Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-09 / 8513. szám

Népszabadság, 1993.8.3

IS- ön milyet látna szívesen?- Évekkel ezelőtt is az volt a véleményem, hogy van ma Magyarországon negyven-ötven olyan város, amely a megyénél kisebb, de jelentős nagyságú térségnek a természetes igazgatási, kulturális, gazdasági és területfejlesztési központja. Ha alaposan megvizsgáljuk a magyar közigazgatás történetét, láthatjuk, hogy a középkorban és az újkorban a régi történelmi megyék is inkább ebben a keretben működtek. A mai Magyarország területén sem tizenkilenc, hanem jóval több megye volt. Ezt a jelenlegi elnevezések is mutatják:

Bács- Kiskun, Borsod- A b a ú j - Zemplén, Gyór-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Szabolcs- Szatmár-Bereg. Ugyanakkor a kisebb területű megyék között is vannak olyanok, amelyek /nem egyetlen egységes vonzáskörzettel rendelkeznek. Például Tolna megye két vonzáskörzetre válik szét az egyiknek Dombóvár, a másiknak Szekszárd a központja. Zalában délen Nagykanizsának, északon Zalaegerszegnek, Nógrádban pedig keleten Salgótarjánnak, nyugaton pedig Balassagyarmatnak alakult ki vonzáskörzete.- Ezek szerint a mai megyerend«ért nyolc régióval és negyven-ötven városi vonzáskörzettel lehetne feivátuni?- Én úgy látom, hogy bizonyos közigazgatási-szakigazgatási középszintű funkciókat a régiókra lehetne bizni. A köztársasági megbízotti körzeteket csak példaként említettem. Ez a közigazgatási reform semmiképpen sem jelentheti azt, hogy a megyéket össze kellene vonni nyolc-tíz megyévé. Ez fából vaskarika lenne. Ami a vonzáskörzeteket illeti, ízlés kérdése, hogy ezeket a területi egységeket most városkörnyéknek, városi vonzáskörzetnek vagy történelmi kismegyerendszemek nevezzük.- Amikor a közigazgatás jövőjéről beszélgetünk, nem lehet megkerülni az ország fővárosát sem.- Mindig is szent borzadálylyal nézegettem Budapest monumentális kiterjedésű határait, és ma is csodálom, hogyan lehetett egyáltalán egyben tartani ezt a kétmilliós közigazgatási egységet, amelyet 1950-ben adminisztratív eszközökkel hoztak létre. Az eddig napvilágot látott elképzelések mindegyike valamilyen formában változtatni kívánja a főváros közigazgatási határait. Egyetértek azzal, hogy egészen más a belső kerületek szerepe, mint a külsőké. Látok bizonyos ellentmondásokat is. Újpestnek például a mai Pest megye északi vonzáskörzetében központi funkciója van, eközben közigazgatásilag Budapestnek az alárendelt része. Ügyanezzel a problémával küszködik délen Csepel is.- Budapest közigazgatási nehézségeiről árulkodnak a kerületi önkormányzatok és a Városhaza közötti viták is. Sokak szerint ezek a polémiák mégsem jelenthetik azt, hogy a már szervesen összenőtt kerületeket, városrészeket a dekoncentráció jegyében huszonkét „köztársaságra’' kellene szétszabdalni.- Egyetértek. Csakhogy azok a külső kerületek, amelyeket négy és fél évtizeddel ezelőtt Nagy-Budapesthez csatoltak, az utóbbi években érezhetően önállósodtak. Ezek a kerületek már a közigazgatási határon kívülre „tekintgetnek”. Az viszont teljesen világos, hogy Budapest belső kerületei szerves egészet alkotnak, és nem csak a közlekedés kapcsolja össze őket, hanem gazdasági és egyéb érdekeik is.

Sereg András

„A rendszerváltoztatás kezdetekor a szakmai javaslatokkal néhány kérdésben szembefutó politikai kompromisszum az indokoltnál jobban elgyengítette a megyei önkormányzati szintet. A szubszidiaritás (segítés, támogatás - a szerk.) elvét eltúloztak, illetve elvetették a megye térségfejlesztő és ehhez kapcsolódó pénzelosztó szerepét A helyi közigazgatási reform egyik fó kérdése Magyarországon az, hogy ez a középső önkormányzati szint mennyiben, milyen mértékig erősíthető. A szerepkör erősítésének lehetséges három forrása: a települési (főként a kisebb városi) önkormányzatok középszintű intézményfenntartó feladatai; a dekoncentrált állami szervektől a megyéhez átadható igazgatási feladatkörök; és mindenekelőtt az Országgyűléstől és a központi állami szervektől a megyei önkormányzathoz decentralizálható szerepkörök (főként a pénzelosztó, pénztovábbosztó szerepkörök).

A szakmai vizsgálatok során - anélkül, bogy ezáltal a helyi és a megyei önkormányzatok között alá- és fölérendeltségi kapcsolat jönne létre - az alábbi lehetséges megyei szerepköröket kell elemzés alá venni:- a megye területi tervező, önkormányzati infrastruktúrát érintő térségfejlesztő szerepkörét, feladat- és hatásköreit;- a megye törvényi kötelezését szélesebb körű - főként középfokú - intézményfenntartó feladatkörökre;- a megye érdek-képviseleti szerepkörét, különösen a központi állami politika, illetve a területi állami dekoncentrált szervek tekintetében, valamint a nemzetközi területi együttműködésben:- a megye községeket és városokat segítő, azokat mellérendeltségi helyzetből orientáló, társulást kezdeményező szerepköret;- a megyei önkormányzat közigazgatási vezetőjének első fokú államigazgatási hatósági jogkörrel, térségi kihatású államigazgatasi feladatkörrel való esetleges felruházását, bár ez utóbbi lehetőséget más szakmai elemzesek a dekoncentrált állami szerveknél javasolják megtartani.

A megyei funkciók reformjától függően lehet majd állást foglalni a megyei önkormányzat választási rendszerének továbbfejlesztese ügyében. Az egyik vizsgálati alternatíva szerint, ha a megye a települések önkéntes és kötelező társulásához hasonlítható, akkor a megy ei képviselőket a települési önkormányzati testületek - korszerűsített elektort rendszer útján - választják. A másik megoldás az erős (középerős) megy e önálló közjogi szerepéből és a települési önkormányzatoktól való elkülönítéséből kiindulva a megyei önkormányzatnál ugyanúgy közvetlen választást javasol, mint a települési önkormányzatnál.”

(Beszletek dr. Verebélyi Imre belügyi államtitkárnak A magyar közigazgatás modemizaciója című, a Magyar Közigazgatas tavaly novemberi szamaban megjelent tanulmányából.)