Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-09 / 8513. szám
Magyar Hírlap, 1993.8.4 22 A kormányfő dzsemborija VÁRKONYI TIBOR Bírálóinak üzent Gödöllőről Antall József miniszterelnök. A címzés egyértelmű volt. Azoknak szólt a gondosan megfogalmazott mondat, akik a Horthy-rendszer negyedszázadában nem hajlandók csak a kereszténység, a humanizmus és az európai értékek letéteményesét látni. Hanem keresnek valami egyebet is, amit ezek az okvetetlenkedő kritizálók másképpen őriznek emlékeikben, mint a kormányfő. Akiknek a megszépítő múlt mellett van okuk észrevenni a kor fonákságait is. Antall József mindig zavarba ejt, ha nem választja el gondosan a szubjektív történészt az időszerű politikustól. Abban nincs semmi kivetnivaló, ha a kabinet feje. miként a világon mindenütt megtörténik, a kegyeletes visszaemlékezést napi céljaira igyekszik felhasználni. És kétségtelenül az 1933-as dzsembori hatvanadik évfordulóján rendezett mai, szerényebb találkozó jó alkalom a cserkészet erényeinek a méltatására. Az ünnepi szónoknak ilyenkor több lehetősége van. Ha mint öregcserkész föleleveníti a dicső múltat, senkinek sem lehet zokszava a mozgalom nemességének, emberiességének, példás nevelószándékának a méltatása ellen; ezt személyes tapasztalatok is igazolják. A nosztalgia helyénvaló, különösen azután, hogy a cserkészet helyére erőszakolt úttörőmozgalom csakugyan idegen volt a magyarság szellemétől; a hazafiság elé helyezte a proletár internacionalizmust, ami voltaképpen fedőnév volt: „A Szovjetunió szeretete...”— így hangzott a jelszó, és fölösleges részletezni, mit rejtett magában. Antall József értékelésének ezzel a részével csakis egyetérteni lehet. Csakhogy az ő történészi módszere általában különbözik a historikusok java részéétől. Filmes eszközzel él. Vagyis az események egymásutánjából kiragad egy képet, azt megállítja, kimerevíti, és példa gyanánt állítja be. így lesz az 1933. augusztus 2-án Horthy Miklós megnyitotta gödöllői dzsemboriból az angolszászok iránt érzett rokonszenv kifejezése, sőt több. Bírálóinak azt üzente Antall József, hogy gondolkodjanak el rajta: miközben Olaszországban már Mussolini balillái meneteltek, Németországban a Hitlerjugendek masíroztak, a Szovjetunióban pedig dübörgőn a Komszomol, a béke szigetévé vált Horthy-Magyarország a világ cserkészeit gyűjtötte össze találkozóra. Ha kimerevítjük az állóképet, így is lehet szemlélni. De a történészek általában tablókban, összefüggésekben gondolkoznak, így ábrázolnak egy bizonyos kort. És akkor több részletet is tekintetbe kell venni. Például azt, hogy külsőségekben, kulisszaként csakugyan működött az 1930-as évek Magyarországán a brit példát mímelő kétkamarás parlamenti rendszer, de az általános és titkos szavazás ismérvei nélkül, és ha netán ennek a karikatúráját adu is, annyi korlátozó rendszabállyal, hogy ráismerni sem lehetett. Azt is illik tudni, hogy a britrokonszenv sem volt olyan egyértelmű. Horthy Miklós valóban urtott szoros kapcsolatot egy nemes lorddal, a korabeli londoni sajtókirály Rothermere-rel, aki kitalálta neki a „No. No, Never!”, „Nem, nem, soha!” jelmondatot, a revíziós politika eszközét és kifejezését. Félreértés ne essék, Rothermere lordnak igaza volt, hiszen a jogtipró, kausztrofális trianoni szerződésrendszert ostorozu, és ebben Magyarország barátja lett. De ezzel az 1933-as Budapest semmivel sem került közelebb Nagy-Britanniához. még akkor sem, ha a gödöllői emelvényen a kormányzó mellett ott volt egy másik lord is. Baden-Powell tábornok, a világ főcserkésze. Annál kevésbé nem, mert azon a pulpituson az említett urak mellett helyet foglalt vitéz jákfai Gömbös Gyula is, a nemrégen kinevezett miniszterelnök, aki kezdetben éppen az Anull József álul is bírálatul illetett Mussolinién rajongott, hogy később Adolf Hitlerben lelje meg patrónusát. Meglehet, Horthy Miklós, Ferenc József egykori számysegédje arisztokratikus érzelmei miatt a szívéhez közelebb állóknak tekintette a szigetországi lordokat, de ez később nem akadályozta meg Gömbös tengelybarát külpolitikájának a követésében. Fura tehát az 1933-as dzsemborira emlékezve valamilyen tudaulatti orientációt sejtetni. Legalább ugyanilyen különös arra hivatkozni, hogy a Mussolini-féle balilla mozgalommal, a nemzetiszocialista Hitlerjugenddel és a sztálini Komszomollal szemben Magyarország a cserkész-világtalálkozó megrendezésével a „béke szigete” volt. Részben ez is igaz. de nem egészen. Ha Anull József area akart ezzel uulni. hogy nem volt paramilitáris jellegű ifjúsági szervezet, akkor bizonyos tényeket elhallgat. Az árnyalt történelmi igazságnak jobban megfelelt volna úgy fogalmazni, hogy ez a sajátos neobarokk rendszer bizonyos pluralizmust megengedett az ifjúsági szervezkedésben is. Ha a Komszomolnak valóban nem is, de hozzávetőlegesen az olasz balilláknak és a német Hitlerjugendeknek megfelelt a harcos leventeorganizáció, ez a félkatonai alakulat. Nem, álulános nem volt, hiszen a középiskolákba bejutott polgárság fiait kihagyta, ők automatikusan karpaszománvosok lettek. De a kétkezi dolgozók fiait, a parasztokét és a munkásokét hatóságilag kötelezték a kiképzésre, elrettentő rendszabályok alkalmazásával. Ami végül köztudottan abba torkollott, hogy a háború vége felé a játék puskákkal fölszerelt leventék aknaszedőként ezrével váltak az értelmetlen pusztulás áldozauivá. Antall József, a történész vagy a miniszterelnök a mostani gödöllői találkozón ámyalatlanul adott igazolást annak a komák. Ráadásul úgy. hogy az az érzet támad, néha a szándékaival ellentétesen ítélt. Beszede egészének az a hangneme, amivel álulában egyet lehetne érteni. hog> a cserkészet keresztényi szellemet tükröz, emberbaráti érzelmek hatják át. és mint ilyen mentes a politikától. De ugyanakkor megjegyzi, hogy az 1933-as dzsembori .külpolitikai jellegű esemény volt... Az (akkori) hivaulos Magyarország azzal a mozgalommal azonosult — mondu —, amely magáénak vallja a kereszténység, a humanizmus és az európaiság értékeit”. A környezetében állt öregcserkészek bizonyára nosztalgikusan és helyeslőn bólogattak rá. De mit mond ma ez a magyar fiatalok millióinak, akik értetlenül állnak már a balilla szó előtt is... ?
