Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-05 / 8511. szám
Magyar Nemzet, 1993.8.2 16 Magyarország történelmében teljesen világos, hogy adottságaiból, lehetőségeiből mindent kihasznált, és szellemileg is hatalmas teljesítményeket nyújtott, ugyanakkor életmódban, gazdaságban pedig majdnem harmadik világbeli periferikus országgá süllyesztették. De nem szabad elfelejteni azt, hogy amikor felemelkedőben van egy ország, akkor tud igazán elismerni és méltányolni más nemzeteket és népeket. És talán éppen ezért elutasítom azt a fajta gondolkodásmódot, amelyet a kisújszállási konferencia idején az egyik liberális politikus fogalmazott meg, hogy aki ma a népi politika jegyében lép fel, az egy szubkultúra része. Tiltakozom az ellen, hogy a saját hazámban azt a nemzeti identitást, amit magaménak vallók, szubkultúrának nevezzék. S ugyanakkor értem és elfogadom Tóth Imre László logikáját is. de véleményem szerint az általa emlegetett nemzeti erők csak akkor lesznek valóban erők 1994-ben is, ha képesek túllépni azon a hiedelmen, hogy itt a ’89-es, '90-es fordulatban az állampárt bomlása nyomán kialakult tárgyalási pozícióban és kialkudott forradalomban létrejött politikai erők. koraszülött politikai pártok, igazán képesek lennének nemzeti alapon megoldani az ország irányítását.- Szinonim fogalomnak tartják-e a népi politizálással a harmadik utas politizálást? Pozsgay Imre: - A harmadik út kifejezés tulajdonképpen egy metafora, mely újabban, liberális berkekben sajnos inkább szitokszónak számít, és nem egyfajta mérlegelendő ügynek, amelyről szólni kell. A harmadik út nem csupán ideológiai probléma, hanem nagyon is tárgyias, pragmatikus kérdés, mely arra keresi a választ, hogy egy ország megtalálja-e a legjobb és a neki legmegfelelőbb megoldásokat. Egy nemzet, ha nem tud az adottságaival élni, nem ismeri azokat, és nem tud gondolkodni ebben, akkor tulajdonképpen önmagát zárja ki éppen az alapvető civilizációs és kulturális folyamatokból. Bertha Zoltán: - Sok szó esett itt arról, hogy a nemzeti megmaradás záloga a nemzeti sajátosságnak, Sütő András szavaival élve a sajátosság méltóságának megőrzése. Ehhez pedig hozzátartozik a saját minőség, amely a magyar politikai gondolkozásban Szabó Dezsőtől Németh Lászlón keresztül Bibó Istvánig és tovább arra irányította a figyelmet, hogy az értékes nemzeti létezéshez el kell utasítani az erőszakos egyenlősítést és a gátlástalan szabad versenyt. Tóth Imre László: - Magyarország modernizációja a tulajdon rendeződésével kezdődik meg, és az ehhez kapcsolódó, remélhetőleg elkövetkező viszonylagos jólét fogja stabilizálni a demokratikus intézményrendszert, a modem, polgári, független, szabad Magyarországot. Mindaddig, amíg a nemzeti termékek bizonyos szintjét nem érjük el, veszélyben lesznek a demokratikus és parlamentáris értékek. Számomra a harmadik úttal tehát nem azonos a népi politizálás. Pozsgay Imre: - Véleményem szerint ez az elmélet általában éppen a harmadik út és a népi politika kritikájának oldaláról hangzik el. A bruttó nemzeti termék pedig 18 százalékkal csökkent 3 év alan Magyarországon. Ez a tény tükrözi, hogy lényegében szabadpiaci elv szerint igazgatják az országot. Nyugat-Európában százalékos recesszióra azonnal protekcionista törvényhozással reagálnak az államok. amellyel például most nálunk ki lehetne védeni a sertésállomány romlását és pusztulását. Tehát a konkrét gazdasági tények alapján kideríthető, hogy ha a nemzet önvédelme tekintetében változás nem történik, veszélyeztetve van a parlamenti Magyarország léte is, nemcsak az eszmék és az elvek, hanem a gazdasági teljesítmény oldaláról is. Kósa Ferenc: - Jó néhányszor elhangzott itt az, hogy a „polgári Magyarország” meg a „modernizáció”. Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy Magyarországon volt egy állami tulajdonon alapuló rendszer, amely a magántulajdon ellentétes formája lett volna. Egymásnak ezek nem alternatívái. Mi lehet tehát akkor az a bizonyos harmadik út a gazdaságban? A gazdaság ugyanis azért valóban nagyon fontos kérdés, mert ahogyan Tóth Imre László is utalt rá, a tulajdonviszonyok rendezése által érhető el a társadalmi fejlődés. Ez a kérdés viszont oly drámaisággal jelentkezik, ahogyan Somodi István fogalmazott, hogy kié lesz ez az ország. Véleményem szerint ez az ország ezt a népet illeti meg. Azonban ez az ország soha nem volt a népé, és ma sem az. Japánban például csak akkor tudnak versenyben maradni a vad magántulajdonú liberálkapitalizmussal szemben, ha egy-egy vállalatnál megvalósítják a dolgozói tulajdonlást. Tehát hogyha rá van kapcsolva egy emberi, nemzeti, tulajdonosi, erkölcsi tartomány az emberi cselekvésre, akkor az az ember, az a nemzet sokkal többre képes. Ez is például egy tipikusan harmadik utas gondolkodási elem. Pozsgay Imre: - Még egyszer, visszatérve a ’43-as konferenciához. Én Somodi Istvánnal ének egyet. Szárszóra akkor érdemes elmenni, ha azt tudjuk mondani, hogy felkészülten, egy másik politikai helyzetet teremtve látunk hozzá a feladatok megoldásához. Szárszóra mondanivalóval szabad csak elmenni. Az 1990-es választás legitimitását és szabad voltát nem vonhatjuk kétségbe. A nép elutasította a régi rendszert, másfelől azonban még nem tudhatta, hogy kire és mire szavaz. Tehát e tekintetben ’94-nek valóban cezúra jellegűnek kell lennie. Az, hogy utána ki lesz hatalmon, számomra elhanyagolható kérdés, ha önmagában ez a gondolat, és a mélyebb változás igénye lesz uralmon az országban. Galgóczy Zsuzsa
