Zsuzsannának nyilatkozata is az eseményről. Idős Szalay Róbert kemény szavakkal minősíti a külügyminiszteri előadást. Ezeket nem kívánjuk megismételni. Annyit idézünk belőle, hogy a „legnagyobb felháborodást az váltotta ki, ahogy sértő módon nyilatkozott Csurka Istvánról, egykori harcostársáról, az MDF elnökségének az országos gyűlésen nagy szavazati aránnyal megválasztott tagjáról." A külügyminiszter a Magyar Fórumnak azt írta, hogy Csurka István magánéletével nem foglalkoztam", s a kaliforniai előadásában mondottakat védelmébe vette. A Magyar Fórum szerint az ott elmondottak és elhangzottak nem védhetők, nem indokoltak. De a minősitgetés és az események emlegetése helyett adjuk át a helyet az idézeteknek. Ezeket lehetőség szerint szó szerint közöljük; még akkor is, ha megértésük esetenként éppen úgy igénybe veszi az olvasó türelmét, mint az ottani hallgatóságét. Tagkönyvsorszámok Az országos főveszélyt Csurkában látó külügyminiszter már első lélegzetvételre közölte, hogy mennyire sajnálatos, miszerint „megvannak, akik otthonról tudatosan félrevezetik önöket". Ezután szóba került a hosszan elhúzódó áldatlan magyar médiaháború. Idézet: „De az, hogy ez a két ember, akit pártok, beleértve a saját pártom, bele az ellenzék, beleértve Csurka Istvánt, Gombárt, Csurka István a legnagyobb örömmel támogatta és elfogadta. Gombárt Csurka különösen támogatta." (A két ember nyilván Gombár Csaba és Hankiss Elemér lehet, a Rádió, illetve a Televízió azóta leváltott elnöke.) A külügyminiszternek különben az egyik koalíciós partnerpárt ismert képviselőjéről is van néhány jó szava. Tárgyán Józsefről említi: „Nagyon gyanús a múltja, és nagyon gyanús az, hogy honnan van pénze.” De e kisgazdakitérő után ismét Csurka István kerül terítékre: „Es ez történt a Magyar Demokrata Fórumban. Sajnos, hogy bejött, kocsmapolitika képviseli a kocsmapolitikát. Csurka István. A következő mondatok ugyancsak joggal keltették fel a hallgatóság figyelmét: „Amikor a nyolcvanas évek derekán megindult Magyarországon egy nyíltabb politizálás, Csurka valóban a szamizdatos ellenzékkel együtt ő nagyon fontos szerepet töltött be: Kis János és Csurka István együtt dedikálták könyveiket... Csurka István a Magyar Demokrata Fórum egyik indulója (ezt a fél mondatot több emberrel próbáltuk megfejtetni, egyiknek sem sikerült), és nem tudom én. alapító tagja, négyes tagkönyve van." A miniszter aztán megemlíti saját tagkönyvének számát: megtudjuk, hogy az a 137-es sorszámot viseli, ami hihető is, hiszen, mint említi, „az első jelentkezők között ott voltam". A hátba döfő pamfletíró Ezután kisvártatva elbűvölő stilbravúr következik: „Mindenki úgy tudta, hogy Pistának szüksége van egy jó lektorra". Cs. I. vagy kerített ilyent, vagy enélkül is boldogult, mert irodalmi érvényesülése mégiscsak megtörtént valahogy. Itt a folytatás a szokásosnál is talányosabbá válik: „és önök is voltak, akik találkoztak vele, előadások során, és nem osztott ő, nem aratott ő önök közt sem osztatlan sikert, de nem is váltott ki, azt hiszem, ellenszenvet". A szövegből kiderül, hogy a külügyminiszter úr általában mégis meg szokta védeni Csurkát, aki azonban — mit is tehet egy hálátlan pamflettíró — a miniszterelnököt „alaptalanul és igaztalanul hátba döfte". Aztán következik egy SZKP- történetekből ismert fordulat: „az ilyesmiket az ember miért nem beszéli meg először a saját pártjában?" De hát Csurka már csak ilyen, hiszen ő tálán még á jogállamiságot sem veszi komolyan. Itt jön a ráadáslapát: „Csurka amúgy is tett olyan kijelentéseket, amelyeket, amelyekre nagyon nehéz volt nem antiszemitának minősíteni." Ezután Jeszenszky Géza Csurka István terveire utal: „lásd itt különösen arra a programra, amelyet, amit Csurka István epigonjai készítettek". A kritizált szerző „eszmerendszerében
