Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-02 / 8509. szám
HVG, 1993.7.24 27 INTERJÚ AZ .ALKOTMÁNYBíRÓSÁG ELNÖKÉVEL Bíborban, bársonyban Uberelheti-e az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság döntéseit? Miként működhet még ma is „titkos” perrendtartás alapján a nagyhatalmú bársonytaláros testület? Miért bántak „kesztyűs kézzel” a kormánnyal a bírósági törvény felülvizsgálata során a köztársasági konstitúció őrei? - többek között erről kérdezte a HVG Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság elnökét, kitérve arra is, milyen politikai veszéllyel járna, ha 1994-ben esedékes létszámemelése után a Váci úti ítélőszék két szenátusban működne. HVG: Miközben önök itthon hónapok óta szorgalmazzák, hogy a hazai jogviták csak a budapesti Alkotmánybíróságon keresztül juthassanak el a Strasbourg! jogi fórumokhoz, az Emberi Jogok Európai Bizottsága a közelmúltban mar meg is hozta első két határozatát magyar ügyekben. Tulajdonképpen mi a kifogásuk az ellen, hogy a „rendes bíróságok” által jogerősen lezárt emberi jogi ügyeket ma közvetlenül a Strasbourg! törvényszék elé lehet vinni? S. L: Az 1950-ben elfogadott Európai Emberi Jogi Egyezmény szerint a panaszosok akkor léphetnek fel Strasbourgban a magyar állam ellen, ha itthon kimerítették a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket. Valójában tehát nem a mi szándékunktól, hanem Strasbourg állásfoglalásától függ, milyen ügyekben elégednek meg a rendes bíróságok ítéleteivel, illetve hol követelik meg az előzetes alkotmánybírósági döntést. HVG: Önök - biztos, ami biztos - forszírozzák, hogy alkotmányos kérdéseket érintő perekben végső döntési jogot kapjanak. A jogszabályok alkotmányosságának ellenőrzésére hivatott Alkotmánybíróság miért óhajt kurtítani a rendes bíróságok hatáskörén, s konkrét ügyekben is eljáró „legeslegfelsőbb bírósággá” válni Magyarországon? S. L: Ez zsurnaliszükai leegyszerűsítés. A problémát teljesen értelmetlen úgy nézni, mintha itt egymással rivalizáló bíróságok hatásköri konfliktusáról volna szó. Világosan látni kell: mióta Alkotmánybíróság létezik Magyarországon, a magyar jog lehetőséget ad a polgároknak arra, hogy konkrét ügyekben úgynevezett alkotmányjogi panaszt nyújtsanak be hozzánk az alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt, ha a sérelmet jogszabály alkalmazása okozta. Ez utóbbi megszorítás azonban nyilvánvalóan elhibázott. Európa legtöbb államában ugyanis az alkotmánvbíróságok felülbírálhatják bármely állami szerv egyedi döntését, még akkor is, ha az alkalmazott jogszabály önmagában nem volt alkotmányellenes. .Az alkotmánybírósági törvény módosítása során ezt a hibát korrigálni kell. Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor, hogy az egyedi ügyekben folyó ítélkezés sehol sem teszi az alkotmánybíróságokat „szuperbírósággá’, hiszen azok csupán a legfontosabb elvi kérdésekről döntenek. HVG: Pontosan ez az, ami ellen itthon élesen tiltakoznak mostanában bírósági körökben. De Strasbourgnál maradva: az önök ügymenete mennyire felel meg a tisztességes bírósági eljárásra vonatkozó nemzetközi normáknak? Nem tartja-e különösnek, hogy a jog betűjének és szellemének betartása fölött őrködni hivatott Alkotmánybíróság immár negyedik éve a nyilvánosság előtt ismeretlen eljárási szabályok szerint működik? S. L.: A kritika indokolt. A kérdésre azonban legalább három választ adhatok. Először is: a hiányolt garanciális szabályok zömét voltaképpen már 1989-ben rögzítette a parlament az alkotmánybíróságról szóló törvényben, s ezen a mi ideiglenesen alkalmazott ügyrendünk gvakorlatilag nem terjeszkedik tűi. Másodszor: ha jogosítvánvt kapunk a parlamenttől az egyedi ügvek eldöntésére, akkor valóban indokolt lehet a normál bírósági eljáráshoz közelíteni a procedurális szabályokat. Végül: az .Alkotmánybíróság, törvényes kötelezettségének eleget téve, még 1991 augusztusában letette az asztalra a maga ügyrendi tervezetét, amely - az alkotmánybírósági törvényre vonatkozó módosító javaslattal együtt - a politika útvesztőiben rekedt HVG: Két évvel ezelőtt mégis úgy nyilatkozott, hogy ha a parlament nem tesz eleget kötelezettségének, s nem iktatja törvénybe az Alkotmánybíróság ügyrendjét, akkor önök a közönség tájékoztatására publikálni fogjak azt. Talán a Magyar Közlöny szerkesztői elzárkóztak a kérés teljesítése elől? S. L: Nem. Barátságtalan gesztus lett volna a politikai erők felé egy ilyen lépés. Most már azonban kezdeményezni fogjuk, hogy az ügyrendet - az alkotmánybírósági törvény módosításától függetlenül - mielőbb alkossa meg a parlament. HVG: Az új politikai elit egy része hatalomra kerülése óta egy-két ízben mintha megfeledkezett volna korábbi eszményeiről. Ügy tűnik, ön is hűtlen lett ahhoz a jogászprofesszorként és egykori ellenzéki politikusként vallott álláspontjához, mely szerint a lehető legtágabbra kell nyitni az alkotmánybíróság
