Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-02 / 8509. szám
Népszabadság, 1993.7.28 0 o /C i/ A párt küldte őket a posztra Megbízhatóság és szakértelem a magyar diplomáciában A nagyköveti értekezlethez intézett miniszterelnöki levél ismét ráirányította a figyelmet a külügyi apparátus helyzetére. A vádaskodó, fenyegető hangú üzenet újabb megnyilvánulása az Antall-kormány részéről az „örökölt” diplomatákkal szemben kezdettől megnyilvánuló bizalmatlanságnak, és aggodalommal tölti el mindazokat, akik az ország érdekei szempontjából meghatározó jelentőségű külpolitika megfelelő személyi feltételeinek biztosítását szívügyüknek tekintik. A rendszerváltást követően a kérdés nem az volt, hogy ellen- I séges szakértők vagy lojális dilettánsok alkossák a magyar diplomácia köztisztviselői karát, hanem hogy elég-e a lojalitás civilizált, az európai közigazgatásban, diplomáciában elfogadott mértéke. A'válasz egyértelmű „nem” volt. Az új vezetés sajnos nem ismerte fel, hogy a sikeres külpolitika egyik előfeltétele a megfelelő szakmai háttér, s így a mindenkori kormánynak elemi érdeke annak biztosítása. Az ötvenes években - ellenkező előjellel - már elkövetett súlyos hibát megismételve, a? azóta elfogadott köztisztviselői törvényben is követelményként megfogalmazott politikai pártatlansággal szemben a pártpolitikai lojalitást tette meg alapvető kritériummá. Hamarosan a személyzeti politika lett az a terület, ahol az új kormány a ko-: rábbi külpolitikával kezdetben! vállalt közösség elutasítását, a megújulást a leglátványosabban demonstrálni tudta. A politikailag súlytalan külügyminiszter nem volt képes, és a jelek szerint nem is akarta megakadályozni, hogy a diplomáciai szolgálat személyi ügyei a pártján belüli csatározások áldozatává váljanak. Az apparátusért és annak munkájáért felelős közigazgatási államtitkár ellehetetlenített pozíciójából pedig a törvényben meghatározott jogkör ellenére sem volt lehetséges a döntések érdemi befolyásolása, a szakmai-külpolitikai érdekek érvényesítése. Az elmúlt három év alatt a KüM köztisztviselői állományának több mint fele kicserélődött, a szakmailag képzett, tapasztalt munkatársak tényleges szerepe pedig még ennél is jobban csökkent. A tisztogatási folyamat elhúzódása, a pontosan meghatározott kritériumok hiánya miatt még mindig előfordulnak szubjektív indíttatású személyi döntések. A Külügyminisztériumba nagy számban bekerült új munkatársak megjelenése önmagában nem probléma. Helytelen lenne ugyanis a régiek és az újak lényeget elfedő szembeállítása, hiszen a politikai megbízhatóság természetesen nem zárja ki a szakmai alkálmásságot, a frissítés pedig általában pozitívumnak minősítendő. A gyakorlatban azonban a külügyi apparátus meghirdetett megújítása még az alacsonyabb szinteken sem jelentette a korábbi, rendszerváltás előtti ellenzékiek pártállásra való tekintet nélküli bevonását. Ellenkezőleg: az ellenzéki pártokkal - köztük az SZDSZ-szel és a Fidesszel - való kapcsolat nem egy konkrét esetben kizáró oknak minősült, sőt a politikai megfontolások - főként kezdetben - a koalíciós körökből is alapvetően csak az MDF- szimpatizánsokat részesitették előnyben. Jellemző volt a légkörre, hogy a nagykövetségekre kihelyezett új diplomaták egyes helyeken eleinte nem voltak hajlandók megfelelően foglalkozni az ellenzéki parlamenti pártok kiutazó képviselőivel. Az újak többsége nem új élethivatásának tekinti a diplomáciai pályát, nem vállalja az igazi diplomatává válás hosszú és nehéz útját. A négyéves kormányperiódussal és a külszolgálat kedvezőbb anyagi lehetőségeivel számol, és célja a mielőbbi kihelyezés. S mivel ez a Külügyminisztérium politikai vezetésének sokszor mindenáron a cserét erőltető törekvéseivel esik egybe, a külföldi kihelyezéseknél - gyakran az éppen bevezetett pályázati rendszer megkerülésével - elsősorban nem szakmai szempontok, hanem a személyes kapcsolatok és a politikai megbízhatóság játszottak, játszanak döntő szerepet. Szinte teljesen háttérbe szorult az adott feladatra való érdemi felkészülés, igénye is. A diplomáciai szolgálat ilyen „megújításának” folyamata a kulcspozícióknak minősített misszióvezetői posztokon végrehajtott - normális körülmények között is elfogadható - cserékkel kezdődött. De az új vezetés a világon szinte példa nélküli módon a beosztott diplomatákra és más külképviseleti dolgozókra is kiterjesztette a politikai kinevezések rendszerét. így először éppen a legfontosabbnak ítélt nagykövetségeinken alakult ki rövid időn belül olyan személyi összetétel, ami teljesen nélkülözte a diplomáciai tapasztalattal bíró munkatársakat. A képhez tartozik még. hogy az újonnan kinevezett misszióvezetők a régi „ejtőernyősökkel” összehasonlitva általában lényegesen jobbak az idegennyelv-tudás tekintetében sokan már kihelyezésük előtt foglalkoztak a fogadó országgal. bár többnyire annak csak egy igen szűk, és a diplomáciai munkától távol eső metszetével. A személyi kérdések kezelésében meghatározó pártpolitikai szempontok érvényesítése tehát a tartalmi munkát is károsan befolyásolja. Az alacsony szakmai színvonalon működő apparátustól, amelynek egyes főosztályain már egy rutin üdvözlő távirat ügye is megoldhatatlan feladatot jelenthet, nyilvánvalóan nem várható, hogy pontosan érzékelje a nemzetközi közegből érkező jelzéseket, üzeneteket, és pláne hogy abból helyes következtetést vonjon le. Ezt a közelmúlt balsikerú magyar diplomáciai lépései is bizonyitják Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a külképviseletek gyakran az itthoni elvárásoknak megfelelően tendenciózusan jelentenek, amivel megfosztják a döntéshozókat a tényleges helyzetelemzés, és ezzel együtt az álláspontok időbeni korrigálásának lehetőségétől. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy a látványos szakmai hibák egy részében nem a Külügyminisztérium, s főleg nem az apparátus a hibás: a megalapozatlan ötletek a miniszterelnöki tanácsadóktól vagy a speciális helyzetükkel visszaélő, rendszeresen csak - a KüM-öt megkerülve - a miniszterelnökkel vagy annak közvetlen környezetével kommunikáló nagykövetektől származnak. Ugyanakkor a külképviseletek egyre gyakrabban vállalnak státusukkal összeegyeztethetetlen részt a hazai belpolitikai csatározásokból, amit többek között a jelentések helyett esetenként küldött feljelentések is mutatnak. Az említettek alapján meggyőződésem, hogy a diplomáciai apparátus és általában a Külügyminisztérium normális működésének, szakmai ütőképességének az ország érdekei szempontjából nélkülözhetetlen helyreállítása határozott lépéseket, komoly változtatásokat sürget a humán erőforrások szférájában is. A félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy nem a régi. a nyolcvanas évek vége felé jól es sikeresen működött apparátus restaurálására gondolok Ez lehetetlen és egyben szükségtelen is lenne. A jelenlegi vezetés e
