Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-09 / 8513. szám
Népszava, 1993.8.4 21 Pallagi Veretve Tétova temetés Még pont egy hónap, s meglesz a nagy temetés. Vitéz nagybányai Horthy Miklós ellentengernagy és kormányzó végső nyughelyei talál majd a hazai földben, óvatos, de jól érzékelhető készülődés vezeti be az egyébként családi ügynek tekinthető kegyeleti aktust a politikában, a szellemi közéletben is. Nem is elsősorban azokra a vásári fogásokra gondolok, mint a pénzverde által kibocsátott, a gyűjtők szenvedélyére s főleg pénzére apelláló ezüstérmék, mert tudom, jönnek még a trikók, a tányérok s az egyéb kenderesi szuvenírek is. A kufárok ott voltak már a jeruzsálemi templomban is, miért pont most hiányoznának. ‘Sokkal visszataszítóbb a szellemi kufárkodás, amely mostanában zajlik a Horthy nevével fémjelzett negyedszázados történelmi korszak újraértékelésével. Az a csendes, sunyi nyomulás, amely annak a kornak előbb a hadseregét, majd közigazgatását, később szociális rendszerét próbálja egy aranykorra jellemző szavakkal lefesteni. Ezeik a próbálkozások persze nem lehetnének többek magánvélekedéseknél, ha nem látnánk a kísérleteket arra, hogy szépen csendesen visszalopódzanak társadalmunkba a Horthy-rendszer jogintézményei, ha nem folyna újra vita a Szent István-i gondolatról, a Szent Koronáról, mint jogforrásról, ha nem készitgetné az Igazságügyi Minisztérium az egykori kormányzósértésröl szóló paragrafus mintájára a mai államvezetők tekintélyét fenyegetéssel megvédeni hivatott törvényt, s ha nem indult volna máris ügyészi vizsgálat egy ismert közgazdász-politológus ellen azért, mert nyilvánosság előtt mondott rossz véleményt a kormányról, a közigazgatás vezetőiről. Horthy és kora ugyanúgy ismeretlen ma a szélesebb közvélemény előtt, mint a század másik, hozzá hasonlóan ellentmondásos személyiségének, Kádár Jánosnak rendszere és alakja. Ahogy ma Kádár többnyire csak mint véreskezű muszkavezető és zsarnok jelenhet meg szinte mindenütt, ugyanúgy Horthy értékelése is elfogult és egyoldalú. Negyven évig a darutollas gazember és a németbérenc országvesztő, ma pedig a népéért szenvedő, száműzött aggastyán sztereotípiái. Nem kétséges, hogy mindkét beállítás torzít, hogy a ^maguk.egyoldalúságában, többet takarnak a törté°nelmi valóságból, mint amit megmutatnak. Biztos, hogy néhány évtized múlva elkészülnek rmajd á higgadtabb, demzöbb portrék is mindkét politikusról. Horthy esetében ez nagyrészt már ma is elvégezhető lenne, ha a személyét nem sajátítaná ki a politika, ha a most uralomra törő ideológia nem fordulna hozzá és korához ily szemérmetlen nosztalgiával. Ahhoz azonban, hogy múltba vágyásunkat az értelem uralma alatt megtarthassuk, nem árt felidézni azt, amit Rousseau egyik kritikusa mondott: ha megvizsgálunk egy kort, mielőtt eldöntjük, hogy szeretnénk-e benne élni, ne azt nézzük, hogy ott, akkor több volt-e a boldogság, (hanem azt, hogy kevesebb volt-e a baj. Bizonyos, hogy a Horthy-korszakot sem ábrázolhatjuk hitelesen csak úgy, ha kimondjuk, hogy a fehér lovas budapesti bevonulás és az orgovónyi akasztások szorosan összefüggnek. Ez még akkor is igaz, ha elsoroljuk előtte a Lenin-fiúk összes gaztetteit. Azt sem lehet kihagyni a leltárból, hogy ez a derék magyar politikus nevezte magát saját kézzel írott levelében (egyébként némi joggal) Hitler eszmei társának s szellemi előfutárénak. Horthy volt akkor a kormányzó, amikor zsidótörvényeket szavazott meg a parlament, s ő volt az is, aki rábólintott a második világháborúba való belépésünkre. Vannak, akik ma is lovagiasságának, úri becsületességének tulajdonítják, hogy az egyébként kudarcba fulladt 1944-es kiugrási kísérletről levélben értesíteni akarta a németeket. Egy némileg reálisabb értékelés ezt csak mélységes ostobaságnak nevezheti. Ez persze csak a leltár egyik fele. Akármilyen tételeket is írunk be azonban a másik rovatba, azokkal nem törölhetjük ki a felsoroltakat. Itt is «hasonló a képlet, mint Kádár esetében. Mert neki sem lehet elfelejteni a felakasztott százakat, a vért, amelyben rendszerét stabilizálta, mint ahogy nem lehet nem eredménynek tudni a viszonylagos szabadságot, a Trabantot és a frizsidert. Kádár esetében, s Horthynál is keveredik az, ami a róluk elnevezett korszakot jellemzi, azzal, ami szorosan összefügg személyükkel. A pontos szétválasztást csak elfogulatlan történetírás tehetné majd meg. Ha lesz. Nem kétséges, hogy a következő hetekben mindenféle előjelekkel sokat beszélnek, imák majd Horthyról. Lesz, aki örül, hogy hamvai hazatérnek, lesz, aki szomorú lesz a hírtől. En úgy vélem, «bogy joga van neki is, mint mindenki másnak, aki itt született, hogy itt is nyugodjék. Nekünk pedig kötelességünk, hogy számba vegyük tetteit, és megkeressük helyét a közösség emlékezetében. Akkor is, ha ma legalább annyian látnák szívesen a temető árkában elföldelve, mint áhányan díszsírhelyet adnának neki. Magyar Hírlap, 1993.8.4 Gadó levele Antalihoz ..Kérem Miniszterelnök Urat. hog> sürgősen intézkedjék a Horthy Miklós arcmását viselő érmesorozat piacra jutásának megakadályozására az Állami Pénzverőnél, továbbá tiltsa meg a kormánv tagjai, állami főhivatalnokok. állami intézmények vezetői számára a megjelenést Horthy Miklós kendereit újratemetésén" — hangzik Gudo György (SZDSZ) országgyűlési képviselő Antall Józsefhez intézett levele. A szabaddemokrata politikus szerint a Horthv Miklós arcmásával díszített érmesorozat megjelenésének politikai jellese es jelentősége nyilvánvaló A poll tikai demokrácia megteremtésére törekvő Magyar Köztársaság nem azonosulhat Honhv Miklós politikai és államrendszetevel. nem vállalhatja politikai örökségei — szögezte le Gadó. •Sz A J.
