Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-09 / 8513. szám
Népszabadság, 1993.8.4 34 Pozsony nem teljesíti brüsszeli ígéreteit Az Együttélés a helynévtáblaügyről A magyar nyelvű helységnévtáblák ellen irányuló sokadik kampányról esett a legtöbb szó az Együttélés Politikai Mozgalom keddi sajtóértekezletén - jelentette Farkas József György. ‘ POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A szlovák törvényhozásban is képviselt egyik magyar politikai erő vezetői határozottan szót emeltek az egyelőre csak a révkomáromi járásban foganatosított, de általános érvényű újabb táblaeltávolítási rendelkezés ellen. Duray Miklós, az Együttélés elnöke, Duka Zólyomi Árpád parlamenti frakcióvezető és Fehér Miklós komáromi képviselő egyaránt amellett foglalt állást, hogyha - mint az útfenntartó vállalat körleveléből kiviláglott - egy közlekedési szabályra hivatkozva távolítják el a szóban forgó táblákat, akkor az ominózus szabályt kell megváltoztatni, nem pedig azt •z emberi jogok fölé helyezni. Különösképpen vonatkozik ez Szlovákiára, miután az ország Európa tanácsi felvételének egyik kritériuma is a két nyelvű feliratok ügyének megnyugtató rendezése volt a kisebbségek lakta területeken. Erre - mint emlékezetes - a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa ünnepélyes ígéretet is tett a június 23-án elfogadott ET-felvételi határozatában. Egy kérdésre válaszolva kitértek az úgynevezett „horthysta” helységnevek ügyére, amivel egyes szlovák hivatalos körök a két nyelvben egymástól eltérő elnevezések kapcsán érvelnek. Az Együttélés vezetői rámutattak, hogy itt többnyire az utóbbi évtizedekben adott új nevek és a régi történelmi elnevezések különböznek egymástól. (Például Bőst azelőtt szlovákul sem Gabőíkovónak hívták, hanem Beinek.) S a magyar neveknek semmi közük a Horthy-rendszerhez. Ugyancsak az ET-tagsággal járó kötelezettségekre hivatkozva az Együttélés vezetői szembehelyezkedtek annak a referendumnak a tervével, amelyet a Szlovák Nemzeti ] Párt kezdeményez, s amely a halálbüntetés visszaállításáról döntene. Moravcík: Elengedhetetlen a határok elismerése A magyar-szlovák kapcsolatokról is nyilatkozott Jozef Moravéik szlovák külügyminiszter a Le Figaro című francia lapnak adott interjújában. Moravcík a hét végén tett kétnapos látogatást Párizsban, de erről a francia sajtó nem tett említést. A párizsi szlovák nagykövetség képviselője az MTI tudósítójának elmondta: a külügyminisztert fogadta Alain Juppé külügyminiszter és Alain Lamassoure, az európai ügyek minisztere, valamint René Monory, a szenátus elnöke Moravéik az interjúbein egyebek között vitatja azt az állítást, hogy a Szlovákiában elhatározott területi újrafelosztás hátrányos lenne a magyar kisebbségre nézve. „A jelenlegi három helyett nyolc, vagy tizenöt körzetet akarunk létrehozni, vagyis a magyar képviselet arányosan nagyobb lenne a körzetek nagy részében” - mondta. A külügyminiszter ugyanakkor elismerte, hogy az Európa Tanács a nemzetiségi kérdésben ajánlásokat tett Szlovákiának. „Figyelembe vesszük ezeket az ajánlásokat. így például tanulmányozunk egy olyan új törvényt, amely lehetővé tenné a magyaroknak a magyar vezeték- és keresztnevek használatát. . A nemzetiségi probléma tanulmányozására létrehozandó vegyes bizottságról szólva kijelentette: „az a probléma, hogy a magyarok minden területen előrelépést akarnak ahhoz, hogy elismerjék közös határunkat. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy előbb a határok elismerésére van szükség a tárgyalások kedvező légkörének megteremtéséhez” - jelentette ki. A szlovákiai magyar helységnévtáblák eltávolítása egy alacsonyabb fokú hatóság pitiáner kukacoskodásának, kellemetlenkedésének is tűnhet - de hát kellő jogi szabályozás, parlamenti döntés, kormányrendelet, ilyesmi nélkül is tudjuk, amit tudunk. Hogy tudniillik akárki is a végrehajtó (a közlekedésügyi minisztérium,-vagy épp az útkarbantartók, útkaparók, csendben bátorított „önkéntesek"), az egész dolog mögött a szlovák politikának a helységnévtáblákkal kapcsolatos gyanakvásai és rossz előítéletei bújnak meg. Éspedig olyképpen, hogy Pozsony a magyar helységnevekben hajlamos emlékeztetőt látni arra, hogy a szóban forgó helységek valaha Magyarországhoz tartoztak - tehát nagyon nem kívánatosak egy olyan országban, amely . még mindig (a cseh és szlovák szétválás után pedig különösen) bizonytalanságban érzi a maga történelmi jussát. Lehet - nem tagadom -, hogy egyes magyarországi magyar körök és politikai tényezők ezt a bizonytalanságot alkalmanként fokozni is próbálják. Szerencsétlen megnyilatkozásokból egész csokrot tudok magam is felmutatni. Meggyőződésem, hogy ehhez semmilyen magyar nemzeti érdek nem fűződik. Csakhogy7 a gyanakvás keltette" rossz érzés kompenzálására a magyar helységnevek elvétele a legkevésbé sem alkalmas és elfogadható eszköz. Javasolnám, hogy szlovák barátaink próbálják elhitetni magukkal: a magyar helységnévtábla nem a történelmi Magyarországot idézi, hanem azt a szimpla tényt, hogy a szóban forgó helységben itt és most magyarok élnek. Ha ugyanezek a barátaink végiggondolják, hogy az Európa Tanács sokat idézett - és nekik címzett - ajánlásai is kisebbségjogi megfontolásokból, nem pedig a magyar irredentizmusnak hízelegve (volna ilyesmire Európában többség? Ugyan...) szorgalmazzák a helységnévügy rendezését, akkor talán kedvet kapnak ahhoz is, hogy kizárólag európai normák szerint járjanak el. Táblajáték Ennek az egész ügynek tökéletesen függetlennek kell lennie attól, hogy Magyarország miképpen viselkedik Bös-Nagymaros-ügyben, vagy hogy mi hangzik el egy politikai gyűlésen, vágj’ hogy megjelennek-e Budapesten a szlovák nemzeti önérzet sértésére alkalmas cikkek. Szlovákiának a magyar nemzetiségű és magyar ajkú szlovák állampolgárok iránt van kötelezettsége. Énnek a teljesítése természetesen attól sem függhet, hogy a szlovák pártpolitikai erőviszonyok milyen fokon ösztönzik bizonyos pártok „ki a jobb szlovák?" címkéjű „hazafias” (valójában nacionalista, magyarellenes élű) versengését. Tudom, hogy ez mindig hatástalan, de soha nem állhatom meg felidézni: Finnországban, ahol a lakosságnak körülbelül olyan hányada svéd, mint Szlovákiában a magyar, mindenütt maradéktalan kétnyelvűség uralkodik, ptt is, ahol svédeknek nyoma sincs, nyoma nem volt. Aczél Endre
