Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-09 / 8513. szám
Magyar Fóruiú, 1993.8.5 33 Rt. elnöke véletlenül Siklós Csaba lett, — nemes egyszerűséggel csak valami ilyesmit tudott válaszolni, hogy mindig szeretett utazni... Lengyel László esete is azt bizonyltja, hogy példátlanul alacsony szintre züllött le a politika Antall taktikázásai és pótcselekvései közepette. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a Kádár-korszakban tisztább volt a közélet, vagy, hogy ha nem az MDF került volna kormányra 90-ben, akkor tisztább lett volna, hanem csak azt a sajnálatos tényt állapítjuk meg, hogy a változás, a megtisztulás nem következett be A remények szertefoszlottak. Minden maradt a régiben. Most pedig azért annyira fontos a hatból öt parlamenti párt választások előtti összefogódzása, hogy '94 után továbbra se láthasson bele a társadalom a korrupcióba. AZ SZDSZ SAJÁT JOGON, SAJÁT ERŐBŐL SOHA NEM TUD MAGYARORSZÁGON HATALOMRA KERÜLNI. Igaz, az emberek még nem rettentek el eléggé attól a lehetőségtől, hogy a derék ávós családból származó Pető Iván lesz a miniszterelnökük, de majd elrettennek Nagyjából ugyanez a helyzet Orbán Viktorral is. ö is tudja, hogy akármilyen gyenge is most az MDF, arca a maradék magyar illatra, ami még meg-megül az emlékezetek alján, szüksége van mindegeik liberális műsorszolgáltatónak. Ezért kellett az MDF-et kiherélni. Ezt hajtotta végre engedelmesen Antall József. Ezalatt újra dzsembori van Gödöllőn. Most, sajnos csak 1200 cserkészre futotta. Recesszió van. Antall József természetesen az 1200 cserkész előtt is megjelent és megtartotta szokásos történelemóráját, a szokásos kétértelműségekkel, s megint befújta magát nemzeti desodorokkal. Mert igaz ugyan, hogy a Teleki-fiit cserkész világtalálkozó idején már dühöngött a sztálini terror és Hitler is hatalmon volt már, de az már bizony nem igaz, hogy ebből a tényből valamiféle önigazolást lehetne csinálni Antall József számára Gödöllőn. Hiába köti össze most magát a cserkészettel. men neki Lengyel László feljelentésével a zsebében nem a cserkészhagyományokról kellene beszélni, hanem arról, hogy mi van az Úttörő Szövetségnek nyújtott milliókkal, az Ifjúsági és Gyermek Alapítvánnyal, mi van a szakszervezetekkel és valójában mennyi támogatást Is kapott hát a cserkészet? És mi van végül a szavak és a tettek egységével? A cserkésztáborban könnyű elérzékenyülni, de hát milyen kézben van és milyen tankönyvekből tanul a magyar ifjúság. Pető Iván — vagy árvalányhaj — ebben a kérdésben kéne dönteni. Kellett volna. MERT MOST MÁR NINCS VISSZAÜT. Az egymásra utalt népidegen pártok megkötötték paktumaikat, s egyetlen céljuk van, az hogy idegent, azaz valamiképpen a társadalom valós érdekeit képviselő új pártot, vagy kezdeményezést ne engedjenek be maguk közé. Nehogy kiderüljön, hogy a 89—90-ben felrakott, majd az MDF—SZDSZ paktummal bevakolt rendszer életképtelen, hamis ét púp a nemzet hálán. Most rövidesen kiderül, hogy valóban nincs jobb, alkalmasabb, tisztességesebb vezetőrétege a magyar nemzetnek, vagy csak a taktikázás, a hazudozás és a fenyegetőzés gátjaival és demjanjukozásával lehet távoltartani a nemzetmentö vállalkozástól a nemzeti masszívum férfiait. Olyan események következnek, amelyre az egész országnak oda kell figyelnie. Balatonszárszón augusztus végén össze fog gyűlni a népi és nemzeti elkötelezettségű értelmiség, ét ha Isten segít, ki is fog mondani valamit, ami meghatározza a jövő magyar politikáját. Balatonszárszó 43-ban is a harmadik megoldást, a két nagy veszély közti önvédelem magyar útját kereste, ötven év múltán is ebben állunk leggyengébben: nincs önvédelmünk. Sokszor még az önérdek felismerésétől is távol vagyunk. Ha Szárszón sikerül felmutatni az önérdeket, akkor aköré már körészervezhető a magyarság és fel lehet kínálni a választópolgárnak egy harmadik megoldást. A Szárszón megjelenendő nemzeti erőknek sok és mély nézetkülönbségeik vannak. Van azonban közös nevezőjük is. Ennek alapján kell összefogni. Csak semmi bizonytalankodás: csak semmi „egyrészt-másrészT-ozás, csak semmi habozás a nem nemzeti klikkek leleplezésében. A társadalom végre valódi nyíltságot és egyenes beszédet vár. SZÁRSZÓNAK AZ A FELADATA, HOGY FELBÁTORÍTSA A MOST MÉG SZORONGÓ NÉPI-NEMZETI ERŐKET, hogy felhozza őket a mélyből. Be kell bizonyítania, hogy nem eshet bántódása annak, aki vállalja magyar, népi és nemzeti elkötelezettségét és rendet akar Magyarországon. Magyar rendet. Szárszó után a Horthy-temetés következik. Egy kormányközleményből már megtudhattuk, hogy a kormány tagjai csak magánemberként vesznek részt az ünnepélyes tiszteletadáson. Mert Thürmer Gyula már összevonta a szemöldökét ti mert már reszketnek a „kitárnám" rosszallásától. Mi, Magyar Utasok inkább népiek vagyunk mint Horthy Miklós feltétlen hívei. De hát ő volt Magyarország kormányzója 25 éven át és hazaszeretetéhez nem férhet kétség. Semmi okunk nincs a főhajtásunk és tisztelgésünk elrejtésére abban az országban, ahol Kádárt díszesen el lehetett temetni, és semmi okunk a félelemre, vagy a meghunyászkodásra, olyan kritikusokkal szemben, ahol érvényben van a Kassai Program, ahol a vad nácibarát Antonescunak kultusza van, t ahol népirtás folyik. Gyáva kormányunk nem meri a saját halottjának tekinteni Vitéz Nagybányai Horthy Miklóst, mi viszont kimondjuk: másként gondolkozunk a világ dolgairól, de teljes valónkban leszünk jelen és nagy tisztelettel hajtjuk meg a fejünket. Szárszó hetében minden nap megjelenünk Szárszói Fórum című különkiadásunkkal és Horthy Miklós temetéséről is méltó módon emlékezünk meg