Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-09 / 8513. szám
Önkormányza ti jogot az oktatásban, az információban és a nyelvhasználatban Magyar Nemzet, 1993.8.4 Fogyatkozó szlovákiai magyarság A szlovákiai Ipolyságon 1954-ben született Gyurgvik László a pozsonyi Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karán szociológiát tanult, 1985-ben végzett. Ezután öt esztendeig a szlovák főváros Agrárgazdasági Kutatóintézetében dolgozott, 1990-től a szlovákiai magyar katolikusok hetilapjának főszerkesztő-helyettese, illetve szerkesztője volt, 1992 derekáig. Azóta szellemi szabadfoglalkozású. Kutatási területe demográfia, társadalomstatisztika, illetve vallás- és nemzetiségszociológia. E tárgykörökben számos publikációja jelent meg. Napjainkban készült el az 1991. március 3-i szlovákiai népszámlálás magyar kisebbséget'érintő adatainak részletes elemzésével.- Az 1989-es változások után másfél esztendővel tartott csehszlovákiai népszámlálás miben különbözött a korábbiaktól?- Elsősorban abban - kezdte Gyurgvik László -, hogy hosszú évtizedek után viszonylag demokratikus körülmények között igyekeztek felderíteni a társadalom állapotát. A másik: két évtized után a nemzetiség mellett megkérdezték az anyanyelvi hovatartozást is. A népszámlálást bizonyos várakozások előzték meg. A szlovák közvélemény, különösen a Matica Slovenska körei úgy vélték: amennyiben a magyarság száma jelentősen megnövekszik az előző számbavételhez viszonyítva, az egyértelmű bizonyítéka lesz a szlovákiai magyarság szlovákokat asszimiláló törekvéseinek. Az itteni magyarság egyes köreiben is voltak irreális várakozások, némely lapunk egymillió szlovákiai magyarról beszélt. Alkosson kisebbséget- Tehát több tíz-, esetleg százezres növekedésre számítottak...- A köztudat hatszázezer magyart emleget, a néprajzosok hétszáz-hétszázötvenezret. Az előbbi a reális, ezt eredményezte a népszámlálás is. 1991-ben a szlovákiai magyarság száma 567 296 fő volt, a tizenegy évvel korábbi számbavételhez képest 7806 fővel növekedett. Bár a végleges részletes eredmények közzétételét ez év végéig tervezi a Szlovák Statisztikai Hivatal, az előzetes községsoros adatok alapján lehetővé vált a szlovákiai magyarság településszerkezetében az elmúlt két évtized során bekövetkezett változások behatóbb elemzése is.- Az utóbbinak napjainkban mind nagyobb a közéleti jelentősége...- Annál is inkább, mert a szlovákiai magyarság önigazgatási törekvései az uralmon lévő szlovák politikai körök egyértelmű elutasítását váltották ki. Meg is ideologizálták, aminek lényege: a magyarság az általa lakott területeken is kisebbségben van - a vegyes lakosságú területek is szlovák többségűek -, ezért még elvi alapja sincsen a magyar autonómiatörekvéseknek. Érvelésük eltérő ugyan, de valamennyi a szlovák lakosság számának relatív többségét hivatott alátámasztani. A két leginkább elterjedt koncepció közül az egyik a tizenhárom dél-szlovákiai járás és két nagyváros - Pozsony és Kassa - nemzetiségi összetételét veszi alapul, a másik pedig a tíznél nagyobb magyar százalékarányú járások adatait összegzi.- Elemezzük az imént említett településszerkezetet.- Amennyiben a magyarlakta területet a magyarság által lakott járások területével azonosítjuk, a magyarság valóban az általa lakott járások összterületén belül kisebbségben él. Ennek oka. hogy a magyarlakta járások és a magyar nyelvterület északi határa eltérő, és csak elvétve egyezik egymással. A jelenleg érvényben lévő közigazgatást ugyanis több mint három évtizede alakították ki, amikor mesterségesen olyan területegységeket szabtak ki. amelyeknek nem voltak történelmi, gazdasági, még kevésbé etnikai alapjai. A járásokat ekkor egy-egy magyar vagy magyar többségű és egy-egy, a szlovák lakosság által lakott vidék összevonásából észak-déli irányban hozták létre, hogy a magyarság lehetőleg kisebbséget alkosson. Dunaszerdahely és Komárom körzetében még így sem tudtak magyar kisebbségű járásokat kreálni. A két járásban a magyarság aránya ma is 87,2, illetve 72,2 százalék.- A térképre tekintse a szlovákiai magyarság mintegy ötszáz kilométer hosszú, a nyugati szakaszán negyvenöt-ötven kilométer széles, a keletin keskenyedő, de többnyire összefüggő területen él Pozsonytól a szlovákukrán határig. A magyar nyelvterület azonban Kelet-Szlovákiában. Kassától keletre hosszabb szakaszon ma már megszakad.- A magyar nyelvterület kiterjedése az elmúlt hét évtized folyamán jelentősen csökkent. A leggyorsabb és a legnagyobb mértékű területvesztés a század közepén történt, amikor 1945 és 1949 között drasztikusan megfogyatkozott a szlovákiai magyarok száma. Közülük 32 ezer személyt kiutasítottak az országból. 70 ezret a magyar-csehszlovák lakosságcsere keretében kitelepítettek, hatezren elmenekültek. 44 ezer személyt Csehországba deportáltak kényszermunkára a kiűzött szudétanémetek helyébe. A legsúlyosabb veszteség, hogy hatósági nyomásra 327 ezer magyar szlováknak vallotta magár, hogy elkerülje az atrocitásokat. Ezek után a magyar nyelvterület kiterjedése az ötvenes évektől alig változott. Ma már csak Bögelló'n- A csehszlovák statisztikai kimutatások azokat a helységeket tartották vegyes lakosságú, vagyis nemzetiségek által lakott településeknek. ahol az utóbbiak aránya meghaladta a 10 százalékot, illene a száz főt...
