Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-05 / 8511. szám

A szárszói gondolat jegyében

Ma újra döntés előtt áll Magyarország

Magyar Nemzet, 1993.8.2

CV

C'

C'

Balatonszárszót többek közön az 1943-as konferencia tette emlékezetessé. Azokban az években, amikor a fasizmus Nyugatról, a sztálinizmus pedig Keletről akarta bekebelezni az országot, a Soli Deo Gloria nevű református diákszervezet kiútkeresés igényével találkozót szervezett, amelyen részt vett az akkori szellemi élet nagyjai közül Németh László, Kovács Imre, Kodolányi János, Erdei Ferenc, Veres Péter - hogy csak néhányuk nevét említsük valamint még számos értelmiségi, munkás és parasztfiatal. A konferenciát követő éveket és eseményeket már ismerjük: a világháború, valamint az 1950-től majdhogynem napjainkig terjedő időszak hivatalos, nemzetellenes politikája elsöpörte Szárszót. A szárszói gondolat, a nemzeti függetlenség kérdése illegalitásba kényszerült, 1956-ban mégis gejzírként tört föl az elnyomatásból. Es sem Szárszó, sem '56 üzenete nem némult el.

Itt ülök most öt, majdnem teljesen különböző irányból jött politikus, közéleti ember: Bertha Zoltán független. Kása Ferenc szocialista pérti képviselő, Pozsgay Imre, a Nemzeti Demokrata Szövetség képviselője. Somodi István, a hajdani és az idei szárszói konferencia egyik szervezője, valamint Tóth Imre László MDF-es képviselő társaságában, akik mindannyian „Szárszó elhivatottjai”, a népi gondolat köré szerveződtek, s ez irányban cselekszenek.- Mit jelent ma a népi-nemzeti politizálás, ha látszólag ilyen különhöző irányokból jött embereket tudott egyesíteni?

■.. Bertha Zoltán: - A magyarság pillanatnyilag rettenetes identitászavarral küszködik, mert bizonyos csoportok. bizonyos érdekek mentén igyekeznek a magyarságot nemzeti értékeinek megbélyegzésével és kirekesztésével s az úgynevezett „világnézeti semlegesség" emlegetésévé elidegeníteni saját szellemi értékeitől, másrészt szeretnék a nemzeti

vagyon elorozásával kiforgatni saját tulajdonából. Ez a felismerés az, ami összefogásra késztet.

Kósa Ferenc: - Szárszón és az azt megelőző időkben nagyjaink felismerték azt a magyar történelemben gyakran ismétlődő helyzetet, hogy két lehetetlenség közül kényszerül választani a nemzet. Esetünkben 1943-ban és egyáltalán a második világháború erőviszonyait tekintve ez a választási kényszer egyszerűen szólva úgy jelentkezett, hogy „Hitler vagy Sztálin?”. Normális ember akkor és ott nem dönthetett sem egyik, sem a másik mellett. Értelemszerűen keresni akart tehát a nemzet megmaradása szempontjából valamilyen „harmadik utat”. En legérvényesebbnek Bibó István egyik vallomásszerű mondatát tekintem e problémakör megközelítésére. Bibó azt nyilatkozta, hogy „egész életemben egyebet sem lettem, mint hogy álalternatívák helyett valóságos alternatívákat gondoljak végig és dolgozzak ki az ország, a nemzet számára". Engem is ez foglalkoztat leginkább: sikerül-e rátalálni a ténylegesen járható utakra, vagy pedig továbbra is álaltematívák között tengődünk?

Somodi István: - A jubileumon túlmenő aktualitását az adja ennek az évfordulónak, hogy Szárszó generációja, a szárszói had nagyon kis számú maradéka, de a nemzetközi közvélemény egy jelentős része is úgy érzi, hogy most ismét olyan válságos periódusba jutott Magyarország, ismét egy olyan cezúra előtt áll. amely nemzeti összefogást kíván a szárszói modell jegyében. Szárszó a világos beszéd modellje volt, s ez a modell azt példázza, hogy ha a hivatalos Magyarország nem tud vagy nem akar változtatni a társadalom igényei szerinti állapotokon, akkor a nép, a nemzet felelős elemei jönnek össze, hogy szót értsenek egymással, megállapítsák a bajokat, s próbálják megkeresni az orvosságot.

Tóth Imre László: - Ha a háború előtti időkre gondolunk, akkor láthatjuk, hogy a Kisgazdapártban vagy Bajcss-Zsilinszky Nemzeti Radikális Pártjában és a '39-ben megalakult Nemzeti Parasztpánban fogalmazták meg a modem Magyarország létrehozásának politikai céljait. Ez pedig a nemzet modernizációja, polgárosodása. Ehhez az kell, hogy minél nagyobb tömeg váljon tulajdonossá. Mára a tömegek tulajdonossá válásának folyamata beindult. Azt pedig, hogy Magyarország újabb cezúra előtt állna, nem érzem.

Somodi István: - Én a cezúrát nem egy választási ciklus letelte miatt érzem. A precíz fogalmazás érdekében emlékeztetnék az általam Kisújszálláson mondottakra: Mit mutat az új diagnózisra váró ország képe? Mindenekelőtt azt. hogy nem annyira alakítója, mint inkább csak kísérleti alanya a saját sorsának, rászolgált a szabadságra, megszenvedett érte, de a végén saját közvetlen közreműködése nélkül, valójában úgy kapta ezt meg kései jóvátétel, kegyes ajándék gyanánt, hogy az átmenettel járó konvencionális külsőségeken kívül saját maga semmit sem szabhatott meg... Tehát itt valóban volt egy szabad választás, volt egy fordulat, de annak a nemzet, a társadalom, a mi szárszói nyelvünkön a nép által óhajtott tartalommal való megtöltése még nem következett el.

Pozsgay Imre: - Ma újra döntés előtt áll Magyarország. A döntéshez pedig megfelelő önismeretre van szükség. Nem kétséges, hogy az irányválasztás csak akkor jár a magyarság számára jó következményekkel, ha valóban európai irányultságú. Vannak azonban, akik az európai nemzeteket vagy Magyarországot a nemzeti önfeladás vagy a közösségek szétzilálása árán kívánják „integrálni”. Ezért felkészítik Magyarországot arra, hogy kezelhető és befolyásolható munkaerőtartalékövezetként vegye körül Európát. Mi azonban soha nem leszünk európaiak, ha magyarok nem tudunk lenni.