Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-02 / 8509. szám
X Népszabadság, 1993.7.28 téren elkövetett legnagyobb hibája, hogy az általa bevezetett gyakorlat: az ideológiai, pártpolitikai és szubjektív megfontolások széles körű érvényesítése olyan pályára állította ezeknek az ügyeknek a kezelését, amelyen tovább haladva minden kormányváltozás szükségszerűen nagyarányú, ingaszerű, a szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyó vagy egyenesen sértő személyi változásokkal járna együtt. Ebben az összefüggésben figyelmet érdemel, hogy a Külügyminisztériumban még most, a választásokhoz közeledve is folytatódik az új káderek indokolatlanul nagyszámú felvétele, a politikai kinevezések gyakorlata. A külügyi munkára alkalmatlan munkatársak számát is növelő lépések mögött nyilvánvaló a szándék: biztosítani a KüM jövőbeni befolyásolását, és ily módon is szűkíteni az új külügyi vezetés mozgásterét. A diplomácia is speciális ismereteket és tapasztalatot igénylő szakma. Ezért a szakmai szempontokat messzemenően figyelembe vevő, napi pártpolitikai megfontolások helyett hosszú távú érdekeken alapuló új rendszert kell konszenzussal, lehetőleg még a választások előtt kialakítani. Ezt a Jeszenszky-íéle külügyi vezetés nemcsak elmulasztotta, hanem meg is akadályozta. A mindenki számára áttekinthető mechanizmus megszüntetné a jelenlegi, a rendszerváltással sem indokolható bizonytalanságot, és biztosítaná a külügyi köztisztviselői kar folyamatos, a kormányváltozásoktól szinte független magas színvonalú működését. A politikai posztok körének meghatározásával kiküszöbölné a most szinte minden politikai kinevezéssel szemben tapasztalható ellenérzéseket. Egy ilyen rendszer viszonylag zökkenőmentes bevezetésére az utolsó jó alkalom a demokrácia klasszikus szabályai szerint zajló első kormányváltás lehet. A Külügyminisztérium személyi állományát azután természetesen az új elvekhez és kritériumokhoz kell igazítani. Ennek nyilvánvalóan személyi konzekvenciái lesznek. Senkit sem téveszthetnek meg tehát azok a megnyilatkozások, amelyek a jelenlegi, egyoldalú pártszempontok alapján kialakított apparátus lényegében változatlan fenntartásának szükségességét hangsúlyozzák, vágj’ azok a vélemények, amelyek a most lejáró kormányzati periódusban szerzett gyakorlatra hivatkozva érvelnek minden változás ellen. A Külügyminisztérium működőképességének helyreállítása érdekében a következő kormányváltozásnál - éppen a már tárgyalt előzménye* miatt - a példának tekintett demokratikus országok gyakorlatában szokásosnál többeknek kell az intézményből távozniuk. Ugyanakkor politikailag, emberileg és - a köztisztviselőkről szóló törvény miatt - anyagilag is nehezen kezelhető, szakmailag pedig elfogadhatatlan lenne egy újabb pártpolitikai szempontú tisztogatás. Számítani lehet arra, hogy önként távoznak azok, akik külügyi szereplésüket a külügyminiszter személyéhez vagy a jelenlegi kormányhoz kötötték. A többiek sorsáról pedig annak alapján kell dönteni, hogy tevékenységük során bizonyították-e a diplomáciai szolgálatra való alkalmasságukat. Ugyanakkor az 1994-es választások eredményeként, kormányzati tényezővé váló pártok Külügyminisztériumba kerülő káderei esetében kezdettől világosan meg kell különböztetni a politikainak minősülő posztokra történő, az adott kormány működési idejére szóló kinevezéseket, illetve az élethivatásként választott diplomáciai pályán maradni szándékozókat. Meggyőződésem, nogy a legfontosabb bel- és külföldi vezető funkciókra kizárólag a diplomáciai munkára alkalmas jelöltekre kell korlátozni a politikai kinevezéseket. Ezt a tágan értelmezett szakmai szempontokon túl az is indokolja, hogy a különböző pártok mellett nem alakultak, nem is alakulhattak ki párhuzamos, nagy létszámú, jól felkészült, tapasztalt külpolitikai szakértői gárdák. A többi funkciót, beleértve az e körön kívüli hazai vezetői és misszióvezetői posztokat, valamint a beosztotti helyeket, a konszenzussal elfogadott elvek és kritériumok alapján minél előbb kialakítandó, szakmailag képzett, a demokratikusan választott kormányok gyakorlati irányításával a Magyar Köztársaságot képviselő, a nemzeti érdekeket valódi köztisztviselőként szolgáló hivatásos külügyi apparátus számára kell fenntartani. Somogyi Ferenc (A szerző 1989-1991 között a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára volt.)
