Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-09 / 8513. szám

Magyar Nemzet, 1993.8.4-Az 1991-cs népszámlálás időpontjában Szlovákia 551 városa és községe tartozott ebbe a csoportba, ahol a magyarság 99,3 százaléka élt. A magyarság által lakott területeken belül 19 szlovák jellegű település található, amelyek a trianoni határok megvonása után végrehajtott kolonizációs betelepítések következtében jöttek létre. Másrészt az 1945-öt követő szláv nemzetállami törekvések folyamán változott meg további községek nemzetiségi összetétele. A többnyire városokban élő, az összefüggő nyelvterületen kívül eső, esetleg néhány száz fős magyarság szórványokat és kisebb-nagyobb nyelvszigeteket alkot. Külön kell említenünk a szlovák fővárost, Pozsonyt, illetve Kassát, ahol a magyarság aránya ugyan nem éri el az öt százalékot, azonban őshonos gyökerei, nemzetiségi, kulturális szervezettsége, intézményi keretei következtében semmiképpen sem minősíthető szórványnak. Még akkor sem, ha a mára alaposan felduzzasztott, kereken 441 ezer lakosú Pozsonyban 19 505, a 235 ezres Kassán 10 128 magyaréi.- Hány községben él a szlovákiai magyarság?- A magyar nyelvterület kiterjedésében 1970 és 1991 között lényegesebb változások nem következtek be. Bár 534-ről 523-ra csökkent.a 10 százaléknál nagyobb magyar részarányú községek száma, eközben az erőltetett összevonásokkal 3099-ről 2834-re fogyatkozott a szlovákiai falvak száma. Az 50 százalékot meghaladó magyar részarányú községek száma 435, ezekben kereken 440 ezer magyar él, a szlovákiai magyarság 77,7 százaléka. A 90 százalék feletti magyarságot kimutató 176 faluban lakik a szlovákiai magyarság egynegyede. Ma már csak egy községben - Bögellón - élnek 100 százalékban magyarok. Egyébként az 1980-as népszámláláshoz viszonyítva 43-mal emelkedett a magyarlakta községek és városok száma. Ezt elsősorban a közigazgatási jogállással rendelkező települések számának emelkedése, illetve a szórványokban és a városokban élő magyarság számának gyarapodása idézte elő.- Miként alakult a kisvárosok magyar lakossága?- Napjainkban Szlovákiában huszonhét olyan város található, ahol legalább ezer magyar él, főként az ország déli részén. A városi jogállású települések száma az utóbbi időben növekedett, például a nyolcvanas években minősítették várossá a mátyusföldi Diószeget és a bodrogközi Tiszacsemyőt. A legtöbb magyar a következő városokban él; Komáromban 23 753, Dunaszerdahelyen 19 447, Érsekújváron 13 287. A 80 százalékot meghaladó magyar többségű városok: Nagymegyer, Dunaszerdahely, Gúta és Királyhelmec. A legnagyobb magyar népességgyarapodást az elmúlt évtizedben Dunaszerdahely, Érsekújvár, Kassa, Komárom érte el, a legszámottevőbb fogyást pedig Rozsnyó. Nyitra, Szene, Fülek és Pozsony mutatta ki. Gyarapodott viszont az öt-tízezer lakosú kisvárosok magyar lakossága, így Párkányban, Ipolyságon, Somorján, Nagykaposon és másutt. Az adatokból kitűnik, hogy a Pozsonyba és Kassára beköltöző magyarok magas száma csak részben pótolja az igen jelentős asszimilációs veszteséget, és a migráció hatása csak kisebb részben nyilvánul meg a két város magyar lakossága számbeli emelkedésében. A leghomogénebb magyar népességű járásokban valamelyest csökkent, illetve stagnál a magyarság aránya, jelentősen csökkent azonban a nyitrai. a lévai és a nagykürtösi járásokban.- Milyen következtetések vonhatók le az

1991. évi népszámlálás adataiból?- Az elmúlt két évtizedben a szlovákiai magyarság urbanizálódott, és ma tizenhárom város - nyugatról keletre haladva: Somorja. Dunaszerdahely, Nagymegyer, Gúta. Komárom, Párkány, Zseliz, Ipolyság. Fülek. Tornaija, Királyhelmec, Nagykapos, Tiszacsernyő - magyar többségű, a tizennegyedik pedig - Szepsi - relatíve az. A nyelvterületen belül mégis fokozatosan csökken a magyarság részaránya, hasonlóan a magyar többségű községekben is. E változás részben az urbanizációs folyamatok következménye, részben pedig asszimilációs veszteség. A csökkenés mértéke különösen szembetűnő a döntően magyar jellegű. 70 százalék feletti magyarságú községekben.

Költözés és vegyes házasság- Ennek következtében már napjainkban kirajzolódnak és elkülönülnek egymástól a magyarság lélekszámú szempontjából a gyarapodó, a stagnáló, illetve a csökkenő népességű magyarlakta területek. A homogén magyarságé tájak nemzetiségi összetétele nem változott lényegesen, ugyanakkor a nyelvszigetekben, illetve a nyelvterület peremén fekvő községek egy részében jelentős az asszimilációs veszteség. A magyarság legnagyobb mértékű fogyását a nagyvárosokba való beköltözések, valamint a vegyes házasságok idézik elő. A magyar többségű területeken élő magyarság nemzetiségi megoszlása szinte követeli az önigazgatás valamilyen működő formájának szükségességét.- £ tekintetben melyek a legfontosabb tennivalók?- A szlovákiai magyarság helyzetének hosszú távú rendezése a másság elismerésével, a tolerancia, a humanizmus és a demokrácia szellemével. Önkormányzati jog a: oktatásban. a kultúrában, az információban és a nyelvhasználatban. Fontos lenne a nyelvterület körülhatárolása, a következetes kétnyelvűség. A helyi önkormányzatok, valamint a természetesen szerveződő régiók jogköreinek és eszközeinek törvényekkel való biztosítása. Mindehhez politikai akaratra, az asszimilációs helyett integrációs politikára, a másságot tiszteletben tartó demokratikus jogállamra, nemzetközi garanciákra lenne szükség

Bollik Józ«rf