Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-10 / 8514. szám

JESZENSZKY GÉZA KÜLÜGYMINISZTERREL BESZÉLGET SZÉKELY ANNA

Pesti Hírlap, 1993.8.4

Béc§, Poi*ony, Prága, Berlin, Stuttgart, Pénz*, Helsinki, Varsó, Moszkva, Bukarest, Szófia, Róma, Kairó, Delhi. Tizennégy világváros, ahol ma magyar kulturális intézet működik. Semmihez sem hasonlítható hálózat! A magyar kultúra tévesztésének, a Magyarország-kép formálásának óriási lehetősége. Az intézetek vezetői az utóbbi évek során általában kicserélődtek, tevékenységük majdnem minden területen megújult A művelődési és külügyi tárca vezetői azonban úgy vélik, alaposan át kellene gondolni, hogyan lehelne ezeket az intézeteket az eddigieknél sokkal hatásosabban, eredményesebben, az egész nemzet céljainak szolgálatában, a szó nemes értelmében „kihasználni”. A kulturális | intézetek itthon tartózkodó igazgatóinak szokásos nyári értekezletén a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban ezúttal vendégként Jeszenszky Géza külügyminiszter is előadást tartott.

— Miniszter úr, az a kép, amelyet ön a külföldi magyar kulturális intézetek igazgatóinak festett Magyarország jelenlegi nemzetközi megítéléséről ét arról a közegről, amelyben orszá-Enkttak folyamatosan helyt n állnia — nem volt túl rózsás. Bizonyos veszélyek felbukkanását jelezte.

— Tagadhatatlan, hogy Magyarország nemzetközi helyzete nehezedik Nagy | megfontoltságot, taktikai érzé- I két és összehangolt tevékenységet kíván, hogy a magyar diplomácia —de a kultúrdjplomáda is — napról napra megtalálja az éppen legmegfelelőbb eszközt és módszert ahhoz, hogy folyamatosan meg tudja őrizni Magyarország súlyát és tekintélyét a nemzetközi porondon.

— Úgy gondolja, hogy a nemzetközi helyzet általában olyan képlékennyé és bizonytalanná vált, hogy ilyen terepen nehéz szilárdan állni ét megtalálni a kapaszkodást pontokat t

— Valóban, ez az egyik ok. Hiszen a közelünkben, a Balkánon zajlik ez az embertelen háború, amelynek különlegessége, hogy nem is a huszadik századi vérengzésekre emlékeztet, hanem a középkori öldökléseket, mondjuk a tatárdúlást idézi. Ennek egyik magyarázata talán az, hogy a hirtelen függetlenné vált nemzetek, nemzetiségek egy része belebtklult az önállóságba, és hagyta, hogy fiait elborítsa valami ósi, vallási-etnikai uralkodási vágy. A polgári civilizációk mind a mai napig sikertelenül próbálják huszadik századivá emelni és Iccsendcsftrni az. ellentéteket. Ahogy a terrorizmussal szemben is csak egyes csatákat sikerült eddig megnyerni, a háborút magát távolról sem. Ez az úgyszintén rendkívül kegyetlen és primitív öldöklési módozat a világnak hol ezen, hol azon a konfliktusterepén bukkan fel újra meg újra.

Nos, ilyen változékony, bizonytalan légkörben raVóoan nem könnyű egy kicsi, gyakorlatilag csak önmagára számítható országnak okos, nyugodt, kiegyensúlyozott diplomáciai tevékenységet folytatnia.

— Ezeh szerint rosszabb a helyzet, mini mondjuk az 1990- et esztendő, a szocialista világrend összeomlása előtt volt t

— Ezt semmiképp sem állíthatom. Az persze igaz, hogy a Nyugat számára nyilván egyszerűbb volt egyetlen összefogott ellenségképpel szembeszegülni, akkor kizárólag arra kellett ügyelni, hogy a katonai egyensúly meg ne bomoljon, legyen mindig elegendő rakéta... No, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez az. „átláthatóan tiszta" helyzet mindvégig micsoda szörnyűséggel fenyegette az emberiséget. Hiszen valakik valahol valamikor megnyomhatták volna a gombot... De most megvan a reményünk arra, hogy ettől egyelőre megmenekültünk. A túlélők nem ébredhetnek arra a bizonyos „utolsó utáni napra", amelyet a „The Day After...” című filmben jelenítettek meg, amikor is az emberiség maradékának az atomháború utáni roncsokon kell megpróbálni újjáteremteni a világot. Ehhez Képest ma minden helyi háború, ellenségeskedés, ae még a riasztóan nagy mennyiségű civilizációs és baleseti halálozás sem adhat okot teljes elkeseredésre.

— Mi az oka annak, hogy ön mégis veszélyt érez Magyarország nemzetközi megjelenése körüli

— Ennek alapvető oka az, hogy míg országunk külpolitikai gondolkodásmódja és gyakorlata az utóbbi három esztendőben nem változott, addig a környezetünk szándéka és viselkedése, úgymond: harcmodora jelentősen átalakult. A

magyar kormány kezdettől fogva a kapcsolatok rendezésének, a barátkozásnak, a megbékélésnek, a kinyújtott kéznek a politikáját folytatja. A környező országok némelyikében azonban visszatérően és helyenként erősödőén magyarellenes megnyilvánulások tapasztalliatók, és ezek ncliezftik a határainkon túl élő magyar kisebbség helyzetét is. Sajnos itthon is vannak szélsőségesen ellenzéki hangok, csoportok, amelyek igyekeztek befeketíteni külföldön a magyar demokráciát, de hát ők azért hál' Istennek nem sok kárt tettek. Veszélyesebb egyes szomszédaink nemzetközi propagandája. Hiszen a világ a Balkán esetében sem tudta-tudja megállapítani, hogy ki az igazi felelős. Az egyik nemzetiség elkezdte a háborút, borzalmas módszerekkel emberiség elleni bűnöket követett el tömeges méretekben, s ez idővel szintén elfogadhatatlan megtorláshoz vezetett. A világ pedig legyintett: hiszen ezek mind egyformán bűnösök! És ez az általánosítás tapasztalható időnként a magyarságot érintő vitákban is. A Környező országokban a diktatúrák évtizedein át csöndben folyt az etnikai összetétel mesterséges megváltoztatása, honfitársaink, a magyar kisebbség rovására. Amikor pe- I dig mi az anyaországiul ki- I keltünk ez ellen, illetve az ottani magyarok fejezték ki határozottan jogos önkormányzati törekvéseiket, egyesek szemében mi tűntünk „rossznak", nacionalistának, akiket nyilván a birodalmi szándék, a natárok újabb át-, illetve viszszarendezésének vágya vezet. Az nyilvánvaló persze, hogy a bajok fő forrása, a közép-európai népek „összeveszéséneV" okozója Trianon, vagyis az. 1919-es békerendszer, fliszen köztudott, hogy ez mennyi, sokáig hamu alatt izzó konfliktusgócot teremtett. Ám az új magyar kormány számtalanszor kinyilvánította, hogy tisztában van a mai európai realitással, és nem óhajt egy konfliktust újabb konfliktusok létrehozásával feloldani. Nem revideálni akarja a jelenlegi országhatárokat, hanem jellegüket szeretné megváltoztatni, a nyugat-európai határokéhoz hasonlóvá tenni. Ennek ellenére a szomszédaink, akiknek az az érdekük, hogy befeketítsenek bennünket, azt terjesztik rólunk, hogy területek megszerzésére törekszünk. Nyugai-Európa pedig legyint: „Ja, a magyarok? Azok is benne vannak valami nemzetiségi ellenségeskedésben." összemossák a Kisebbségekkel szembeni antidemokratikus bánásmódot

Levágjuk az ólomgombokat?